Nos, jó időre eltűntem most, nem nagyon értem rá az utóbbi időben...plusz voltam otthon szüleimnél és párom anyukájánál vidéken 3 napot, ahol úgy el lettünk látva kajával, hogy azóta nem is főztem, pedig már 4 napja hazajöttünk...:) Előtte még mielőtt elmentünk volna, illetve otthon anyuméknál alkottam recepteket, azokat most megosztom addig is Veletek, míg vissza nem zökkenek a háziasszony létbe...:)

Szóval ez a következőképpen készült. Hosszú idő után először vettem egy nagy levegőt, és végre újra megpróbálkoztam a szejtán szeletekben való sütésével. Hát, a végeredmény - bár a belseje így is gumis, de azt amennyire én tudom teljesen nem is lehet elkerülni - fényévekkel jobb lett, mint amikor először csináltam, mert legalább a külseje jó ropogós volt.

Hozzávalók:
fejenként néhány szejtán szelet (2-3)
50-60 dkg burgonya
20-30 dkg durum liszt (a lényeg, hogy kb. 30-al legyen kevesebb, mint a krumpli)
1 tojás sárgája
kevés vaj (néhány evőkanálnyi)
1/2 - 3/4 doboz zabtejszín
1 közepes fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma

Elkészítés:

A szejtán szeleteknek készítek egy olajos fűszeres pácot (én grill fűszerkeveréket tettem bele), beleforgatom őket, majd ráfektetem sorban egy tányérra, ráteszek feszesen egy folpackot és állni hagyom (én be szoktam tenni a hűtőbe). A krumplit megpucolom, nagyobb kockákra vágom, és sós vízben megfőzöm. Ha kész, leszűröm és áttöröm. A vajat kicsit felolvasztom, hozzákeverem a tojássárgáját - én ebbe a folyadékba szoktam tenni a fűszereket is, szerintem így jobban eloszlik az íze a masszában amikor összegyúrom, ez esetben tettem bele sót, borsot, és őrölt majorannát -, majd mehet bele a liszt is, és az egészet összegyúrom homogén masszává. Kis golyókat formázok belőle - azt bele kell kalkulálni, hogy főzés közben egy kicsit még megnőnek - azokat még beleforgatom lisztbe, majd villával mindet megszúrom. Fűszeres vízben kifőzöm őket (én Alnaturás zöldségleves kockát szoktam beletenni), majd leszűröm, és kevés olívaolajjal meglocsolom. A szószhoz a hagymát kockákra vágom, kevés olajon vagy vajon megfuttatom, leöntöm egy icipici vízzel, épp hogy csak ellepje, belenyomom a fokhagymát, és puhára párolom. (Az nem baj, ha marad rajta egy kevés víz.) Teszek bele kevés tejszínt, és az egészet botmixerrel jól összekeverem, hogy a hagymadarabok eltűnjenek belőle. Teszek még hozzá tejszínt - összesen annyi legyen benne, hogy eltűnjön a szószból a nagyon markáns hagymaíz, ez relatív, hogy ezt ki mikor érzi). Én tettem bele még némi pirított szezámmagot is, de nem éreztem úgy, hogy hiányozna belőle ha kihagytam volna...:) Tetszés szerint ízesítem, teszek bele zöldfűszereket - én ha jól emékszem sörélesztő pelyhet is tettem bele - jól összekeverem, kész.

A szejtánt kiveszem a hűtőből, olajat melegítek serpenyőben - nem keveset de nem is sokat, annyit, hogy félig ellepje az alját. Beleteszem a szejtánokat, és mindkét felüket szép barnára sütöm. Jó étvágyat!

Nagyon-nagyon szeretem a rágcsikat, viszont a boltban kaphatóak már nem nagyon férnek bele az életembe, így mostanában inkább házilag szoktam elkészíteni őket. Bár alapvetően sós rágcsa párti vagyok, ma éppen inkább valami édeset kívántam, majd áttekintettem az itthon már fellelhető hozzávalóimat - a lustaság nagy úr :D - így esett a választásom a tönkölylisztre. Mint már említettem, a lisztekkel folyamatosak a kísérleteim, így ezt az alapanyagot sem ismerem még olyan nagyon, egyszer vettem egyet, akkor sütöttem belőle egy kenyeret, de - pedig finom volt - azóta inkább a teljesőrlésű búzalisztet preferáltam valamiért - talán mert olcsóbb?:) - , úgyhogy a maradék még ott pihent a szekrényemben, az előbb említett másik lisztből viszont kevés volt itthon nagyon, úgyhogy most erre "fanyalodtam rá" - hozzáteszem hogy ez ugye elég helytelen, tekintve, hogy a tönkölybúza mennyivel hasznosabb és tápanyagdúsabb mint az egyszerű búza, de azért annyira gazdag nem vagyok hogy tönkölylisztet használjak mindennap :). Szóval kutakodtam kicsit a neten, hogy mégis miféle rágcsit lehet csinálni tönkölylisztből, és ráakadtam erre a pofonegyszerű receptre - annyira egyszerű, hogy le se merem írni :D.

Hozzávalók (nekem ebből 30 keksz lett):
20 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
1 tk fahéj (szerintem ebből mehet bele több is)
1 tk sütőpor
5 ek méz (aki édesebben szereti az rakhat bele többet is, mondjuk én inkább 4 és felet raktam bele mert elszoktam már a nagyon édes ízektől, de nem lett túl édes, csak olyan light-osan :))
6 ek olaj
fél csomag szeletelt mandula (ezt csak én tettem bele)

A hozzávalókat (először a szárazakat, aztán a folyadékot) összedolgozod, hogy homogén masszát kapj. Én tettem bele egy kis vizet is, mert nekem csak úgy állt össze, nem tudom, mit csináltam rosszul...szóval ha nem akarja akkor ez a megoldás. :) A masszából kis lapos tallérokat formázol, kiolajozott tepsibe teszed, és előmelegített sütőben megsütöd. Oda kell figyelni rá mert könnyen megég, az első adag fele nekem is jóóó barna lett :). A végeredmény egy kellemes, édeskés kekszecske, én lepődtem meg rajta a legjobban egyébként, hogy mennyire nem éreztem rajta hogy teljeskiőrlésű lisztből van - vagy lehet hogy csak annyira hozzá vagyok már szokva, hogy észre sem veszem az ízét :).

Nos, most, hogy eltávozott az életterünkből a Húsevő :D, ismét nekiláthattam alkotni...mostanában mondjuk nem vagyok túl kreatív de próbálkozom nagyon...:) Szóval most egy ilyet csináltam. Már a múltkor próbálkoztam vele, az is egészen hasonló volt ehhez, tekintve, hogy akkor használtam életemben először rizslapot, úgyhogy még nem merek annyira bátran kísérletezni vele, de majd fogok szerintem, mert nagyon finom...ehhez most a következőket használtam (ebből kettőnknek másfél adag lett, szóval mondhatjuk, hogy 3 személyre való adag):

17 rizspapír (nekem négyszögletes van de biztosan jó kerekkel is)
10 dkg rizstészta
15 dkg sárgarépa
15 dkg póréhagyma
15 dkg cukkini
1 nagyobb fej vöröshagyma
1 nagyobb fej (nekem 2 kisebb volt) lilahagyma
1 pohár natúr joghurt
fél citrom leve

A rizstésztát forró vízbe teszed és 10-15 percig, vagy amíg megpuhul, áztatod (de nem tűz fölött!). Ha kész, szűrőbe teszed. A cukkinit és a sárgarépát felkockázod (én a cukkinit nagyobbra, a sárgarépát kisebbre vágtam, mivel az nehezebben puhul), a póréhagymát félkarikákra (kb. fél centis) vágod, a többi hagymát szintén (én mostanában így szeretem a hagymát, de persze kockázni is lehet). Ezeket felteszed kevés olajon egy serpenyőben sülni, közben megcsinálod a mártást hozzá. A joghurtot elkevered a citromlével, teszel bele fokhagymasót, én most kicsit pikánsra próbáltam volna csinálni - megjegyzem nem annyira sikerült mert szokásomhoz híven nem fűszereztem meg eléggé, na de még mindig jobb mintha ehetetlenül fűszeres lenne :) -, úgyhogy tettem bele chili con carne fűszerkeveréket is (ez ugye a mexikói chilis bab-hoz való fűszer, szóval minden, csak nem ázsiai, de nem akartam csak sima chilit beletenni, gondoltam feldobom egy kicsit, egészen passzol bele szerintem egyébként). Ha megsült a zöldség, hozzákevered a rizstésztához, belekevered a szószt is, majd nekilátsz hajtogatni. Ezt én a következőképpen szoktam csinálni (az túlzás hogy szoktam, mivel nekem is ez volt a második alkalom, de ez így bevált eddig mindenesetre): fogok egy lehetőleg négyszögletes - persze ugyanúgy megfelel a célnak a kerek is, csak ezzel kényelmesebb - tűzálló edényt (nem kell túl nagy, éppen csak akkora, hogy jól elférjen benne egy rizslap, nekem ez egy grillserpenyő például), nem kell túl mélynek sem lennie. 2-3 centiméternyi vizet öntök az aljára és felforrósítom - csak annyira hogy még elbírja a kezem, én rá szoktam tenni a lehető legkisebb lángra, és ha kezd már kihűlni akkor újramelegítem - lehet hogy valakinek langyossal is működik de én azt figyeltem eddig meg, hogy a forró vízben sokkal könnyebben megpuhul a rizslap. A konyhapultra kikészítem magam mellé a rizslapokat, egy akkora deszkát, hogy elférjen rajta egy, a tölteléket és egy tiszta konyharuhát. Fogom az első rizslapot, belemártom a vízbe, kb. 5-6 másodpercig lent tartom - néhány darab után kitapasztalja az ember hogy mikor jó (tipp: ha túlázott azon nem lehet mondjuk segíteni, viszont ha valamelyik része túl merev akkor azt még megkenem egy kicsit vízzel) , majd kiveszem, ráteszem a deszkára, a konyharuhát rányomom egy pillanatra hogy leitassam a felesleges nedvességet, majd ráteszek az alsó felére (kb. 1-2 centire az alsó szélétől), vízszintesen pedig középre másfél-két evőkanálnyi tölteléket - kinek mennyi fér bele, erre is hamar rá lehet érezni - a jobb és bal oldalán a szélső egy centit behajtom, majd alulról felfelé elkezdem feltekerni. Vékonyan kiolajozott sütőlemezre teszem. Ezt megcsinálom mindegyikkel, majd előmelegített sütőben szép világosbarnára sütöm mindkét felüket (félidőben megfordítom). Ki lehet próbálni bő olajban sütve is mert az sokkal gyorsabb, és ha jól emlékszem ropogósabb is lett a végeredmény, de én most azért csináltam másodszorra sütőben inkább, mert azt tapasztaltam a múltkor a bő olajban sütésnél, hogy borzalmasan megszívja magát olajjal a rizslap, és hiába csepegtettem le utána, nagyon olajos volt. Én mondjuk különösen irtózom az olajban tocsogó dolgoktól, de ha valakit nem zavar akkor úgy tényleg gyorsabb. Így sütőben sütve azt kell mondjam lényegesen kevésbé olajos volt, még így is, hogy megkentem még a tetejüket is külön vékonyan olajjal, mert nem tudtam, hogy viselkedik sütőben a rizslap és nem akartam hogy megégjen, de legközelebb már ezt is kihagyom, sőt, a tepsi alját is csak nagyon-nagyon vékonyan kenem meg, mert nem nagyon égnek meg. Kész, jó étvágyat!:)

Hát ez egy végtelenül egyszerű recept, de bevallom őszintén, hogy amikor egyedül vagyok itthon és csak magamnak főzök, akkor sokszor eszem ilyeneket mert nincs mindig kedvem magamnak pepecselni...

A héten nem tudom mennyit fogok írni egyébként, mert kicsit nehéz ügy lesz ez a hét kaja szempontból. Ugyanis a párom húsevő barátja nálunk fog most pár napig "lakni", így a fiúknak most olyan kaja lesz ami ha nem is feltétlenül hús - lévén hogy ugye a párom is vega - , de legalábbis az én táplálkozási elveimnek semmiképp sem felel meg, így ezeket nem is fogom ide feltenni, tekintve hogy én nem ezt eszem. És miután két férfinak főzök - lehet hogy naponta többször is - , lehet, hogy magamnak már nem lesz kedvem túl "nagyszabású" kajákat csinálni, azaz nem biztos hogy megosztásra érdemesek lesznek (merthogy próbálom azért ezt is figyelembe venni a bejegyzéseknél). De ez majd kiderül...:) Addig is itt van ez a kis egyszerű receptecske:

Hozzávalók (egy főre):
fél zacskó tészta (a 250 g-os fele, tehát kb. 125 g, lehetőleg durumtészta, de még jobb, ha barna)
1 pohár natúr joghurt
1 fél kis doboz sűrített paradicsom (a 70 g-os fele, hozzáadott cukor nélküli, mert azt hiszem olyan is van...persze hogy a másik felével mit csinálok azt még nem tudom...:D)
sörélesztő pehely (kb. 1 kis maréknyi)

Elkészítés:
A tésztát kifőzzük (én al dente szeretem, de ki ahogy érzi), a joghurtot és a paradicsomsűrítményt kis lángon összekeverjük (persze bele lehet az egész dobozzal is rakni, csak nekem úgy már túl "pikáns" lett volna), megfűszerezzük (nálam só, fokhagymasó, Spar-os zöldfűszer, de nem a 8 zöldfűszer, hanem van egy olyan is, hogy "olasz zöldfűszer keverék"), beletesszük a sörélesztőt. Ezzel kapcsolatban annyit mondanék el, hogy sok helyen láttam már, hogy sokaknak nem ízlik, mert hogy nagyon hasonlít a sörre és/vagy az élesztőre. Az első amit én kipróbáltam az sem volt túl finom, de aztán olvastam valahol, hogy van egy olyan márka, ami sokkal finomabb mint a többi, és az szinte egyáltalán nem hasonlít egyikre sem. Ez pedig a Solstar. Kipróbáltam, és tényleg így van, ez kifejezetten finom, úgyhogy én azóta ezt veszem, szerintem ezt érdemes először megkóstolni. (Persze lehet, hogy van másik márka is ami jó, de hát én már csak ilyen kis márkahű vagyok; minek váltanék ha nekem ez bevált?:)) Szóval jól összekutyuljuk a dolgokat, ha túl hígnak látszik akkor besűrítjük egy kis keményítővel, és kész is.

Több dolog között a panír az egyik, ami egy ideje fejtöréseim tárgyát képezi. Ugyanis a három alkotóeleméből egyiket sem eszem meg. A tojást mint már korábban írtam azért nem, mert allergiás vagyok a fehérjére, a sárgája viszont önmagában nem felel meg erre a célra (bár még nem próbáltam , de így sejtem, meg akkor mindig válasszam szét, mit csináljak a fehérjével, stb. stb., nem kell nekem ez a sok probléma...:D). A fehérliszt és a hagyományos zsemlemorzsa pedig ugye helyettesíthető lenne, de ezzel kapcsolatban is nehéz helyzetben vagyok. A liszttel azért, mert a párom - aki azt leszámítva, hogy ő is vega, nem igazán követi az elveimet, csak akkor eszik "egészségeset" amikor én főzök neki - nem szereti amikor egy kaján érzi hogy teljes kiőrlésű lisztből van - én ezt csak úgy mondom, hogy nem szereti, ha "egészséges íze" van...:) Így hát teljes kiőrlésű liszteket akkor használok, amikor vagy csak magamnak főzök, vagy pedig nem kell sok liszt az adott ételbe, ezért kísérletezgetek többek között inkább rizs-, zab-, csicseriborsóliszttel, mert bár azoknak is van ugye ízük, viszont nem "egészséges ízük", úgyhogy ezeket a párom is megeszi. Szóval a lényeg annyi, hogy egészen biztosan tudom, hogy a panírt nem enné meg teljes kiőrlésű liszttel készítve. A zsemlemorzsával pedig az a probléma - hiszen azt is helyettesíthetném ugye teljes kiőrlésű és élesztő nélküli morzsával, de ezt a változatát nem igazán szeretem, magam sem tudom miért. Hozzátenném még azt is, hogy nem is viselkedik úgy ahogy én azt szeretném, vagyis hamar megég, tele lesz vele az olaj, stb. Szóval nem nagyon tetszik nekem ez a fajta zsemlemorzsa. Úgyhogy gondolkodom jó ideje, hogy hogy is oldjam meg ezt a panír dolgot. Csicseriborsóliszttel már zajlottak ilyen jellegű kísérletek, és nagyjából elégedett is voltam - majd egyszer írok erről - , de nem bundázhatok mindig abba...:) Szóval a mai ötletem az volt, hogy kipróbálom a kukoricaliszt-kukoricapehely kombinációt (ez utóbbit csak azért mert úgy izgatott, hogy milyen lesz az ha megsül, meg nem voltam benne biztos, hogy ropogós lenne a külseje ha csak lisztet teszek rá - ha valaki e téren okosabb nálam világosítson fel :D). Szóval ez volt a mostani panír, azt kell mondjam bevált - sajnos csak a felénél jöttem rá hogy hogy kell vele ügyesen bundázni a zöldséget, ezt majd mindjárt kifejtem...;)

Az édesburgonya szintén egy olyan dolog, ami régóta izgat már, hogy milyen az vajon. Na most kipróbáltam, és egészen fantasztikus (azt ugyan nem mondom hogy rá fogok szokni mert annyira azért nem olcsó, de azt már legalább elmondhatom hogy egyszer megkóstoltam :)). Szóval nagyon finom volt, valahol olvastam hogy olyan íze van mint a sütőtöknek csak még finomabb, és tényleg...:) (Én a sütőtököt egyébként nem szeretem ez meg nagyon ízlett, úgyhogy ezek szerint tényleg finomabb :)). Mondjuk túl nagy adagot nem tudnék belőle egyszerre megenni, mert annyira elszoktam az édes íztől, tekintve, hogy már régóta nem eszem cukrot, hogy a végén már kicsit túl édesnek is találtam. De összességében tényleg nagyon finom.
Szóval amire szükséged lesz (ezt én most csak magamnak csináltam de nem tudtam megenni csak a felét, szóval személyenként lehet számolni a felével). A zöldségeknél azt írom inkább, hogy hány szeletet vágtam belőlük (a lentebb leírt módon):

6 szelet sárgarépa
6 szelet cukkini
6-8 közepes karfiolrózsa
2 közepes édesburgonya (batáta)
kukoricaliszt
kukoricapehely

Elkészítés:

Először meghámozod a batátát, majd közepes hasábokra vágod, és kiolajozott tepsibe teszed, meglocsolod kis olívaolajjal, rányomsz egy-két gerezd fokhagymát - legközelebb inkább fokhagymasóval szórnám meg mert így most semmit nem éreztem a fokhagymából Most azért készítettem egyébként ennyire "natúran", mert ezt is valahol olvastam hogy elsőre így érdemes megkóstolni (nyilván, különben nem tudnám meg milyen az igazi íze). Szóval ezt berakod sülni, addig elkészíted a többit (félidőben megfordítod a hasábokat, nekem összesen olyan 15-20 perc alatt sült meg szerintem, de hozzáteszem hogy az én sütőm nagyon erős). Meghámozod a sárgarépát és a cukkinit. A répából kb. 4-5 centis "karikákat" vágsz, majd azokat hosszanti irányban 3 felé vágod (ha kisebb a répa lehet kettőbe is), majd az így kapott "lapocskákat" egy picit előpárolod/főzöd, csak épphogy ne legyen nyers. A cukkinit kb. 1 centi vastag karikákra vágod. Egy tálban összekeversz kukoricalisztet és összetört kukoricapelyhet (én ezt csak kézzel megmarkolásztam) annyi vízzel, hogy enyhén folyós masszát kapj - ennél nem mértem a mennyiségeket sajnos, csak úgy ránézésre csináld :). Fűszerezed tetszés szerint - nálam most a Mediline-os csodagrill nevű fűszerkeverék került bele. Néha lehet hogy után kell önteni egy kis vízzel, mert a kukoricapehely beszívja. Felraksz olajat egy serpenyőben. Beleforgatod a masszába a répát, a cukkinit és a karfiolt, jól megmártod, hogy lehetőleg ne essen le az egész mire beleteszed az olajba :) - persze nem ragad ez úgy mint egy igazi panír, csak úgy nagyjából marad rajta (a karfiolt mondjuk egész szépen befedte, a cukkininál meg a répánál meg a felétől úgy csináltam, hogy szépen rákentem-tapicskoltam mind a két felére a kis ujjaimmal, úgy egészen korrekt lett a végeredmény), és egyből teszed be az olajba, ahol mind a két felét aranybarnára sütöd.

Jelentem megvolt az első olyan kísérlet, ami nem egészen úgy sült el, ahogy szerettem volna. Ez azért érdekes, mert ez egy olyan étel, amit többször készítettem már különböző kombinációkban, és eddig még mindig elsőre sikerült. Az történt ugyanis, hogy most valamiért nem nagyon akartak összeállni a kis fasírtjaim. Ennek több oka is lehet. Vagy az volt a baj, hogy ilyen 3 féle rizsből készült keveréket amiről lentebb írok még nem tettem bele soha, és lehet, hogy ezek olyan rizsek amik kevésbé tapadnak össze (Lehet, hogy rizottórizsből kellene ezt a receptet csinálni inkább? Hm...érdekes, ezt is kipróbálom majd...). A másik probléma amit el tudok képzelni, hogy a sajtot későn tettem bele (tekintve, hogy eredetileg nem akartam beletenni, de láttam félúton, hogy ez most így kötőanyag nélkül nem igazán akar összeállni, pedig én úgy emlékszem, hogy volt már olyan, hogy anélkül is sikerült), így már nem volt meleg a massza, és nem olvadt el, tehát nem is kötötte jobban össze. Ma még teszek egy kísérletet rá, hogy megpróbáljam sütőben sütni, ha így sem megy akkor lépéseket teszek az ügyben...:) Konklúzió: inkább tegyetek bele kötőanyagot, akinek nincs baja a tojással azt, vagy laktovegák sajtot, mint már említettem, mert az nagyjából össze szokta tartani ha úgy kevered bele hogy elolvadjon. Én meg szerintem lenmagot fogok bele tenni (nagyon jó megoldás tojás helyett ha csak kötőanyag kell, még régebben olvastam ezt a trükköt valahol, már nem is emlékszem hol, és nagyon bevált, 1 evőkanál darált lenmag + 1 evőkanál víz nagyjából megfelel egy tojásnak). Nos akkor itt van, hogy most hogy nem sikerült, ennek fényében a szükséges módosításokkal meg lehet vele próbálkozni :), meg majd update-lek, hogy hogy végződött a maradék története...:D

Ez az étel egy véletlen eredménye egyébként, ugyanis egyszer csináltam a nagyon nagyszerű "Wok vegetáriánus ételek" című szakácskönyvemből egy receptet, amiben egy rizslepényt úgy kellett volna kisütni, hogy be van csomagolva egy félig megpárolt pórélevélbe. Csakhogy úgy esett a dolog, hogy az előírt mennyiségű pórélevél nálam kevésnek bizonyult, vagyis a felénél elfogyott, és több már nem is maradt mert felhasználtam az összeset, így ott álltam a konyhában tanácstalanul, hogy hogy lesz ebből most akkor "Rizslepény pórélevélben"? Így jobbhíján fogtam és kisütöttem a maradékot anélkül. Érdekes, mert ha a szükség nem visz rá, akkor magamtól soha nem jutott volna eszembe a rizst olajban kisütni, de a végeredmény olyannyira finom lett (finomabb mint a pórés társai), hogy azóta rendszeresen készítem, mert nagyon szeretjük, klassz ahogy a külseje megkérgesedik és jó ropogós lesz. A fűszereket meg az egyéb hozzávalókat meg végtelenféle módon lehet variálni, én most ezt éppen így készítettem - hát ez most nem jött be... :D Rizsből fele arányban jázmint használtam - általában mindenhez azt használok mert nagyon finom aromás íze van, igaz nem a legolcsóbb rizsfajta de ha viszonylag ritkán esztek, mint ahogy mi is, akkor jó sokáig elég - , illetve fele arányban a natura márkájú "rizskeveréket vadrizzsel", ebben barna rizs, parboiled (előgőzölt) rizs, és vadrizs van, és a Mediline-ban szoktam megvásárolni. (Ez egy "reformnagyker", aki még nem járt ott az mindenképp menjen el mert csuda dolgokat lehet ott kapni, én nem győztem betelni a sokmindennel amikor először ott jártam. Szinte minden alapanyagot ott veszek, kivéve amit a Nagycsarnoki Ázsia boltban mert csak ott lehet kapni - mivel a Mediline ugye nem a keleti alapanyagokra specializálódott -, meg kivéve amit csak a dm-ben lehet kapni (Alnatura).

Szóval a hozzávalók (ebből most egy elég nagy adag lett - 2 személyre persze - , legközelebb megfelezem):

Fűszeres zöldséges rizslepények
1 csésze rizs (amilyet szeretsz vagy a fenti kombináció)
1 kis marék az alábbi magvakból: szezám-, len-, napraforgó-, tökmag, és mandula (az a zacskós szeletelt változat)
1 és 1/2 csésze kukorica
1 csésze zöldbab (igazából ez is lehet másfél, de nekem pont egy csészényivel volt itthon)
1 fej vöröshagyma
1 fej lilahagyma
3 gerezd fokhagyma
5 dkg füstölt mozzarella

Gyártási procedúra:
A rizst felteszed főni. Ha az én kombinációmat használod akkor először tedd fel a keveréket, és ha félig megpuhult akkor tedd csak hozzá a jázmint. A főzővízbe én most egy fél leveskockát tettem (Alnatura zöldségleveskocka - dm), illetve lehet olyat kapni, hogy "rizs fűszerkeverék", szintén a Mediline-ban (hihetetlenül jó fűszerkeverékeik vannak egyébként, én imádom őket, bolognaitól kezdve sültburgonyán és fűszervajon keresztül forralt borig mindenfélét lehet kapni), abból tettem bele jó bőven, illetve a már említett 8 zöldfűszer keverékből - igen, jól látjátok, ez nagy kedvencem és előszeretettel teszek szinte mindenbe...:D Szóval amíg a rizs fő, száraz serpenyőben megpirítom a magvakat, majd félreteszem. Serpenyőbe kis olaj, kockázott hagymák bele, megfuttat, fokhagyma belenyom, zöldségek bele, majd icipici víz, fűszerek (momentán só, kurkuma - ez csak azért mert a rizses keverékben is van és gondoltam harmonizáljon :), illetve natúr vegamix), fedő, készre párol. Egyébként a zöldségeket a rizzsel együtt is meg lehet főzni persze, sőt, általában én is így teszek, de most valamiért elfelejtettem hozzárakni...:D Kicsit hagyod hűlni, hogy ne füstöljön a tenyered amikor hozzányúlsz :D, majd kis fasírtkákat formázol belőle és kevés olajon mindkét felét barnára sütöd - hát nekem most ugye igazán apró fasírtjaim lettek mivel a fele szétesett a sütés közben. Fénykép sajnos nem készült róla - nem azért mert annyira szörnyen nézett ki, bár ez is igaz részben :D - , mivel lemerült az elem a fényképezőgépben és nem volt itthon másik...Na, majd jövök a fejlesztésekkel...:)

UPDATE: Nos, sikerült orvosolnom a problémát. A lenmag-víz keverék ezzel is csodát művelt, mint eddig mindig ha ilyen problémám volt, hogy nem állt össze valami. Én nem tudom, hogy mitől van ez, vagy ki volt az az okos aki ezt kitalálta, de nekem eddig minden alkalommal kiválóan bevált kötőanyagnak tojás helyett, most is. Azért mégis sütőben sütöttem a biztonság kedvéért, mert így könnyebb volt vele bánni. Mindenesetre kijelenthetem, hogy a fenti recept ebben a formában működőképes ha raktok hozzá lenmagot (én most kb. 3 ek lenmagból készült keveréket tettem bele). Nem volt kedvem sokat pepecselni vele, úgyhogy ilyen jó nagy pacsmagokban sütöttem ki, de persze lehet kisebbeket is csinálni - én is máskor úgy szoktam. Hozzátenném, hogy aki mondjuk normál fasírthoz szokott és nem nagyon csinált még zöldségekből vagy pláne rizsből, az ezt így is mindenképpen túl laza szerkezetűnek, "szétesősnek" fogja találni, tehát ez így ebben a formában sem lesz egy borzasztóan masszív massza, amivel egymást is lehet dobálni, vagyis vigyázni kell rá sütés közben, főleg fordításnál (minél nagyobb lapát!). Tojással készítve - én legelőször még úgy csináltam - viszont ha jól emlékszem egészen masszív volt. Még lehet próbálkozni zsemlemorzsával is esetleg ha valakinek nem áll össze, vagy búzadarával - nekem az is sokszor bejött már, vagy valamilyen lisztet is lehet bele tenni - nekem ezekkel annyi a problémám, hogy mind befolyásolják valamennyire a végeredmény ízét, míg a lenmag nem annyira, pláne hogy ebben meg amúgy is volt már.

Ennek az ételnek nincsen különösebben nagy sztorija, már három napja tanulok egy holnapi vizsgára, szóval most éppen nincs időm különleges ételeket alkotni...:) Úgyhogy "csak gyorsan valami kalóriát ide, hogy működjön az agyam" alapon ez lett a végeredmény. A "felturbózás" az csak annyiban rejlik, hogy került bele krumpli is...gondolom pörköltet sokan tudnak azért mások is készíteni :), de ahány ház annyi szokás, lehet, hogy valaki máshogy szokta csinálni, úgyhogy azért nagy vonalakban leírom, hogy én hogy csináltam:

Hozzávalók:
20 dkg szejtán (búzahús)
3 közepes krumpli
3/4 zacsi (kb. 20 dkg) tönkölytarhonya (természetesen sima is jó ha valakinek nincs baja a tojással)
1 nagy fej vöröshagyma

Így készül:

A szejtánt (a készítéséről itt volt szó korábban ha nem akarod készen megvenni) és a krumplit felkockázod, a hagymát vékony szeletekre vágod (most ilyenem volt, amúgy finomra szoktam én is általában vágni). A hagymát rádobod egy kis olajra, 1-2 perc elteltével a szejtánt, majd újabb 1-2 perc múlva a krumplit is, paprikát, borsot, sót rá, felöntöd vízzel (éppen ellepje), utánfűszerezed. Én újabban szoktam bele nyomni fokhagymát is, most éppen 3 gerezd került bele, és rakok bele némi "titkos adalékot" :), ez a dm-ben kapható Bad Ischler Bio Gewürz Salz mit 7 Krautern (bocs németesek, nem tudok umlautos a-t írni) névre hallgató fűszer, amit mindig teszek az ilyen paprikás alapú dolgokba, mint ez, vagy a krumplis tésztába is pl. Ha valaki ezt nagyon paprikásnak találja szín alapján, az nem véletlen, ugyanis párom minden ilyesmi kaját iszonyatosan pirospaprikásan szeret, így én minden ilyesmi kaját iszonyatosan pirospaprikásan csinálok neki...:) Szóval nem muszáj ilyen sötétre csinálni...:D Közepes lángon megpuhítod a dolgokat, ha kell utánaöntesz, utánafűszerezel, és mindeközben megcsinálod a tarhonyát értelemszerűen, ezt most hadd ne írjam le...:), majd ha kész van minden, akkor összekevered és jó étvággyal megeszed...:)

Ez volt nálunk a mai menü. A házilag történő szejtán (búzahús) készítésről először Katánál olvastam az "Édes kötelesség"-en, amiről addig vele és sok mással egyetemben én is azt gondoltam, hogy valami rettentő bonyolult dolog. Nos a poszt hatására én is erőt vettem magamon és kipróbáltam, és azóta rendszeresen készítek, mert nagyon megszerettük, és mert muszáj néha valami húspótlót használnom az állaga miatt bizonyos receptekben, teszem azt bolognai például - bár abban még pont nem próbáltam, lévén vega volnék ugye vagy mi, szóval nincs egy darab húsdarálóm se...:D Régen szóját használtam, de arra is most éppen allergiás vagyok, szóval az nekem nem egy jó megoldás, úgyhogy innen jött az ötlet hogy meg kéne végre próbálkoznom a szejtánnal, hátha mégsem kell az elkészítéséhez varázserő...:) Eddig még többnyire csak kockákban próbáltam ki, gyros-ban például, meg egyszer megsütöttem szeletben de borzasztó rossz lett, alig tudtuk elrágni, úgyhogy ez még kísérleti stádiumban van nálam, meg gyűjtöm szorgosan az infókat hogy hogy lehetne szeletben is megsütni anélkül hogy rágós lenne. Viszont a minap olvastam valamelyik posztban szintén Katánál, hogy ő szokta csíkokra vágva csinálni, így úgy döntöttem, hogy most ezzel próbálkozom. Szóval így született ez a recept.

Hozzávalók:
5-6 közepes szelet szejtán (személyenként 2-3)
1-2 ek szezámmag
20 dkg kukoricadara
1/2 doboz zabtejszín (125 ml)
1-2 ek sörélesztő pehely
1-2 ek keményítő (búza, kukorica, vagy bármilyen jó)

Elkészítés:
A polentához felforralsz 6 dl közepesen sós vizet, majd kevergetve apránként beleszórod a kukoricadarát, és utána addig kevered tovább, amíg besűrűsödik. (Igazság szerint a tegnapi kuszkuszhoz hasonlóan a hagyományos elkészítése ennek is máshogy lenne, mert ott ha jól tudom, vagy 45 percig kellene kevergetni, de ezt még szintén nem próbáltam ki úgy és most nem is volt hozzá lelkierőm.) Leveszed a tűzről, lehet bele keverni ilyenkor egy kis vajat vagy olívaolajat esetleg vagy sót ha még kell bele, majd kiöntöd egy vékonyan kiolajozott szögletes edénybe (én egy kisebb tepsibe szoktam), jól elsimítod, hogy egyenletes vastagságú legyen és sima legyen a teteje (minél gyorsabban dolgozz vele mert ahogy hűl, közben már elkezd kötni.). Amíg ez megkeményedik, elkészíted a szószt. A zabtejszínt megmelegíted, beleteszed a sörélesztőt, fűszerezed ahogy szeretnéd (nálam most megint a tegnap emlegetett Spar-os fűszerkeverék került bele), majd beleszórod a keményítőt és kevergeted amíg besűrűsödik. (Esetleg tehetsz bele egy kis vajat is, de az már akkor egy laktovega történet ugye.) Ezután berakod edényestől a hűtőbe, hogy tálaláskor ne forró legyen csak ilyen szobahőmérsékletű (szerintem úgy jobbak a szószok de ki ahogy szereti :) ). Ha a polenta megkötött, felszeleteled kb. olyan 1 centi vastag négyzetekre, majd azokból a képen is látható háromszögeket vágsz. Ezeknek mindkét felét közepes mennyiségű olajon (épp csak félig lepje el a serpenyő alját) - az olíva az igazi ehhez - aranybarnára sütöd. Amíg sülnek, elkészíted a szejtánt. A szeleteket vékony csíkokra vágod, majd kevés olajra rádobod egy serpenyőbe fűszerekkel - nálam most fokhagymasó, illetve a dm-ben kapható Alnaturás 500 g-os kiszerelésben kapható Krauter Salz nevű fűszerkeverék került bele. Akkor jó, ha már szép barnák és ropogósak. Röviddel azelőtt, hogy kész lenne, beledobod a szezámmagot is hogy az is kicsit megpiruljon. Kész.

Időközben készítettem tegnap egy isteni finom tavaszi tekercs-szerű dolgot, mert régóta izgatta már a fantáziámat a rizspapír és a rizstészta, hogy vajon milyen ízűek azok meg hogy kell használni, és most jelentem megtörtént a nagy debütálás, de sajnos elfelejtettem képeket csinálni. Sebaj, van egy olyan gyanúm, hogy fogok még mostanában csinálni hasonlót...;)

Ezt ma alkottam, de előre bocsátom, nem lesz ilyen sokszor, mert nem kis meló volt előállítani a kuszkusz részét. Ennek az az oka, hogy - bár egy ideje használok már kuszkuszt - szerettem volna egy autentikus kuszkusz végeredményt (most csak magára a darára gondolok, a zöldségeket csak én dobtam hozzá, nem maga a kombináció az autentikus). A legtöbb neten található kuszkusz receptben csak leöntik vízzel, és eddig én is úgy csináltam, de el kell, hogy mondjam, hogy sejtettem én már eddig is, hogy ez nem így készül, mert egyszer volt szerencsém járni Marokkóban, ahol többek között természetesen kuszkuszt is ízleltem és annak az állaga nagyon más volt, mint a fent említett módon készülőnek, hiszen az törvényszerűen egy kicsit "pempős" és ragacsos lesz, míg az igazi arab kuszkusz laza, pergős és nem utolsósorban száraz. Szóval kicsit utánanyomoztam, hogy hogy is kell igazából jól elkészíteni a kuszkuszt, és egyúttal le is teszteltem a talált infókat. Nos, a végeredmény, bár igencsak macerás, de azt kell mondanom, végülis megérte. Ez már mondhatni teljesen olyan állagú, mint az arab kuszkusz. A felesborsó pogácsát az egyik nagyon klassz kis szakácskönyvemből vettem (Vegetáriánus ételek a címe, és egy aranyos kis A6-os alakú könyvecske állítólag 600 recepttel, nem számoltam meg :) csak rá van írva), ilyen-olyan alapanyagok hiányában némi változtatással.

Amit használtam:

A kuszkuszhoz:
1/2-1 bögre kuszkusz (inkább 1)

1 piros kaliforniai paprika

1 szál póréhagyma
1 kisebb sárgarépa
1/2 cukkini
A pogácsához:
15 dkg zöld felesborsó
1 burgonya
1 sárgarépa
1 kis fej hagyma

5 dkg teljes kiőrlésű liszt

Az eredeti recept fűszerezéshez 2 ek aprított zellerlevelet, 1 ek petrezselymet, 1 babérlevelet (ezt a borsó főzővizébe kell tenni), 1 tk majorannát, és csipetnyi szerecsendiót ír. Én ehelyett sót, zöldfűszereket (ilyen célra a Spar-ban kapható fagyasztott szórófejes 8 zöldfűszer keveréket használom) , és a szintén a Spar-ban kapható Bad Ischler nevű fűszersót használtam, ebből kétféle létezik, egy paradicsomhoz és mozzarellához, az is nagyon finom, és a másik a "Fűszersó paprikával" - amit én is ma fedeztem fel, ezért kellett mindenképpen kipróbálnom :), így ez került bele. Szóval az elkészítés a következő módon zajlik. A borsót előző este beáztattam, bár a recept nem írja, de gondoltam nem szeretném az előírt másfél óráig főzni, így úgy döntöttem hogy megkönnyítem az életem. Szóval a lecsepegtetett borsót és a meghámozott krumplit is felrakod főni. Közben egészen apró kockákra vágod a sárgarépát és a hagymát, majd olajon megpárolod őket. (Először a répát teszed bele csak, majd ha félig megpuhult, a hagymát is.). Ha megfőttek a zöldségek, összekevered őket, majd pépesíted - szerintem nem szükséges teljesen pépesre, elég ha krumplinyomóval párszor áttöröd, nem maradnak benne zavaróan nagy darabok - , fűszerezed, hozzáadod a lisztet, és kiolajozott tepsibe evőkanálnyi lepénykéket teszel, lelapítgatod, és beteszed sülni a forró sütőbe kb. fél órára. Félidőben megfordítod. Na, a lepény ennyi. Ez volt az egyszerű rész. Most jön a neheze.

A kuszkusz:
A kuszkuszt pár percre hideg vízbe áztatod, majd leszűröd, és 20 percig állni hagyod, közben időnként fellazítod (értsd: áttúrod) egy fakanállal vagy akár a kezeddel. Ha megvolt a 20 perc, egy szűrőt kibélelsz konyharuhával, beleteszed a kuszkuszt, és gyöngyöző fűszeres víz fölé teszed. (Nekem volt itthon olyanom, hogy "kuszkusz fűszer", amiben nem tudom mi van, de állítólag gyömbért, sáfrányt, kurkumát, curryt szoktak általában a vízbe tenni). A tetejét betakarod egy nedves konyharuhával, és 20 percig kis lángon gőzölöd. Ha ez kész, kiveszed, ráspriccelsz egy kis hideg vizet (én ezt bögréből csináltam a kis ujjaimmal), megsózod, és keversz bele egy kis vajat vagy olívaolajat, majd pihenteted 10 percet. Ezután egy újabb 20 perces gőzölés következik, majd megint kiveszed, vaj, víz, só - plusz én még itt megfűszereztem mégegyszer azért - és kész. Ha jól csináltad, akkor tényleg jó pergős lett, nem nagyon ragadnak össze a szemek. A gőzölés közben elkészítheted a zöldséget hozzá. A kiválasztott zöldségeket (én most a fentieket használtam, de ez teljesen tetszőleges) minél vékonyabb és rövidebb csíkokra vágod (max. olyan gyufaszál hosszúságú, a vastagsága pedig a főzési időnek megfelelő legyen, például a paprika és a sárgarépa legyen minél vékonyabb, de a cukkini, ami hamarabb fő, lehet akár fél-1 centi vastag is), majd egy serpenyőben kevés olajon ízlés szerinti fűszerezéssel megpirítod őket. Amikor elkészült a kuszkusz, hozzáadod a zöldeket, és kész. Jó étvágyat!

Íme itt a következő. Ez egy tipikus "kényszerszülte" recept - ilyeneket fogtok nálam gyakran találni - ami egyszerűen csak azért találtatott ki, mert volt néhány felhasználásra váró hozzávalóm a hűtőben, nevezetesen a múltkori kajából maradt ricotta és zabtejszín, plusz múltkor csináltam egy hasonló dolgot - azt is muszájból találtam ki egyébként :D - rizzsel meg csak tejszínnel, és a párom a napokban emlegette, hogy az milyen finom volt, úgyhogy a lencse meg a csicseriborsó azért került bele, mert annak is az volt az alapja. A méricskélés most sem volt erős oldalam, úgyhogy bocs mindenkitől, de más módját választottam az arányok megadásának, remélem így is jó lesz ez még.

Szóval a hozzávalók a következők:
1/2 doboz ricotta (125 g)
2-3 ek. zabtejszín
1/2-1 bögre csicseriborsó
1-1 1/2 bögre lencse (én most vegyesen használtam vöröset és zöldet)
3 közepes burgonya
2-3 kisebb fej vöröshagyma
só
fokhagymasó
garam massala
esetleg 1/2-1 citrom leve

A csicserit és a lencsét előző nap beáztatod - a csicseriborsót szódabikarbónás vízben, így hamarabb fő - , majd felteszed a csicserit főni - szintén teszel a vízbe egy kis szódabikarbónát. Főzöd egy negyed-fél órát, majd egy másik tálban felteszed a lencsét is, pici vízzel, épphogy csak ellepje, teszel bele kis garam massalát, sót, fokhagymasót és főzni kezded. Amíg ezek főnek, felvágod kockákra a meghámozott burgonyát, és csíkokra a hagymákat, majd hozzáadod ezeket is a lencséhez, utánaöntöd a vizet - természetesen akkor utána is fűszerezel - , és puhára főzöd az egészet. (Jó, ha egy kevés víz marad rajta, hogy higítsa a szószt). Közben a csicseri is elkészül nagy valószínűséggel, de ha nem akkor értelemszerűen azt is addig főzöd, míg puha lesz, majd hozzákevered a többihez. Elkészíted a szószt. A ricottát és a tejszínt tűz fölött összekevered, teszel ebbe is ízlés szerint garam massalát, sót, fokhagymasót, esetleg citromlevet, ha pikánsra szeretnéd, majd az egészet hozzákevered a lencsés cucchoz. Picit összerottyanthatod esetleg, majd tálalod.