Juci és a csíráztatás

Szóval van még egy dolog, amiről szerettem volna egy röpke posztban elmélkedni. Nos, jelentem, ismételten átestem egy afféle "konyhai tűzkeresztségen", ez pedig a csíráztatás kipróbálása. Amióta csak életmódot váltottam, azóta kacérkodom már a gondolattal, hogy egyszer kipróbálom. Ettől is hasonlóan féltem, mint annak idején a szejtánkészítéstől, mert erről is azt gondoltam, hogy biztos valami művészet lehet elkészíteni. Nos, hasonlóan kellemeset csalódtam ebben az esetben is. Bár még nagyon az elején vagyok, és remélem nem kiabálom el, de azt kell hogy mondjam, hogy ez egyáltalán nem nehéz.:) Persze kellő utánajárást folytattam az ügyben, így talán ennek is betudhatók az egyből bekövetkező sikerek, és ebből kifolyólag az eszközök megfelelő megválasztásából is, mert ahogy látom, azért sok múlik ezeken is. Nekem egy műanyag "befőttes" üvegem van, hálós tetővel, mert úgy hallottam, hogy bár a gyakorlott csíráztatók az emeletes edénykékre esküsznek, de kezdőknek ez a legjobb. Sok minden múlik továbbá a megfelelő minőségű magokon. Itt ugye a legalapvetőbb kitétel az, hogy - amennyiben másban nem is követjük a "bio alapelveket" - csíráztatáshoz mindenképpen csak biomagot szabad venni, hiszen a csírákat pont azért szeretjük, mert a növény összes hatóanyaga koncentráltan található meg benne - így egy vegyszerrel kezelt mag esetében a vegyszerek is, amiket pedig feltételezem hogy senki sem szeretne koncentráltan fogyasztani, ha már egészségtudatosságból csíráztatásra adja a fejét...:) Nos, ha mindezek a feltételek fennállnak, akkor kezdődhet a móka. Nincs más dolgunk, mint fogni néhány evőkanálnyi magocskát, és beáztatni őket, majd néhány óra elteltével leönteni róluk a vizet, és átöblíteni, majd ezt követően minden reggel és este átöblíteni. Úgy láttam, hogy növénytől függően olyan 6 és 16 óra között alakul a javasolt csíráztatási idő, de ez a minimális óraszám, tehát úgy tudom, semmi baja sem lesz ha egész éjszakára beáztatjuk- így tettem én is eddigi próbálkozásaim során. Lucernával kezdtem, mert azt olvastam, hogy ez nagyon könnyű és érdemes vele kezdeni - ez gyönyörűen sikerült, nagyon finom volt, és 2 evőkanálnyi magból annyi lett, hogy ketten kétszer ettünk belőle - természetesen nemcsak magában...:) - , szóval azt mondhatom, hogy rendkívül gazdaságos is az otthoni csíráztatás, hiszen egy 200 g-os zacskó esetén ez hadd ne számoljam ki mennyi csírát jelent...:) Aztán folytattam retekkel. Nos, ezzel kapcsolatban ezúton tartozom köszönettel Katának, akinek hála "csak" két evőkanálnyi magocskát dobtam ki, miután egyik reggel azt láttam, hogy szőrösek. Másnap utánanéztem, és nála láttam meg, hogy ez a retek esetében teljesen normális, tehát nem penész!!! És valóban, a második adagnál a "szőrösség" leöblítés után eltűnt...:) Szóval köszi Kata! Úgyhogy most itt ezúton felhívnám én is mindenki figyelmét, hogy a szőrös mag nem penészes! (Amíg nem párosul hozzá elviselhetetlen büdösség is persze...:)) Most lassan ezt is leszüretelem, aztán jöhetnek a következő kísérletek, zöldborsóval és napraforgóval. Még arról tennék említést, ha valaki most nagyon felbuzdulna, hogy azt olvastam, van néhány kényesebb mag (mustármag, zsázsa például), amik nagyon nyákosak, és nehéz velük dolgozni. Ezeket úgy tudom, hogy nem öblíteni kell, hanem csak megspriccelgetni egy kicsit, ugyanúgy napi kétszer. A csíráztatási idő egyébként magonként változik, szerintem látszik rajta, hogy mikor jó, de én meg is kóstoltam eddig őket, és egyszer csak éreztem, hogy már jó...:) Mindenkinek nagyon sikeres csíráztatást, és beszámolok majd hogy boldogulok a nehezebb magokkal.