Polenta steak vajas-snidlinges bulgurral, fűszeres paradicsommártással

Nos, régóta most először csináltam valami olyan kaját, amit nem 10 perc alatt lehet összedobni - bár hozzátenném, hogy ez sem tart órákig azért - , és azt kell mondjam, hogy nagyon elégedett voltam a végeredménnyel, elég jó volt az összhatás, szóval máskor is meg fogom csinálni - alkalomadtán esetleg továbbfejlesztve is akár. Szóval amikre szükségem volt hozzá:

A polentához:
6 dl víz
20 dkg kukoricadara
diónyi vaj
kb. 1 teáskanál só

A bulgurhoz:
1 csésze bulgur
1 1/2-2 csésze víz

tetszőleges zöldségek (én ha jól emlékszem sárgarépát, póréhagymát és cukkinit tettem bele - előbbi kettőből 1-1 szálat, utóbbiból egy közepes felét)

snidling
diónyi vaj

A mártáshoz:
2 szem paradicsom
3-4 gerezd fokhagyma
2-3 evőkanál natúr joghurt
kb. 1 evőkanál citromlé

Először megfőzöd a polentát, hogy hogyan, arról már írtam korábban, bár gondolom sokaknak értelemszerű...:)

Kiteríted egy edénybe, lehetőleg kb. egyujjnyi vastag legyen - bár ha nem megy az sem baj, legfeljebb elvágod a végén egyujjnyi vastagra :). Amíg ez hűl, addig elkészíted a bulgurt. A zöldségeket hozzá felteszed párolódni, a bulgurt beleteszed a gyöngyöző, ízesített vízbe, egyet rottyantasz rajta, majd lefedve állni hagyod. (Természetesen mindez egy edényben is elvégezhető, én most így csináltam, legfőképpen azért, mert az a sejtésem/tapasztalatom, hogy a bulgurnak, ha főzöd, nem csak állni hagyod, akkor jóval kevesebb idő kell, mint a zöldségeknek.) Ha kész a bulgur, belekevered a vajat, megszórod snidlinggel, lehetőleg ne szárítottal, hanem vagy frissel, vagy fagyasztottal, majd ha készek a zöldségek, belekevered azokat is, utánfűszerezel tetszőleges fűszerekkel.

Elkészíted a szószt. Ehhez a nyers paradicsomokat néhány percre forró vízbe mártod, ezután már könnyen le tudod húzni a héjukat. Durvára vágod, hozzáadod egy tálban a joghurtot, citromlevet, belenyomod a fokhagymát, majd jól megfűszerezed, lehetőleg valami mexikói fűszerkeverékkel, hogy salsa szószhoz hasonló ízhatást érjünk el (ugyanis a polenta külseje megsütve kicsit hasonlít a nachoshoz/tortilla chipshez, ki ahogy hívja :), érthető okokból, és ehhez rendkívül jól passzol a salsa szósz, mint az szintén ismeretes :), ami ehhez hasonlóan készül - legalábbis amit én csinálok :)). Szóval valami mexikói keverék a legtutibb ehhez (Mediline-nak csinálnék ezúton reklámot ismét :)), de ha ez nem is jön össze, én azt tanácsolom, hogy azért egy kis chilit legalább dojál bele pluszban - én a mexikói mellett is szoktam még, pedig abban is van...sőt, amit akkor nem jutott eszembe beletenni, csak most az íráskor, de legközelebb tuti kipróbálom, az a házi piros arany. (Jóanyáméktól jutottam hozzá nemrégiben egy üveggel, csak egyszerű ledarált friss pirospaprika, sóval tartósítva befőttes üvegben, a teteje olajjal befedve.) Szóval legyen jó pikáns az a szósz - már aki szereti ugye :). Tehát mindezt a cuccot fogod, és botmixerrel jól összedolgozod, sima folyékony állagúra. Ezek után könnyen előfordulhat az, ami velem is előfordult, hogy ez még így nem elég krémes állagú, hanem kicsit hígabb, ez esetben besűríted egy kis keményítővel.

Mire mindezzel végzel, már talán megszilárdult a polenta is. Ha igen, akkor fogsz egy bögrét, és a szájával kis korongokat szaggatsz belőle, amiknek forró zsiradékban mindkét oldalukat aranybarnára sütöd - na és itt van az a pont, amikor, ha nem úgy csináltad, akkor most egyujjnyi vastag korongokat kellene elérni valahogy :). Itt ugye azzal fogsz szembesülni, hogy lesz némi "tésztamaradékod". Ezzel egyszerűen annyi a teendő, hogy megfogod, összegyúrod, és korongot formázol belőle; úgy mint bármely más tésztával, a polentával is gyönyörűen sikerül - nekem legalábbis sikerült, ugyanúgy összeállt utána mintha szét se szedtem volna...:) Nos ennyi, sok sikert és jó étvágyat hozzá!

Hamis zöldséges "omlett"

Régóta foglalkoztat a csicseriborsóliszt, mint a tojás alternatívája bizonyos ételekben - amit nem én találtam ki, hanem több receptet is olvastam már, amiben omlett- vagy rántottaszerű dolgokat készítenek belőle - , csakhogy mindegyik receptben volt valami ami nekem nem tetszett, vagy nem ehetem/eszem meg. Így jó ideje kísérletezgetek már vele, hogy hogy lehetne a csicseriborsólisztből készült masszát keményre sütni, de ezidáig arra jutottam, hogy sehogy. Nekem legalábbis mindig szétesett, csak úgy sikerült belőle szilárd lepényeket sütnöm, ha kevertem hozzá még valamit. Szóval így tettem most is. (De nem adom fel, nem tettem le róla, hogy egyszer sütök még olyat is amiben nincs más...:)) Így hát a spontán recept a következő lett végül (kép holnap lesz :)):

Hozzávalók (kb. 4 személyes adaghoz):
Ezekből kb. fél-1 bögrével raktam bele:
csicseriborsóliszt
durumliszt
kukoricadara
reszelt mozzarella (kb. 10 dkg)
2 pohár natúr joghurt
tetszés szerinti zöldségek (mindegyikből 1-másfél maréknyi, én most vöröshagyma, lilahagyma és sárgarépa csíkokat, illetve kukoricát, cukorborsót és sárgahüvelyű zöldbabot tettem bele)

Elkészítés:

A zöldségeket valamilyen zsiradékban nagyjából megpárolod/sütöd (úgy jó ha még éppen roppanós). Egy jó tipp teljesen kezdőknek, amit én is még csak nemrég alkalmazok: a zsiradékba szoktam tenni a fűszert, akkor valahogy sokkal jobban eloszlik a zöldségeken (most éppen grillt tettem bele, jó sokat). A többi hozzávalóból kikevered a masszát, teszel ebbe is fűszert (én ebbe már csak fokhagymasót és sót tettem mert a zöldségnek elég íze volt - ennek az állaga akkor jó,, ha mondjuk olyan főzelék sűrűségű, szóval addig korrigáld a mennyiségeket amíg ezt el nem éred :)), majd ráöntöd a zöldségekre, mielőtt még szilárdulni kezdene gyorsan összekevered, hogy jól elvegyüljön benne a zöldség, majd szép aranybarnára sütöd. Erre az egyik módszer, ha teflonserpenyőben sütöd, ekkor viszont célszerű megfordítani ahhoz hogy jól átsüljön, ami ha nagy átmérőjű serpenyőt használsz, nem egy egyszerű művelet, mert könnyen széteshet közben. Így sokkal egyszerűbb az - úgyhogy páromnak a második adagot már én is így készítettem - , ha sütőben sütöd. Ekkor nem szükséges megfordítani sem, ha úgy oszlatod el a tepsiben, hogy ne legyen túl vastag. (Mondjuk olyan fél-1 centi vastagságú az szerintem jó.) Nekem finomabb lett ennek a végeredménye, mint amit serpenyőben sütöttem, arról nem beszélve hogy kényelmesebb...jó étvágyat hozzá!