Teljes kiőrlésű lepény gabonával és hüvelyesekkel

Tegnapelőtti "ételkölteményem". Kép nincs. És nem is lesz. Bocs, megettük mielőtt szereztünk volna muníciót a fényképezőgépbe... :) :) :)

Amit használtam hozzá:
kb. 1-1 marék (vagy ha úgy tetszik olyan fél csészényi) az alábbiakból:
árpagyöngy
hajdina
zöld felesborsó
sárga felesborsó
lencse (én ebből is több színűt használtam, vöröset és zöldet)
teljes kiőrlésű liszt (kb. 1 csészényi)
garam massala
citromlé
tetszés szerinti egyéb fűszer

A hüvelyeseket és a gabonákat beáztattam. (Általában egy éjszakára szoktam de most csak aznap találtam ki hogy ez lesz, úgyhogy így csak néhány órát ázott, de elég volt ahhoz hogy ne kelljen órákig főznöm.) Majd ugyanabban a vízben feltettem főni, hozzáadva egy kis szódabikarbónát. Puhára főztem, majd leszűrtem. A lisztből vízzel kevertem egy jó sűrű palacsintatésztát - nekem volt otthon egy fél doboz maradék zabtejszínem, beletettem azt is, de így természetesen vízből kevesebbet tettem bele mint egyébként szoktam. Kis olajat is tettem bele, jól teletoltam garam massalával, citromlével, fokhagymával és sóval, borssal, meg azt hiszem valamilyen dm-es zöldséges ételízesítőből is tettem bele. Majd fogtam magam és összekevertem mindent, majd beleterítettem egy vékonyan kiolajozott tepsibe. Megsütöttem szép barnára. Kész.

Ezt tegnap este csináltam. Párom "megdicsért" fotózás közben: "Íme egy újabb holdbéli táj." :) Csak mert a múltkor az egyik fotóra azt mondta, hogy úgy néz ki rajta a kaja, mintha valami idegen bolygó felszíne lenne. Most mit csináljak, a fotózás egyelőre nem az erősségem, na...:) De jó pap is holtig tanul, szóval lesz ez még jobb is.:)

Ez a holdbéli táj pedig ilyen nagyon egyszerűen készült:

Fogtam 5-6 közepes krumplit, megpucoltam és felkockáztam őket. Teflonserpenyőben olvasztottam egy kis vajat, és beledobtam a krumplikockákat, mellé jó sok kakukkfüvet (kb. 3-4 evőkanálnyit talán), fűszereztem (mediline-sültburgonya), néhány gerezd fokhagymát is belenyomtam (asszem kettőt, de legközelebb többet tennék), majd szépen sütögettem. Kevergettem-kavargattam, megvártam, míg a külseje megsül szép barnára, aztán öntöttem a serpenyő aljára egy kis vizet, hogy meg is puhuljon, de ne égjen le. Elfőtte, megint öntöttem. Ezt addig csináltam, míg majdnem teljesen meg nem puhult, akkor már nem öntöttem rá többet, hagytam elfőni a maradékot, majd beledobtam az olajos magvakat: szezám-, len- napraforgó- és tökmagot (kb. 1-1 kis marékkal mindegyikből). Kicsit még sütöttem, közben karikákra vágtam némi fekete olívabogyót - az üveg alján volt egy kis maradékon, olyan 2 maréknyi lehetett. Hozzádobtam, azt is, és kész lett...:)

"A nagy zabálás"

Nos, hétvégén átvettem a diplomámat. Ezennel minden kétséget kizáróan okleveles közgazdász vagyok...:) Ennek örömére tartottunk vasárnap egy nagy családi ebédet - húsevő résztvevőkkel ugye :) - , így én is készültem egy vega menüvel, hogy párommal mi is tudjunk enni valamit, amit azon kis számú rokonaim is megkóstolhatnak, akik nem zárkóznak el a húsmentes és kicsit rendhagyó ételeimtől. Miután hangot adtak azon igényüknek, hogy ezeknek a receptjét ide is feltegyem, így most eleget teszek a kérésnek, és megosztom veletek is. Ezek között van néhány olyan receptem - amelyeknek ugyan nagyrészt nem én vagyok az értelmi szerzője, ám pontos eredetük mára homályba vész :) - , amelyek különleges ízvilágukkal, ám ezzel szemben egyszerű elkészíthetőségükkel nálam afféle klasszikusnak számítanak már, és ötletszegényebb időszakaimban csak úgy előhúzom őket mint nyulat a kalapból, ámde valamiért mégsem kerültek eddig fel ide. Szóval most pótolom:

Mexikói hagymaleves

2 fej vöröshagyma
2 szem paradicsom
6 gerezd fokhagyma
1 kk cukor (nálam nyírfacukor)
1 ek fehérborecet
1 kk oregano
1 kk petrezselyem (hát ez nálam most lemaradt...:))
1,5 l húsleves - nálam zöldség, kétbetűs drogériás leveskockából
tortilla chips

A hagymát és a fokhagymát megpucolod, apróra vágod - én a vöröshagymát most nem vágtam olyan apróra, de ilyenkor egy kicsit "rágcsálós" marad, nem lesz teljesen puha, szóval ha nem szereted úgy akkor nagyon finomra vágd + mivel dupla adagot csináltam, ami 12 gerezd fokhagymát jelent, kicsit untam a fokhagymavagdosást is, így csak a felét vagdostam fel, a másik felét belenyomtam, ugyanolyan jó volt így is. A paradicsomot kicsumázod, és szintén kockákra vágod - én le szoktam húzni a bőrét is előtte mert kényeskedő úrfi (aka. a párom) nem szereti ...:) Kevés olajon megfuttatod a hagymát - eredetileg a cukorral kellene, hogy utóbbi egy kicsit karamellizálódjon, de én nem tudtam hogy viselkedik ilyenkor a nyírfacukor, így nem adtam egyből hozzá csak a többi hozzávalóval együtt. Szóval ha nagyjából üveges a hagyma akkor hozzáadod a fokhagymát, az ecetet és a paradicsomot, majd az egészet sütöd néhány percig, és felöntöd a húslevessel. Beleszórod az oregano-t, és kis lángon főzöd negyed-fél óráig. Tálaláskor beleszórod a petrezselymet, és összetört tortillachips-et teszel bele - én hagyom egy picit ázni, úgy az igazi...:)

Csicseriborsófasírozott marokkói rizzsel

A fasírtról már írtam korábban, itt találod, a rizshez pedig a következőkre lesz szükséged:
20 dkg hosszúszemű rizs (én felesben használtam jázmint és basmatit)
5 dkg mazsola
7 dkg mandula (legjobb a "mandulapálca", vagyis az a hosszában 2-3 mm-es darabokra vágott fajta, azzal nincs sok gond :))
1 fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 egycentis gyömbérgyökér
petrezselyem
só
római kömény

Először megpirítod a mandulát egy száraz serpenyőben, majd félreteszed. A hagymát, a fokhagymát és a gyömbért kevés olajon megfuttatod, hozzáteszed a rizst, addig pirítod míg bevonja az olaj a rizsszemeket, hozzáadod a többi hozzávalót, a vizet, és lefedve, nagyon kis lángon megpuhítod. Nekem még felvett egy kis pluszvizet, lévén, hogy a jázmin és basmati rizs nehezebben puhul a hagyományos fehér rizsnél.


A polentakorongokat ugyanúgy készítettem el, mint egy korábbi receptemben a "polenta steak"-et. A zöldségeket szintén borzasztó egyszerű elkészíteni: válogass össze olyan zöldségeket amiket szeretsz, darabold fel őket, majd nagyon kevés olajon süsd őket addig, míg szépen megpirulnak itt-ott. De! Mielőtt még teljesen kész lennének, szórd meg őket jól szezámmaggal, hogy annak is legyen ideje egy kicsit megpirulni. A pesto pedig, nos, az olyan klasszikus, hogy számtalan verziója kering a neten, te is rengeteget fogsz most találni ha beírod a gugliba....én ma már általában érzésre készítem, de ennek a receptnek az arányaiból indulok ki, aztán közben variálok rajta íz után:

90 ml olívaolaj
40 g parmezán
3 gerezd fokhagyma
2 ek. fenyőmag
1 tk. tengeri só
sok-sok bazsalikom (a recept egy cserépnyit ír, de én frissen lefagyasztottat használok, így fogalmam sincs, hogy ennyit szoktam-e beletenni, mindenesetre jó sokat :))
bors (én ezt nem is teszek bele)

A fenyőmagot ledarálod kávédarálóban - de természetesen az is tök jó, ha egy mozsárban összetöröd - , majd összekutytulod a többi hozzávalóval és botmixerrel nekiesel - vagy kanállal...:) Ehhez szoktam tenni még egy zabtejszínt, ha kell, besűrítem egy kicsit és kész is...:)

A csodálatos Kollath-reggeli

Nos azt hiszem, most érkezett el az ideje, hogy írjak egy kis bejegyzést erről a fantasztikus találmányról, mivel egy kis kihagyás után mostanában iktattam vissza az életembe, és erről eszembe jutott, hogy megoszthatnám itt is. Megpróbálom röviden leírni a lényegét, "működésmechanizmusát", és leírom az én leggyakoribb változatomat.

A Kollath-reggeliről először egy 1986-os vega szakácskönyvben olvastam. Egy Kollath Werner nevű német orvos találta ki. Ez egy olyan nyers reggeli, aminek az alapja gabona - ami lehet graham liszt vagy lehet natúr gabonapehely -, és aszalt vagy friss gyümölcs. A Kollath-reggeli titka abban rejlik, hogy a gabonát előző este be kell áztatni - épp csak annyi vízbe amennyi ellepi - , és így kell hagyni egész éjszakára. Ez, ha jól tudom azért jó, mert ez idő alatt olyan vegyi átalakulások mennek rajta végbe, melyeknek köszönhetően egyfajta "előemésztett" táplálék lesz belőle, minekutána nem terheli meg a gyomrot, viszont remekül telít. De mindezt úgy képzeld el, hogy megeszed, és csak annyit érzel, hogy nem vagy már éhes: mindenféle kifejezett teltség érzet vagy "mindjárt elgurulok" érzet nélkül. És mindez kitart 3-4 óráig - ez a fő oka különben, hogy fogyasztani szoktam, mivel a "normális" reggeliről azért szoktam le évekkel ezelőtt, mert bármit ettem reggel, fél-egy óra múlva megint éhes voltam. Persze a kolbászos rántotta lehet hogy bevált volna, de azt meg nem ettem meg...:) Tehát a két lényeges összetevő a gabona és a gyümölcs, a többit már tetszés szerint lehet variálni, számtalan verzió kering belőle a neten. Lehet bele tenni például olajos magvakat, kókuszreszeléket, mákot, ki mit-hogy szeret, illetve a legtöbb recept szerint kell bele tenni mézet is - én úgy tudom, hogy ez a magas amiláz tartalma miatt kell (ez egy emésztőenzim, ami a nyálban is megtalálható), amely segít a még teljesebb emésztésben, de én speciel nem szoktam bele mézet tenni, mert annyira elszoktam az édes íztől, hogy bőven elég bele a gyümölcs édessége.

Az én leggyakrabban fogyasztott verzióm a következőképpen néz ki: este beáztatok 2-3 evőkanál Graham-lisztet, egy- vagy többféle gabonapelyhet, általában vegyesen szoktam rozs-, búza- és zabpelyhet, illetve szoktam bele tenni zab- és/vagy búzakorpát is. Teszek bele néha mandulát, szezám- és lenmagot is. Fontos, hogy elvileg az olajos magvakat is be kell áztatni, mert majdnem minden magban - azt hiszem van egy-két kivétel talán -, vannak ún. enzimgátlók: ezeknek az a feladatuk, hogy megakadályozzák a magok idő előtti kicsírázását. Majd amikor nedves helyre kerülnek - mint pl. a föld vagy egy tálka víz - , akkor ezek az enzimgátlók hatástalanná válnak. Úgy tudom azért célszerű áztatással "hatástalanítani" ezeket, mert - mint a nevük is mutatja -, blokkolják a testünk bizonyos enzimjeinek működését. Szóval dobjuk csak bele bátran a gabona közé azokat az olajos magvakat!:) Különben az olajos magvakat mindig áztatva kellene emiatt fogyasztani, de azért az már nekem is elég necc...:) még erre gyúrnom kell hogy majd mindig beáztatgassam amikor enni akarok...:) A gyümölcs lehet friss is, és lehet aszalt is - van aki ez utóbbit is beáztatja különben, én nem szoktam. Gyümölcsből nem próbáltam ki még túl sok félét, mert be kell vallanom, hogy nem igazán szeretem a gyümölcsöket, az aszaltakat pedig pláne nem...:( Reggel frissen belereszelt almával próbáltam, illetve mostanában aszalt gojit szoktam beletenni, mert az olyan praktikus kis gyümölcs - hogy az élettani előnyeiről már ne is szóljunk, guglizd csak meg!:) -, amit nem kell darabolgatni meg reszelgetni - hiszen azt gondolom mondanom sem kell, hogy pl. az aszalt szilvát nem egészben tesszük bele... (bár ez is ízlés dolga...:)).

A Kollath-reggeli úgy tudom, nagyon jó hatással van még - sok más egyéb mellett - az emésztésre is. Azért írom, hogy úgy tudom, mert engem ez nem érint, de akiket igen, azok mind nagyon pozitív változásról számolnak be. Viszont! Ami pedig ezzel kapcsolatban nagyon fontos, hogy a Kollath-reggeli mellé - nem úgy értem, hogy a fogyasztása közben, hanem úgy általában azokon a napokon amikor fogyasztjuk - , nagyon sok folyadékot kell inni hozzá - persze nem kólát, ugye...:) (segítek: vizet. szénsavmenteset. tisztát.:)) Ez azért fontos, mert ha ezt nem tesszük meg, az egész pozitív hatás a visszájára fordulhat. Hogy ez pontosan mit jelent, azt mindenki gondolja hozzá :), vagy nézzetek utána..:) Szóval igyatok!

Ja, és még valami: azt vettem észre - és mások is beszámolnak róla -, hogy amikor fogyasztom a reggelit, olyankor nem kívánom pl. a kávét, ami nekem reggel elmaradhatatlan - és állítólag más "izgatószerekkel" is ugyanez a helyzet...

Nagyjából ennyit érdemes tudni a Kollath-reggeliről, próbáljátok ki, nagyon jó!:)

Nos, nem tudom, ki ismeri a fentebb idézőjelbe tett ételt, de én a múltkor egy beszélgetés során szembesültem azzal, hogy, bár nekem somogyi lány lévén ez teljesen hétköznapi fogás volt gyerekkoromban, de valójában közel sem egy olyan mindenki által ismert étel, mint ahogy én gondoltam...:) Mint megtudtam, Somogyon kívül főleg Zalában népszerű a prósza, aminek az elkészítése úgy zajlik, hogy készítünk egy jó sűrű palacsintatésztát - van aki aludttejjel készíti, ez az "aludttejes prósza", az én nagymamám ha jól emlékszem egy tejfölt vagy joghurtot tesz bele még a palacsinta alapnyagokon kívül - , majd egy sütőlemezre (én azt hívom annak, ami az a teljes sütőt betöltő alapterületű, 1-2 centis peremű tepsi) - ráteríted a masszát, és megsütöd, de mielőtt még megsütnéd, el kell döntened, hogy milyen prószát csinálsz. Nálunk két opció van: krumplis és meggyes. A krumplis prósza esetében a massza kiöntése előtt közepes vastagságú krumplikarikákat teszel a tepsi aljára, és erre öntöd rá a cuccot. A meggyesnél a szétterített masszába szórsz bele kimagozott meggyet - de nálunk az is előfordult, hogy a nagymamám valamilyen kemény dzsemet szelt meggy nagyságú darabkákra, és azt szórta bele. Szóval így készül Somogyban a prósza. De! Ezt csak érdekességképpen írtam le, mert ez ihletett meg tegnap este, de amit én csináltam az valójában már csak haloványan emlékeztet az eredeti, igazi prószára - voltaképpen csak a formájuk azonos...:)

Szóval amit én csináltam az a következőképpen nézett ki hozzávalók tekintetében:

15 dkg csicseriborsóliszt

10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt

10 dkg durumliszt

fél doboz zabtejszín

3-4 dl víz

jó sok szezámmag

kb. 4-5 evőkanál sörélesztő pehely

3 szem közepes krumpli

Fogod a liszteket, és csomómentesre kevered a tejszínnel és a vízzel - előbbiből legközelebb többet tennék bele, most csak azért ennyi volt mert ennyi maradt tegnapról :), utóbbiból pedig annyit keverj hozzá amennyit felvesz, a lényeg hogy jó sűrű palacsintatészta legyen (kb. mint egy főzelék, bár ez is relatív hogy kinél mennyire sűrű ugye...:)). Teszel bele sok-sok szezámmagot, sörélesztőt, fűszereket - én most kicsit eklektikusan fűszereztem: volt benne dm-es zöld színű fűzerkeverék, oregano, kakukkfű, borsikafű, majoranna, rozmaring, és őrölt köménymag. A krumplikat megpucolod, kb. fél centis karikákra vágod, és leszórod a kiolajozott tepsi aljába. Ráöntöd a cuccot, megszórod még a tetejét is picit szezámmaggal, majd betolod forró sütőbe, és megsütöd. Jó étvágyat!

UPDATE: Édes jó anyám felvilágosított időközben, hogy az én nagymamám két kefírt tesz a prószába, úgyhogy ezt helyesbíteném...:)

Új tapasztalatok

Nos, az elmúlt két és fél hétben többnyire tényleg szörnyen unalmas dolgokat készítettem - ezért nem is került fel egyik sem, ellenben szereztem néhány érdekes új tapasztalatot. Például már a negyedik adag csírámat nevelgetem - ezek közül kettőről már be is számoltam ugye - , úgyhogy erre most nem is akarok felesleges sorokat pazarolni, úgy kellett ezeket csinálni ahogy már leírtam, majd arról írok esetleg, ha lesz dolgom néhány nehezebb csírával és kitapasztalok velük kapcsolatban egy-két trükköt...:) Ellenben ami érdemleges és említésre méltó, az például az, hogy hosszú évek óta először kóstoltam meg a gombát - és sajnos azt kell mondanom, hogy még mindig nem szeretem - merthogy nem szerettem sosem. Pedig Isten látja lelkemet, hogy nagyon meg akarnám szeretni, mert iszonyatosan gusztusos is, és iszonyatosan illatos is, sőt, még magával a gombaízzel sincsen olyan nagyon nagy problémám, de amint már meg kell rágnom, ismeretlen eredetű "blokkoló-folyamatok" indulnak be bennem, minekutána képtelen vagyok ízletesnek értékelni ezt a különleges fajt...:) De próbálkozni fogok kitartóan, azért is megszeretem egyszer...:) Ellenben ami nagyon érdekes, hogy a héten volt szerencsém egy étteremben egy rókagombás rizottót elfogyasztani, amiben voltak nagyobb gombadarabok, és meg kell mondanom, hogy azt viszont egészen finomnak találtam....érdekes. Eléggé valószínűnek tartom, hogy a különböző gombafajták milyensége és minősége meglehetősen számít ebben a kérdésben - de nincs túl nagy tapasztalatom a gombák terén, szóval javítsatok ki, ha tévednék.
A másik "nagy hír", hogy megkóstoltam az árpagyöngyöt, amit viszont még soha életemben nem ettem, ellenben régóta kacérkodtam vele...és finom volt...nagyon...megtartjuk...:)
Éééés....a legnagyobb újság, hogy készítettem pitatésztát házilag - köszönet Katának, ismét...így nem is írom le a receptet, mert nem szeretek idegen tollakal ékeskedni...:) A tészta az ő iránymutatásai alapján készült - annyi változtatással, hogy tönköly helyett teljes kiőrlésű búzalisztből készült -, és ahogy ő is írja, tényleg nagyon könnyű volt - amin én lepődtem meg a legjobban, mert sosem gondoltam volna, hogy ez tényleg ilyen egyszerű, és sokakhoz hasonlóan én sem tudtam elképzelni sem, hogy néhány lapos korongból némi sütés után gyönyörűen felfúvódott zsebes tészta lesz...hihetetlen élmény volt...:) hihetetlen, de élmény volt...:) ("Sztárom a párom" rulez...;)) A töltelék nálunk most értelemszerű volt (bármely "Gyros pitában" receptet tudom javasolni megtekintésre :), szejtánnal természetesen, vagy tofuval akinek arra van gusztusa...) Na, ennyi a hírekből, legközelebb talán valami használhatóval is jelentkezem...:)

UPDATE: Ma megint csináltam pitát a megmaradt gyros alapanyagokhoz, de ma nem sikerült, nem fújódott fel rendesen és kemény lett. Szerintem az volt a baj, hogy:
1. Percre pontosan fél óráig kelesztettem, és lehet, hogy ennek a mai tésztámnak ez most kevés volt.

2. Ennyi idő alatt valószínűleg a sütőm sem lett elég meleg.

Szóval figyeljetek oda, mert - bár a posztban az ellenkezőjét sejtettem - , de azért úgy tűnik el is lehet rontani ezt a pitát...:)