Ezt még tegnapelőtt csináltam, és bevallom, nem a saját fejemből pattant ki, én is úgy olvastam valahol. Ez is végtelenül egyszerű, ámde annál ötletesebb étel. Csupán annyi a lényege, hogy fogsz egy adag kölest - én olyan fél zacskóval tettem bele körülbelül - , és megfőzöd. (Kb. másfélszeres mennyiségű forró vízben, néhány percig, kóstolgasd, érezni fogod mikor jó - akkor amikor puha...:)) Picit hagyod hűlni, majd fogsz egy kiolajozott sütőlapot, és beleteríted, kb. fél centi vékonyan. Kész a "tészta", amit tetszőleges feltéttel megpakolhatsz - én először megkentem fokhagymás olajjal (sajnos olíva nem volt itthon de azzal lenne az igazi), majd rákentem a múltkorról maradt salsát, raktam rá vegyesen zöldségeket és a tetejére mozzarellát. Betoltam a sütőbe, majd amikor megbarnult a sajt, kivettem. Jó étvágyat!

Juci és a csíráztatás

Szóval van még egy dolog, amiről szerettem volna egy röpke posztban elmélkedni. Nos, jelentem, ismételten átestem egy afféle "konyhai tűzkeresztségen", ez pedig a csíráztatás kipróbálása. Amióta csak életmódot váltottam, azóta kacérkodom már a gondolattal, hogy egyszer kipróbálom. Ettől is hasonlóan féltem, mint annak idején a szejtánkészítéstől, mert erről is azt gondoltam, hogy biztos valami művészet lehet elkészíteni. Nos, hasonlóan kellemeset csalódtam ebben az esetben is. Bár még nagyon az elején vagyok, és remélem nem kiabálom el, de azt kell hogy mondjam, hogy ez egyáltalán nem nehéz.:) Persze kellő utánajárást folytattam az ügyben, így talán ennek is betudhatók az egyből bekövetkező sikerek, és ebből kifolyólag az eszközök megfelelő megválasztásából is, mert ahogy látom, azért sok múlik ezeken is. Nekem egy műanyag "befőttes" üvegem van, hálós tetővel, mert úgy hallottam, hogy bár a gyakorlott csíráztatók az emeletes edénykékre esküsznek, de kezdőknek ez a legjobb. Sok minden múlik továbbá a megfelelő minőségű magokon. Itt ugye a legalapvetőbb kitétel az, hogy - amennyiben másban nem is követjük a "bio alapelveket" - csíráztatáshoz mindenképpen csak biomagot szabad venni, hiszen a csírákat pont azért szeretjük, mert a növény összes hatóanyaga koncentráltan található meg benne - így egy vegyszerrel kezelt mag esetében a vegyszerek is, amiket pedig feltételezem hogy senki sem szeretne koncentráltan fogyasztani, ha már egészségtudatosságból csíráztatásra adja a fejét...:) Nos, ha mindezek a feltételek fennállnak, akkor kezdődhet a móka. Nincs más dolgunk, mint fogni néhány evőkanálnyi magocskát, és beáztatni őket, majd néhány óra elteltével leönteni róluk a vizet, és átöblíteni, majd ezt követően minden reggel és este átöblíteni. Úgy láttam, hogy növénytől függően olyan 6 és 16 óra között alakul a javasolt csíráztatási idő, de ez a minimális óraszám, tehát úgy tudom, semmi baja sem lesz ha egész éjszakára beáztatjuk- így tettem én is eddigi próbálkozásaim során. Lucernával kezdtem, mert azt olvastam, hogy ez nagyon könnyű és érdemes vele kezdeni - ez gyönyörűen sikerült, nagyon finom volt, és 2 evőkanálnyi magból annyi lett, hogy ketten kétszer ettünk belőle - természetesen nemcsak magában...:) - , szóval azt mondhatom, hogy rendkívül gazdaságos is az otthoni csíráztatás, hiszen egy 200 g-os zacskó esetén ez hadd ne számoljam ki mennyi csírát jelent...:) Aztán folytattam retekkel. Nos, ezzel kapcsolatban ezúton tartozom köszönettel Katának, akinek hála "csak" két evőkanálnyi magocskát dobtam ki, miután egyik reggel azt láttam, hogy szőrösek. Másnap utánanéztem, és nála láttam meg, hogy ez a retek esetében teljesen normális, tehát nem penész!!! És valóban, a második adagnál a "szőrösség" leöblítés után eltűnt...:) Szóval köszi Kata! Úgyhogy most itt ezúton felhívnám én is mindenki figyelmét, hogy a szőrös mag nem penészes! (Amíg nem párosul hozzá elviselhetetlen büdösség is persze...:)) Most lassan ezt is leszüretelem, aztán jöhetnek a következő kísérletek, zöldborsóval és napraforgóval. Még arról tennék említést, ha valaki most nagyon felbuzdulna, hogy azt olvastam, van néhány kényesebb mag (mustármag, zsázsa például), amik nagyon nyákosak, és nehéz velük dolgozni. Ezeket úgy tudom, hogy nem öblíteni kell, hanem csak megspriccelgetni egy kicsit, ugyanúgy napi kétszer. A csíráztatási idő egyébként magonként változik, szerintem látszik rajta, hogy mikor jó, de én meg is kóstoltam eddig őket, és egyszer csak éreztem, hogy már jó...:) Mindenkinek nagyon sikeres csíráztatást, és beszámolok majd hogy boldogulok a nehezebb magokkal.

Ez volt a tegnapi vacsora, és nagyon tetszett nekünk...:)4 féle mártogatóst készítettem hozzá: egy kapros-uborkás-joghurtosat, egy paradicsomos salsát, egy tejszínes-kukoricásat, és egy hummuszt, azaz csicseriborsókrémet.

Ami kell hozzá:
A lepényekhez (kb. 12 darabhoz)

kb. fél csomag tönkölyliszt (vagyis fél kg) - tönkölylepény ide vagy oda, nekem csak olyan 5-6 lepényre elegendő volt itthon, így miután elfogyott, kénytelen voltam teljeskiőrlésű búzaliszttel helyettesíteni...:)

Szóval fogod a lisztedet és készítesz belőle egy egyszerű, vegánra reformált palacsintatésztát: vagyis kimarad a tojás és a tej - már ahol tenni szoktak bele - , tehát csak vizet teszel hozzá és olajat...:) Én a hagyományos palacsintatésztánál sűrűbbre szoktam csinálni, egyrészt hogy ne essen szét, mivel tojás nélkül készül, másrészt, hogy ne legyen nagyon víz íze - növényi tejből én a zabtejet szeretem, de az a tapasztalatom hogy az, mivel elég édes, nem alkalmas arra, hogy ételekben helyettesítse a tehéntejet, mert főzés hatására még intenzívebb lesz az édessége, és így számomra túlságosan dominál az édes íz. Tehát fogod a masszát, és nagyon kevés olajban - vagy akár anélkül - közepes méretű és vastagságú lepényeket sütsz - tehát kistányérba valót...:)

A szószok:
Joghurtos szósz:
Egy kis darab (kb. 10 centinyi) kígyóuborkát felkockáztam, beletettem egy kis tálkába. Hozzáraktam natúr joghurtot - kb. 3/4 pohárnyit de belemehet akár az egész is, belenyomtam 4 gerezd fokhagymát, raktam bele citromlevet (1-2 teáskanálnyit), és szórtam bele fagyasztott kaprot és snidlinget, jó sokat.:) Majd az egészet botmixerrel jól összekevertem addig, míg az uborkák "elvesztek".:)
Salsa:
1 közepes fej vöröshagyma felét szintén felkockáztam. Fogtam egy paradicsomot, leforráztam, lehúztam a bőrét, ezt is felkockáztam (meg persze kicsumáztam természetesen :)). Tettem hozzá egy kis paradicsomsűrítményt - 1-2 evőkanálnyit talán - , 2-3 gerezd fokhagymát, sót, mediline-os mexikói fűszerkeveréket, és 1 teáskanálnyi házi piros aranyat a múltkori otthoni szerzeményből. Botmixer, összekever, kész.
Tejszínes-kukoricás szósz:
4-5 evőkanálnyi fagyasztott kukoricát puhára pároltam, és hozzátettem egy fél zabtejszínt. Mivel nagyon szeretem a kukorica jellegzetes ízét, nem akartam elrontani azzal, hogy agyon fűszerezem, így csak sót és szerecsendiót tettem hozzá - de utólag belátom, hogy talán kellett volna még beletenni valamit. Sebaj, majd legközelebb, azért így is jó volt!:)
Hummusz:
Hát, be kell vallanom, hogy nagy disznó voltam most, ami a hummuszt illeti, mert elég nagy szentségtöréseket követtem el. Hogy úgy mondjam, kissé....khm..."instant" megoldásokat alkalmaztam. :) Nevezetesen az történt, hogy elfelejtettem beáztatni csicseriborsót, konzerv meg nem volt kéznél, ellenben csicseriborsóliszt igen, szóval disznó módon abból csináltam...:) Sőt, nem volt igazán energiám már szezámmagot őrölni sem - mivel ebbe eredetileg tahini, azaz szezámmag krém szükséges, amit én házilag készítek el - , így abból is a készen kapható "szezámsó" nevű port tettem bele (ami egyébként csak ledarált szezámmag és só :)). Tehát ezekkel a hozzávalókkal a következőképpen készült a hummuszom: a csicseriborsólisztet (na hát ebből fogalmam sincs mennyit tettem, szerintem olyan 6-8 evőkanálnyit) összekevertem egy kicsi vízzel - vigyázat, a csicseriborsóliszt a darákhoz hasonlóan viselkedik, tehát egy kicsit megszívja magát vízzel ha hagyjuk állni pár percet, szóval lehet, hogy hozzá kell még tenni. Tettem bele még kb. egy evőkanálnyi olajat, 1-2 evőkanál szezámsót, ugyanennyi citromlevet, 2-3 gerezd fokhagymát. Ha jól emlékszem csak sót, borsot, és szegfűborsot tettem bele.
Kész. Ezekbe lehet szépen mártogatni kézzel a lepénykéket. Jó étvágyat!

Több dolog is volt a napokban amikről szerettem volna egy-egy bejegyzést írni, de amint láthatjátok, átszerkesztettem teljesen a blogot, szóval ezeket nem volt még időm feltenni. Úgyhogy most minden egyszerre jön, jó szórakozást hozzá!:)

Itt az első, ami tényleg nagyon egyszerű, inkább csak ötletadásnak szánom azoknak, akik nagyon tanácstalanok egy életmódváltás kezdeti időszakában. Így rövid és lényegretörő leszek, mert már a címből sejti mindenki szerintem, hogy hogy kell csinálni...:)

Tehát: készítesz egy pörköltet, a hagyományos módon: hagyma dinsztel, paprika rá, só, bors, fokhagyma, majd nem húst teszel hozzá, hanem tetszőleges zöldségeket - a képen zöldborsó, kukorica, zöldhüvelyű zöldbab, karfiol, és piros húsú kaliforniai paprika keveréke látható, kb. 2-3 csészényi, ez olyan 3 adagra lett elég. Felöntöd vízzel, majd puhára párolod. A tarhonyát kis olajon megpirítod, felöntöd másfél-kétszeres mennyiségű vízzel, majd nagyon pici lángon megfőzöd, néha megkeverve - ebből egy fél zacskóval tettem bele, 250 grammos volt ha jól emlékszem. Ha kész, én össze szoktam keverni, de ki ahogy szereti. Jó étvágyat!:)

Közben ez már a második finomság volt, amit a héten készítettem - az elsőt időről-időre elkészítem mert nagyon klassz kis kaja, egy sokzöldséges-magvas finomság volt, ami páromnak is borzasztóan bejött. Először azért nem tettem fel mert elfelejtettem lefényképezni, és annyira nagyon guszta volt hogy azt gondoltam vétek kép nélkül feltenni, aztán mire eszembe jutott hogy fényképet legközelebb is lehetne feltenni hozzá addigra meg elfelejtettem, hogy mit tettem bele...:) szóval így jártam - meg ti is...:) - majd legközelebb...Így most ez lesz az első pofonegyszerű és finom étel amit megosztok.

Amire szükséged lesz hozzá:

4-5 szem közepes krumpli

1 nagy fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

fél doboz zabtejszín

vaj (vagyis nem margarin!)

snidling és egyéb fűszerek tetszés szerint

Elkészítés:

A krumplit és a hagymát megtisztítod, mindkettőt közepesen vastag karikákra vágod. Egy serpenyőben olvasztasz vajat (egy 200 g-os teavajnak kb. a negyedét-felét, amennyi jólesik). Én már a vajba is szoktam tenni fűszert mert úgy vettem észre hogy sokkal egyenletesebb íze van mint ha csak a zöldség közé szórom - ezúttal mediline-os "Fűszervaj" volt porondon. Beleteszed először a krumplit, és nagy lángon elkezded sütni. Amikor már félig kész - mondjuk az egyik felük már szép barnára sült -, akkor megforgatod kicsit őket, ráteszed a hagymakarikákat és rányomod a fokhagymát is. Ezt így sütögeted szépen, időnként megrázogatod vagy átforgatod. Közben elkészíted a mártást: ehhez a zabtejszínt egy tálba teszed, felöntöd egy kis vízzel, hogy hígabb legyen, majd fűszerezed tetszés szerint, és raksz bele snidlinget is - jó sokat :). Ezután besűríted egy kis liszttel - nem fehérliszttel természetesen, bár ki ahogy érzi...:) (én durumlisztet tettem most bele.) Mielőtt bárki megkérdezné, mi az értelme annak, hogy először felhigítom, majd besűrítem a zabtejszínt, elmondom miért csináltam ezalkalommal így (én is most próbáltam ki először ezen módozatot): szóval aki kóstolt már valaha zabtejszínt, az tudja, hogy a zabtejszín édesebb mint a hagyományos főzőtejszín. Ennélfogva elég nehéz jól megfűszerezni, mert mindig ott motoszkál a háttérben az az édeskés íz. Így hát arra gondoltam, hogy ha esetleg felhigítom egy kis vízzel, akkor kevésbé fog az édessége dominálni. Arról még nem tudok nyilatkozni hogy bevált-e, mert egy alkalom alapján nem tudok erről ítéletet hozni sajnos...:) De még párszor kipróbálom így az biztos...:) Jó étvágyat, sajnos a kép kicsit homályos mert vaku nélkül készült...:(

Előkerültem...:)

Nos, megint nagyon rég nem jártam már itt. A környezetemben már néhányan kérdezték tőlem az utóbbi időben, hogy mi van a blogommal, írom-e még, mire én mindenkinek arról panaszkodtam, hogy mióta dolgozom - és mindennap hoznom kell magamnak ebédet - nincsen se időm, se energiám órákat tölteni azzal, hogy munkaigényes ételeket készítsek el - legyenek bármennyire fantáziadúsak. Így az utóbbi néhány hónapban csak könnyű, gyorsan elkészíthető ételeket szoktam készíteni - amelyek viszont kevésbé fantáziadúsak, ezeket pedig - lévén javíthatatlan maximalista - nem szívesen tettem fel eddig ide, mert úgy gondoltam, hogy ezekkel nem "dicsekedek". Mígnem néhány napja egy ismerősöm azt mondta: "Dehát miért nem rakod fel? Másoknak sincs idejük órákig főzni, és aki szeretne változtatni az étkezésén, annak a kezdeti nehézségek idején jól jöhetnek ezek az egyszerű, gyors receptek." És elgondolkodtam. Valóban, miért is kezdtem el írni ezt a blogot? Pont ezért, hogy megkönnyítsem a dolgát azoknak, akik esetleg egy - akár apránkénti - életmódváltás küszöbén teljesen tanácstalanul azt gondolják, hogy vegetáriánusként (mi több, esetleg vegánként) csak zöldségeken kell majd élniük - ami egyébként nem is lenne olyan rossz különben...:) Aki pedig már megtette ezt, és már profi a vegetáriánus konyhát illetően, az pedig nem ezen a blogon fogja megtalálni amit keres - a számára újdonságot jelentő kreatív ötleteket, újításokat - , mert vannak nálam sokkal tapasztaltabb vega vagy vegán blogolók, akiknek a blogján ezek fellelhetők, és akikkel én nem is szándékozom versenyre kelni. A kezdőknek pedig talán tudok adni valamit - egy-egy új alapanyag megismerését, vagy egy-két jó tanácsot, hogyan kezdjenek változtatni - amit nekem is meg kellett tennem annak idején. Tehát, kezdők, figyelem! Ezentúl felteszem a szemtelenül egyszerű, hipp-hopp összedobható, könnyen elkészíthető ételeket is - remélem valakinek hasznos lesz.:) Mindjárt el is kezdem...:)