Nos, az első új étel, amivel jelentkezem, nem is annyira új, csak tegnap este most bemelegítésnek elkészítettem mielőtt ismét alámerülnék kretaivitásom legmélyebb bugyraiba...:)

Ennek a körete egy olyan receptből készült, ami már régóta megvan nekem valahonnan, és egy hihetetlenül egyszerű recept - bár hozzátenném, hogy azért kissé időigényes, macerásnak is nevezhetném némi rosszindulattal - , viszont mi felettébb kedveljük. A fasírt saját "találmány" - az idézőjel annak szól, hogy sejtéseim szerint nem én vagyok az első, de nem is az utolsó, aki kitalálta, mivel ez is nagyon egyszerű...:) De nem vagyok semmi jónak az elrontója, hátha valakinek mégis hasznos információkat tartalmaz ez a nagyon "titkos" recept, így hát íme, megosztom Veletek:

Közérdekű információ: úgy döntöttem, hogy mostantól nem méricskélek, mert az az igazság, hogy annyi kis rutinom már van a konyhában, hogy ránézésre/érzésre (húúúú, utóbbi kifejezésért teljesen kezdő háziasszonyok nagyon harapnak úgy hallottam :D, szóval most kövezzetek meg :D) állapítsam meg a mennyiségeket. Így őszintén szólva elég macerás volt az elején mindig külön lemérni mindent, úgyhogy az lesz a legegyszerűbb, ha a jövőben megpróbálom egységben megadni - mondjuk zöldségeknél fej, szem, satöbbi. Gondolom ez senkit nem fog megakadályozni abban, hogy esetleg elkészítsen valamit. :D

Fasírt:

2 szem közepes burgonya

1 fej karfiol

kukoricadara

durumliszt

tetszőleges magvak (nekem most szezám-, len-, napraforgó- és tökmagom volt otthon)

A karfiolt rózsáira szeded, a burgonyát megtisztítod, felkockázod, és felteszed őket párolódni (vagy bármilyen más puhítási eljárás megfelel). Ha kész, botmixerrel pépesíted, beleteszel jó sok magot, megfűszerezed. A fűszerezéssel kapcsolatban azt vettem észre - bár ezt nyilván nagyon sokan tudják már nélkülem is :) - , hogy általában sosem lesz elég íze a zöldségfasírtjaimnak, és nemrég jöttem rá, hogy ez azért van, mert a hozzáadott többi cucc (liszt, dara például) nagyon sokat elvesz az ízéből, sőt, a sütés is. Ritka manapság ez az éles logika, nem?:D Tehát ezzel a rendkívül éles logikával azt a következtetést vontam le mindebből, hogy a nyers fasírtot - amikor már minden benne van - annyira durván meg kell fűszerezni, hogy nagyon. :) Szóval kezdőknek javaslom, hogy amit optimálisnak éreznél, annál jobban fűszerezd meg, mert sütés után az pont úgy lesz jó. Tehát ha megvan a pépes zöldség, a magok, a fűszerek, akkor tegyél bele durumlisztet és kukoricadarát vegyesen, kábé egyenlő mennyiségben, de ha az egyikből több lett, sebaj.:) Ennek a megfelelő mennyisége annyi, hogy a massza már egész jól formázható legyen, legalább annyira, hogy fasírtokat tudjál belőle csinálni - tehát viszonylag sok. :D Szóval ha már tudsz belőle fasírtokat formázni akkor miért is ne tennéd, tehát uccu neki, formázgassad csak bele szép sorban a fasírtokat tetszőleges forró zsiradékba, és süsd meg szép barnára mindkét oldalukat. Ez akár önmagában is finomságos kis ételke lehet, de én most csináltam hozzá fűszeres burgonyagerezdeket, így:

Burgonyagerezdek:

10 szem kisebb burgonya

olaj

pirospaprika

bors

só

A krumplikat meghámozod, és hosszában gerezdekre vágod (mindegyik szemet kábé 6 gerezdre, hogy milyen technikával, azt mindenkinek a fantáziájára bízom...:)). Ha ez megvan, akkor gyöngyöző (akár sós) vízbe beledobod az összes gerezdet, és egy-két percig főzöd benne, épp csak annyira, hogy ne legyen teljesen nyers. Közben kikevered a fűszeres olajat, ennek az arányai: 6 ek. olajhoz 2 és fél tk. pirospaprika, fél tk. bors, 1 tk. só (az eredeti recept szerint 2 tk. piros és fél tk. erőspaprika, csak nekem nem szokott az lenni otthon, a többi ugyanaz). Én szoktam még bele tenni fokhagymasót, illetve a speciális Mediline-os sültburgonya fűszeremből is, és mindebből általában egyből dupla adagot készítek, mert az szokott elég lenni - vagy sokszor még az sem. Tehát, a krumplit leszűröd, majd én a következő technikával szoktam működni ezt követően: kibélelem alufóliával a legnagyobb sütőlemezemet, és odakészítem magam mellé. Majd fogok egy evőkanalat, amivel a krumpligerezdeket egyesével belemerítem jól a fűszeres olajba, picit lecsepegtetem, majd a sütőlemezre helyezem. És ezt megteszem az összes gerezddel. Most biztos mindenkinek az jut az eszébe, hogy nem lenne-e vajon egyszerűbb, ha csak összeönteném a krumplit meg az olajat és jól összekeverném. De igen. Próbáltam már úgy is, de tapasztalatom szerint úgy nem oszlik el rajta az olaj olyan jól, mintha egyesével belemártom, és így nem lesz olyan jó fűszeres. De tessék kipróbálni többféleképpen, és majd te is kitapasztalod, hogy neked hogy jó. Nekem ez a módszer vált be, és némi rutinnal már egész ügyesen és gyorsan el lehet végezni a folyamatot. Szóval ha ez kész, betolod a krumplikat jó forró sütőbe, és ott is hagyod jó ideig. Akkor jó, ha már látszik rajtuk, hogy kezdenek összeesni, "összeaszalódni", száradni. Akkor már vannak benne ropogós részek, de még könnyen el lehet rágni - csak mert nekem már olyan is volt, hogy annyira kemény lett, hogy utóbbi lehetetlen küldetésnek tűnt. :) Szóval ez ennyi, a karfiolfasírttal együtt nagyon finom volt tegnap vacsira, jó étvágyat hozzá!:)

Ismét az életben

Nos, hosszú-hosszú kihagyást kellett eszközölnöm: de jelentem diplomás vagyok, úgyhogy most már lesz időm talán a konyhában is alkotni valamit...:)

Most még nem egy recepttel jelentkezem, hanem egy hasznos info-val. Szóval, amióta csak először készítettem szejtánt, azóta izgatott, hogy tényleg lehet-e darálni is - mert valahol olvastam, hogy lehet - , hiszen nekem, aki a szójagranulátumot szeretném helyettesíteni valamivel bizonyos ételekben, ez biza nagyon-nagyon jó hír volna., de nem tudtam, hogy a szejtán kissé gumis volta miatt viszi-e vajon a húsdaráló. Nos, nemrég vettem egy húsdarálót végre - csak ehhez, mivel máshoz nincs szükségem rá :), szóval nem lettem volna boldog, ha nem tudom semmire sem használni -, és tegnap este csináltam egy bolognai-t - aminek a receptjét most azért nem teszem közzé, mert feltételezem, hogy mindenki tudja, hogy készül, aki meg nem, az meg nem az én blogomon fog utánanézni.:) Szóval nagy-nagy örömmel jelentem be, hogy tényleg lehet darálni a szejtánt, ami nekem is nagy-nagy öröm volt.:) Gyönyörűen viszi a húsdaráló, sőt, legközelebb a kicsit nagyobb lyukú fejen fogom darálni, mert most a kicsin daráltam, és kicsit aprónak találtam a végeredményt. Húsevőknek mondom, hogy természetesen nem olyannak kell ezt elképzelni, mint a darált húst, mert ebből inkább kis gömböcök lesznek mint hogy csíkokban jönne ki, de aki látott már szójagranulátumot azt nem fogja nagy meglepetés érni...:) Szóval azt kell, hogy mondjam, a szejtán előttem már minden téren bizonyított, és megtaláltam benne a tökéletes húspótló alternatívát - elvégre van olyan bizony a vegáknak is, hogy helyettesíteni kell a húst valamivel - és nem az íze, hanem az állaga miatt, lásd bolognai. Szóval hajrá fiúk-lányok, lehet szejtánt darálni!:) Én meg nemsokára jelentkezem recepttel is...