Ügyes Juci reloaded

Nos, gondoltam egyet, és most felrakom egyben a múlt vasárnap készült összes kaját. Annál is inkább, mivel tegnap is "ugyanúgy jártam", szóval kezd úgy tűnni, hogy ráállok erre a vasárnapi 2-3 órás maratoni főzőcskére, így hétközben nem kell a főzéssel foglalkoznom, igazán remek lesz ez így...:) Ennélfogva sosem érném utol magam a blogolással ha apránként akarnám feltenni a recepteket, szóval most receptözön következik...:)

Paradicsomos szejtánragu hagymás tört krumplival:


Hozzávalók:
A raguhoz:
250 g sikérporból készült szejtán (ebből majdnem az egészet felhasználtam, és háromszor ettem belőle - én egyedül)
a paradicsomszósz az előzőleg a tésztatekercsekhez készített maradéka volt
rozmaring (egész, nekem szárított volt, de persze jobb a friss)
A krumplihoz:
4-5 szem krumpli
2 közepes fej vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma


Elkészítés:

A krumplikat héjában feltettem főni. Amíg főttek, elkészítettem a ragut: a szejtánt ledaráltam, kevés olajon elkezdtem sütni. Amikor megpirult, felöntöttem a paradicsomszósszal és egy kis vízzel, beletettem jó sok rozmaringot, meg egy kis sót meg borsot (nekem most csak ez hiányzott a már egyszer megfűszerezett kész szószból, de persze lehet más fűszert is beletenni). Kb. 10- 15 percig főztem, és kész is lett - ha nem jó az állaga be lehet a végén sűríteni, nekem most jó lett. Ezután elkészítettem a köretet: a megfőtt krumplikat hideg vízzel leöblítettem, majd megpucoltam és összetörtem. A vöröshagymát és a fokhagymát megtisztítottam, a vöröshagymákat durvára vágtam. Egy kis olajon elkezdtem sütni, majd amikor már kezdtek picit barnulni, belenyomtam a fokhagymát is, és hozzátettem a krumplit. Kicsit sütöttem együtt, míg a krumpli is kapott egy kis színt, majd levettem. Kész
.

Ez a tekercs nagyon-nagyon finom lett, biztos hogy fogom még csinálni néhány variációját.

Hozzávalók:
10-12 rizslap (ez egy embernek kb. 2-3 evésre elég)
egy jó nagy marék rizstészta
1 kisebb cukkini
egy darab padlizsán (egy kisebbnek kb. a fele, egy nagyobból kb. egy 5-10 centi vastag darab)
1 doboz kókusztej
citromlé
3-4 gerezd fokhagyma
házi piros arany

A rizstésztát leforrázod, és 5-10 percig puhulni hagyod (nem baj ha picit szétfő mert jobban összetartja a tölteléket legalább), ha kész, leszűröd. A cukkinit és a padlizsánt kb. fél centi vastag és 4-5 centi hosszú csíkokra vágod, és gőz fölött megpárolod. Ha, kész, összekevered a risztésztával, hozzáadod a kóksuztejet, belenyomod a fokhagymát, teszel bele, sót, borsot, jó sok piros aranyat és citromlét, hogy jó pikáns legyen. Ha ez kész, nekilátsz hajtogatni. A rizslapból való tekercs hajtogatásról itt értekeztem korábban, úgyhogy ezt a műveletet most részletesen nem írom le. A tekercseket vékonyan kiolajozott sűtőlemezre teszed, majd mindkét felüket barnára sütöd. Nyami!:)

U.I.: A képen nem láthatóak a kérdéses művek, de néhány rizslapból nem tekercset, hanem batyut csináltam. Persze semmi különbség nincs a kettő között, csak ilyen hangulatom volt...:) Ja, és senki ne lepődjön meg, ha a sütés végére a tekercsekből lapos valamik lesznek. Hát, azt hiszem ez a kevés olajjal-sütőben sütés átka...:( Bő olajban nem plattyantak szét ha jól emlékszem, de én inkább laposan eszem mint olajosan...:)

Hát, ez megint ilyen maradékösszekutyulós csodakaja - ahhoz képest nem volt viszont rossz...:) Ennélfogva a receptje is borzasztó egyszerű lesz. Összekevertem ezt és ennek a napraforgókrémjét, majd kis lepényeket placcsantottam evőkanállal egy tepsibe, és mindkét oldalukat megsütöttem. Kész.


Cukkinis háromgabonás egytál:


Na ezt már nem múlt héten, hanem tegnap csináltam, a következőképpen:


Hozzávalók (ebből elég nagy adag lett, lehet hogy legközelebb befelezem):
1-1 bögrényi köles, bulgur és hajdina
1 közepes cukkini
1 paradicsom
3-4 gerezd fokhagyma
petrezselyem
citromlé
fűszerek (Alnaturás vegyes-zöldséges cucc + só)


Elkészítés:

A cukkinit csíkokra vágtam, és elkezdtem olajon fonnyasztani. Mikor már kicsit összeesett. hozzáadtam a felkockázott paradicsomot (előtte lehúztam a héját), és belenyomtam a fokhagymát. Kicsit sütöttem együtt is, majd felöntöttem vízzel, beletettem jó sok petrezselymet és hozzátettem a hajdinát is. Megfűszereztem, öntöttem hozzá bőven citromlevet is, majd elkezdtem főzni. Amikor a hajdina már félig megfőtt, hozzátettem a kölest és a bulgurt is, és az egészet puhára főztem - ha kellett közben öntöttem még bele vizet és utánfűszereztem. Kész.

U.I.: Ugyanennek egy változata lehet az, ami az egyik feléből készült. Csináltam "reform ránott cukkinit és krumplit" - ha valakit érdekel, egyszer szívesen megosztom ennek is a receptjét, mert ez volt az első pozitív tapasztalatom a panírhelyettesítéssel kapcsolatban - bár a tojást nem helyettesítettem mert azt most már módjával esszük, de a többit igen :). E mellé zöldséges rizs volt a köret (jó fokhagymásan, basmati és jázminrizs felesben + mexikói zöldségkeverék: kukorica, piros kaliforniai paprika, zöldhüvelyű zöldbab és talán zöldborsó is volt benne ha jól emlékszem). Szóval ennek a rizsnek is és a gabonás egytálnak is fogtam a felét, és összekutyultam, majd hozzáadtam a panírozásból megmaradt fél tojást is, meg jó sok szezámmagot, és ebből a cuccból csináltam kis lepényeket, és sütőben megsütöttem mindkét oldalukat jó barnára. Nagyon finom volt ez is.

Ügyes Juci voltam

Hát az a helyzet, hogy hétvégén annyira fel voltam pörögve, hogy rengeteg kaját csináltam, szóval szinte egész hétre megfőztem...:) Ennek a határtalan energiának az okáról tán majd írok egyszer egy posztot...:) Szóval már csak az van hátra, hogy felkerüljenek ezek a receptek a blogra, de most egyszerre kicsit sok...:) Úgyhogy most az lesz, hogy apránként fogom "publikálni". Itt az első:

Hozzávalók (ez jó nagy adag lett - 2 emberre jó adag mármint :) - , szóval aki nem akarja ezt enni egy hétig az csökkentse le...:) de ha nagy a család akkor nem kell...:))

Amit használj hozzá:

tetszőleges zöldségfélék - hát én most szeletelni bizony lusta voltam úgyhogy fagyasztottat használtam, szóval ez adott volt: volt benne sárgarépa, krumpli, zöldborsó, kukorica...kábé a zacsi egyharmadát-felét beleborítottam + beletoltam még egy fej vöröshagymát (olyanra vágd amilyenre szereted) és volt otthon némi frissen felkarikázva lefagyasztott póréhagymám is, ezt is beletettem.

petrezselyemzöld

fokhagyma (3-4 gerezd)

házi piros arany - erről itt tettem említést korábban, mostanában durván rákattantam, szinte

mindenbe teszek, mint azt látni fogjátok a héten....:)

árpagyöngy (kb. egy bögrényi, előtte kicsit áztattam, majd megfőztem)
2 leveskocka (Alnaturás zöldség) + tetszőleges fűszerek

Elkészítés:

Csináltam először egy alaplevet: 1 lábas vízbe beletettem a leveskockát, megfűszereztem, beletettem a petrezselymet, a piros aranyat (jó sokat, néhány evőkanálnyit), majd a zöldségeket. Puhára főztem őket, majd az egyik felét szűrővel kiszedtem, a másik felét pedig a lével simára turmixoltam (vagyis botmixereztem, de ez persze mindegy...:)). Visszatettem a többi zöldséget, beletettem az árpagyöngyöt, rottyantottam rajta egyet, kész.

Tegnap ez volt a vacsi - meg ma az ebéd a munkahelyen...:) Eredetileg csigának készült, de amint az jól látható, nem az lett...:) Ugyanis életemben először csináltam "csigát", így hogy finoman fogalmazzak...khm...nem ment olyan jól. Szóval ez lett belőle. Kétfélét készítettem: "pizzásat" és napraforgókrémeset. Finom volt mindkettő, ez most a képen a pizzás - bár gondolom ez látszik :).

Hozzávalók (ebből kb. 20 tekercs lett):

A tésztához:
fél kg liszt (én felesben használtam durum tésztalisztet és teljes kiőrlésű tönkölyt)
víz - erre sajnos csak azt a sokak által gyűlölt mondatot tudom írni, hogy "amennyit felvesz', ha van egy kis gyakorlatod, érezni fogod a tészta állagából hogy kábé mennyi kell
kevés só és olaj (utóbbiból most egy kicsit kevesebbet tettem bele, mint szoktam, helyette még megspékeltem egy kis vajjal)

A töltelékekhez:
Pizzás (ennek kb. a felét használtam el, szóval talán célszerű ennek a felét venni vagy a tészta mennyiségét növelni):
2 paradicsom
1 kis doboz paradicsomsűrítmény
4 gerezd fokhagyma
só
bors
pizza fűszerkeverék (amit most használtam - kivételesen nem Medilines-os :) - , abban van paprika, kakukkfű, bazsalikom, oregano, majoranna, petrezselyem, chili, rozmaring és lestyán)
(fagyasztott) bazsalikom

Napraforgókrém (ebből is maradt):
kb. 10 dkg napraforgómag
fél doboz zabtejszín
fél-1 dl víz, állagtól függően (én speciel azért nem csak zabtejszínből csináltam, mert az úgy nekem a napraforgómaggal együtt túl tömény, ezért szoktam egy kis vízzel még tompítani az ízét, de mindenkinek szíve joga csak tejszínnel csinálni :))
2 gerezd fokhagyma
só

Elkészítés:

Először elkészíted a töltelékeket: ehhez forralsz egy kis vizet, amibe beleteszed néhány percre a paradicsomokat. Kiveszed, lehúzod a héját, felnyolcadolod. Hozzáadod a többi hozzávalót is, majd az egészet fogod, és jól pépesíted - én nemrég kaptam drága jó szüleimtől egy hiper-szuper turmixgépet, amihez van ki szószkészítő edényke is, úgyhogy roppant módon élveztem, hogy csak beledobáltam mindent szinte egészben és lett belőle egy szósz...:) Ha túl hígnak találod, keverhetsz hozzá egy kis keményítőt vagy lisztet. A napraforgóssal szintén ugyanígy jársz el. Ha ezek kész vannak, elkészíted a tésztát. Fogod a liszteket, belekevered a sót, olajat, vajat, és a vizet. Eldolgozol benne annyit amennyit felvesz - ó már megint!:) -, majd deszkán négyzet alakúra nyújtod, minél vékonyabbra - de csak annyira hogy még szétszakadás nélkül lehessen tekerni. Kettévágod, és megkened az egyik oldalon az egyik, a másik oldalon a másik töltelékkel. Majd elkezded ügyesen feltekerni - mint ahogy a képek és az elbeszélésem is bizonyítják, ez még nekem sem megy, de majd legközelebb...:) Úgyhogy inkább úgy mondom, hogy feltekered úgy ahogy tudod...:) Majd beteszed előmelegített sütőbe és megsütöd - úgy tudom van aki sütés előtt szétvágja és úgy süti meg a kis csigácskákat, de én nem mertem mert annyira nem tűnt masszívnak a tészta, inkább utána szeltem karikákra. Jó étvágyat!

Fűszeres tarhonyás egytálétel

Újabb pofonegyszerű, rohanva-főzős hétköznapokra való étel.

Amire szükséged lesz:
fél zacsi tönköly tarhonya (asszem 500 grammos)
fél zacsi sárga felesborsó (500 grammos)
fél zacsi lencse (500 grammos)
1 fej vöröshagyma
jó sok fűszer: só, bors, paprika, leveskocka, magyaros fűszerkeverék

Elkészítés:
Először csinálj egy alaplevet: víz, fél-1 leveskocka, sok só, bors és paprika, magyaros cucc is bele. Felforralod, közben apróra vágod a hagymát, majd ha forr a víz, beleteszed a lencsével és felesborsóval együtt. Dobsz mellé pici szódabikarbónát (kb. 1-2 tesákanálnyit, csak óvatosan, mert baromira habzani fog ha sokat teszel bele) - ezzel kapcsolatban pozitív tapasztalatról számolnék be, ugyanis tényleg csodát művel. Eddig nem volt összehasonlítási alapom, mert mindig úgy főztem hüvelyeseket, hogy előtte áztattam őket egy éjszakát (szódabikarbónás vízben), de mindig utáltam, hogy előző nap el kell döntenem ha ilyet akarok enni - és az ember ugye ritkán tudja előző nap, hogy éppen mit kívánna enni másnap...:) Tegnap meg spontán kitaláltam hogy ilyet ennék, és azt mondtam, ám legyen! Most kipróbálom mennyi idő alatt főnek meg áztatás nélkül. Nekiveselkedtem, és hát mit mondjak, elég lassan puhultak valóban. Majd eszembe jutott a szódabikarbóna. Hát mondom, hoppá! Bele vele! Szóval tettem bele, és láss csodát, 10 percen belül megfőtt a cucc. Szóval ez a "szódabika" tényleg nagyon zsír...:) Bár majd ha a csicseriborsóval is csodát tesz, ezt akkor jelenthetem ki teljes bizonyossággal. De visszatérve a kajához, ott főzöd a cuccot, öntözgeted utána a vizet meg pakolgatod bele a fűszereket ha szükséges, közben pedig egy másik edényben a tarhonyát kis olajon megpirítod, leöntöd vízzel, és lefedve nagyon kis lángon vagy akár láng nélkül hagyod duzzadni. A felesborsós cucc akkor van kész, ha nagyjából puhák a hüvelyesek - én nem szeretem ha szét van főve szóval egy icipicicit "rágcsisra" hagytam - , és maradt rajta némi lé. Ekkor hozzákevered a tarhonyát, és kész is.

Tojásos burgonya

Kép ehhez sem készült most, mert szokás szerint elfogyasztottuk mielőtt fényképezésre került volna a sor...:D Ez a receptem is úgy van valahonnan, és már sokszor olvasgattam, de sosem csináltam még meg valamiért...:) Aztán míg nem ehettem tojást addig nem is csinálhattam volna meg, de most, hogy kezdem néha ismét használni, megcsináltam. Végtelenül egyszerű recept - bár nekem szerintem nem sikerült ezt most maradéktalanul megvalósítani, de erről majd a végén.

Hozzávalók:
1 kg burgonya
3 tojás
2 dl natúr joghurt (az eredeti recept szerint tejföl)
1 ek. olaj
só, szerecsendió
+ én még tettem hozzá pirospaprikát, borsot és fokhagymát is.

Elkészítés:

A krumplit megtisztítod, kb. 1 cm-es karikákra vágod. Leöblíted, majd forró serpenyőbe teszed - a recept nem tesz említést zsiradékról, így feltettem hogy száraz serpenyőbe kellene tenni, de ez nekem túl merésznek tűnt, így tettem az aljára egy icipici vizet nehogy leégjen. Megsózod, lefeded, majd puhára párolod - közben néha ránézel, és töltesz még alá vizet ha elfogyott. Közben a tojásokat, a joghurtot és az olajat habosra kevered és beízesíted. Ha kész a krumpli, rácsorgatod a masszát, és közben falapáttal folyamatosan forgatod a krumplikat - így kell a recept szerint csinálni, mert, ha jól értelmezem, az volna a cél, hogy a massza rásüljön a karikákra, de nekem ez nagyon nem sikerült, csak ilyen trutymák lett, mint a rántotta. Ha valaki tudja hogy én rontottam-e el valamit és ha igen, mit, vagy csak szimplán a recept volt sz.r, akkor ötleteket, tanácsokat szívesen fogadok...:) Szóval ennyi, mindenesetre, ha szép nem is volt, de finom igen!:)

Ellátmányt kaptam

Ezennel közölném, hogy a héten lehet hogy nem fogok jelentkezni új recepttel már, lévén, hogy hazautaztam vidékre a hétvégén, ahol az én drága jó édesanyám szokásához híven annyi élelemmel látott el, hogy nem tudom, kell-e főznöm még a héten...:D Ezeket a recepteket én még többnyire nem főztem meg egyszer sem, így ezekkel a tollakkal nem ékeskedem, viszont az egyik receptet tőlem tanulta jóanyám - anno még a "hagyományos" - értsd: nem reform - változatát főztem sokszor, afféle "végső menedék" leves volt ez is, ha nem jutott semmi új ötlet az eszembe. Annyira szerettük, hogy reformosítottam, és most már így főzöm - vagy inkább többnyire jóanyám főzi nekünk, mert a párom jobban szerette az "egészségtelent" - de az anyósjelölttel meg inkább nem ellenkezik...:D

Szóval itt a recept, addig is míg fel nem éljük készleteinket :) :

Póréhagymaleves zabpehellyel

Hozzávalók:

1 szál póréhagyma

3 ek zabpehely

3 ek liszt (teljesőrlésű persze)

vaj

1 zabtejszín

1,5 l húsleves (nálunk zöldség, Alnatura leveskockából)

petrezselyemzöld

Elkészítés:

A póréhagymát tisztítsd meg, a nagyon zöld részeit vágd le, majd a maradékot vágd kb. fél centis karikákra. Forrósítsd fel egy lábasban a vajat, tedd bele a zabpelyhet. Pirítsd meg egy kicsit, majd tedd hozzá a lisztet is. Keverd át, majd add hozzá az alaplevet, és a petrezselyemzöldet. Főzd kis lángon 15-20 percig, amíg a póréhagyma megpuhul. Ha kész, keverd bele a zabtejszínt, egy kicsit sűrítsd be keményítővel hogy krémleves állagot kapj. Kész is. Az eredeti recept szerint tálaláskor meg kell szórni snidlinggel, vajforgácsokkal és reszelt sajttal, de ezek nélkül is nagyon finom.

Teljes kiőrlésű lepény gabonával és hüvelyesekkel

Tegnapelőtti "ételkölteményem". Kép nincs. És nem is lesz. Bocs, megettük mielőtt szereztünk volna muníciót a fényképezőgépbe... :) :) :)

Amit használtam hozzá:
kb. 1-1 marék (vagy ha úgy tetszik olyan fél csészényi) az alábbiakból:
árpagyöngy
hajdina
zöld felesborsó
sárga felesborsó
lencse (én ebből is több színűt használtam, vöröset és zöldet)
teljes kiőrlésű liszt (kb. 1 csészényi)
garam massala
citromlé
tetszés szerinti egyéb fűszer

A hüvelyeseket és a gabonákat beáztattam. (Általában egy éjszakára szoktam de most csak aznap találtam ki hogy ez lesz, úgyhogy így csak néhány órát ázott, de elég volt ahhoz hogy ne kelljen órákig főznöm.) Majd ugyanabban a vízben feltettem főni, hozzáadva egy kis szódabikarbónát. Puhára főztem, majd leszűrtem. A lisztből vízzel kevertem egy jó sűrű palacsintatésztát - nekem volt otthon egy fél doboz maradék zabtejszínem, beletettem azt is, de így természetesen vízből kevesebbet tettem bele mint egyébként szoktam. Kis olajat is tettem bele, jól teletoltam garam massalával, citromlével, fokhagymával és sóval, borssal, meg azt hiszem valamilyen dm-es zöldséges ételízesítőből is tettem bele. Majd fogtam magam és összekevertem mindent, majd beleterítettem egy vékonyan kiolajozott tepsibe. Megsütöttem szép barnára. Kész.

Ezt tegnap este csináltam. Párom "megdicsért" fotózás közben: "Íme egy újabb holdbéli táj." :) Csak mert a múltkor az egyik fotóra azt mondta, hogy úgy néz ki rajta a kaja, mintha valami idegen bolygó felszíne lenne. Most mit csináljak, a fotózás egyelőre nem az erősségem, na...:) De jó pap is holtig tanul, szóval lesz ez még jobb is.:)

Ez a holdbéli táj pedig ilyen nagyon egyszerűen készült:

Fogtam 5-6 közepes krumplit, megpucoltam és felkockáztam őket. Teflonserpenyőben olvasztottam egy kis vajat, és beledobtam a krumplikockákat, mellé jó sok kakukkfüvet (kb. 3-4 evőkanálnyit talán), fűszereztem (mediline-sültburgonya), néhány gerezd fokhagymát is belenyomtam (asszem kettőt, de legközelebb többet tennék), majd szépen sütögettem. Kevergettem-kavargattam, megvártam, míg a külseje megsül szép barnára, aztán öntöttem a serpenyő aljára egy kis vizet, hogy meg is puhuljon, de ne égjen le. Elfőtte, megint öntöttem. Ezt addig csináltam, míg majdnem teljesen meg nem puhult, akkor már nem öntöttem rá többet, hagytam elfőni a maradékot, majd beledobtam az olajos magvakat: szezám-, len- napraforgó- és tökmagot (kb. 1-1 kis marékkal mindegyikből). Kicsit még sütöttem, közben karikákra vágtam némi fekete olívabogyót - az üveg alján volt egy kis maradékon, olyan 2 maréknyi lehetett. Hozzádobtam, azt is, és kész lett...:)

"A nagy zabálás"

Nos, hétvégén átvettem a diplomámat. Ezennel minden kétséget kizáróan okleveles közgazdász vagyok...:) Ennek örömére tartottunk vasárnap egy nagy családi ebédet - húsevő résztvevőkkel ugye :) - , így én is készültem egy vega menüvel, hogy párommal mi is tudjunk enni valamit, amit azon kis számú rokonaim is megkóstolhatnak, akik nem zárkóznak el a húsmentes és kicsit rendhagyó ételeimtől. Miután hangot adtak azon igényüknek, hogy ezeknek a receptjét ide is feltegyem, így most eleget teszek a kérésnek, és megosztom veletek is. Ezek között van néhány olyan receptem - amelyeknek ugyan nagyrészt nem én vagyok az értelmi szerzője, ám pontos eredetük mára homályba vész :) - , amelyek különleges ízvilágukkal, ám ezzel szemben egyszerű elkészíthetőségükkel nálam afféle klasszikusnak számítanak már, és ötletszegényebb időszakaimban csak úgy előhúzom őket mint nyulat a kalapból, ámde valamiért mégsem kerültek eddig fel ide. Szóval most pótolom:

Mexikói hagymaleves

2 fej vöröshagyma
2 szem paradicsom
6 gerezd fokhagyma
1 kk cukor (nálam nyírfacukor)
1 ek fehérborecet
1 kk oregano
1 kk petrezselyem (hát ez nálam most lemaradt...:))
1,5 l húsleves - nálam zöldség, kétbetűs drogériás leveskockából
tortilla chips

A hagymát és a fokhagymát megpucolod, apróra vágod - én a vöröshagymát most nem vágtam olyan apróra, de ilyenkor egy kicsit "rágcsálós" marad, nem lesz teljesen puha, szóval ha nem szereted úgy akkor nagyon finomra vágd + mivel dupla adagot csináltam, ami 12 gerezd fokhagymát jelent, kicsit untam a fokhagymavagdosást is, így csak a felét vagdostam fel, a másik felét belenyomtam, ugyanolyan jó volt így is. A paradicsomot kicsumázod, és szintén kockákra vágod - én le szoktam húzni a bőrét is előtte mert kényeskedő úrfi (aka. a párom) nem szereti ...:) Kevés olajon megfuttatod a hagymát - eredetileg a cukorral kellene, hogy utóbbi egy kicsit karamellizálódjon, de én nem tudtam hogy viselkedik ilyenkor a nyírfacukor, így nem adtam egyből hozzá csak a többi hozzávalóval együtt. Szóval ha nagyjából üveges a hagyma akkor hozzáadod a fokhagymát, az ecetet és a paradicsomot, majd az egészet sütöd néhány percig, és felöntöd a húslevessel. Beleszórod az oregano-t, és kis lángon főzöd negyed-fél óráig. Tálaláskor beleszórod a petrezselymet, és összetört tortillachips-et teszel bele - én hagyom egy picit ázni, úgy az igazi...:)

Csicseriborsófasírozott marokkói rizzsel

A fasírtról már írtam korábban, itt találod, a rizshez pedig a következőkre lesz szükséged:
20 dkg hosszúszemű rizs (én felesben használtam jázmint és basmatit)
5 dkg mazsola
7 dkg mandula (legjobb a "mandulapálca", vagyis az a hosszában 2-3 mm-es darabokra vágott fajta, azzal nincs sok gond :))
1 fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 egycentis gyömbérgyökér
petrezselyem
só
római kömény

Először megpirítod a mandulát egy száraz serpenyőben, majd félreteszed. A hagymát, a fokhagymát és a gyömbért kevés olajon megfuttatod, hozzáteszed a rizst, addig pirítod míg bevonja az olaj a rizsszemeket, hozzáadod a többi hozzávalót, a vizet, és lefedve, nagyon kis lángon megpuhítod. Nekem még felvett egy kis pluszvizet, lévén, hogy a jázmin és basmati rizs nehezebben puhul a hagyományos fehér rizsnél.


A polentakorongokat ugyanúgy készítettem el, mint egy korábbi receptemben a "polenta steak"-et. A zöldségeket szintén borzasztó egyszerű elkészíteni: válogass össze olyan zöldségeket amiket szeretsz, darabold fel őket, majd nagyon kevés olajon süsd őket addig, míg szépen megpirulnak itt-ott. De! Mielőtt még teljesen kész lennének, szórd meg őket jól szezámmaggal, hogy annak is legyen ideje egy kicsit megpirulni. A pesto pedig, nos, az olyan klasszikus, hogy számtalan verziója kering a neten, te is rengeteget fogsz most találni ha beírod a gugliba....én ma már általában érzésre készítem, de ennek a receptnek az arányaiból indulok ki, aztán közben variálok rajta íz után:

90 ml olívaolaj
40 g parmezán
3 gerezd fokhagyma
2 ek. fenyőmag
1 tk. tengeri só
sok-sok bazsalikom (a recept egy cserépnyit ír, de én frissen lefagyasztottat használok, így fogalmam sincs, hogy ennyit szoktam-e beletenni, mindenesetre jó sokat :))
bors (én ezt nem is teszek bele)

A fenyőmagot ledarálod kávédarálóban - de természetesen az is tök jó, ha egy mozsárban összetöröd - , majd összekutytulod a többi hozzávalóval és botmixerrel nekiesel - vagy kanállal...:) Ehhez szoktam tenni még egy zabtejszínt, ha kell, besűrítem egy kicsit és kész is...:)

A csodálatos Kollath-reggeli

Nos azt hiszem, most érkezett el az ideje, hogy írjak egy kis bejegyzést erről a fantasztikus találmányról, mivel egy kis kihagyás után mostanában iktattam vissza az életembe, és erről eszembe jutott, hogy megoszthatnám itt is. Megpróbálom röviden leírni a lényegét, "működésmechanizmusát", és leírom az én leggyakoribb változatomat.

A Kollath-reggeliről először egy 1986-os vega szakácskönyvben olvastam. Egy Kollath Werner nevű német orvos találta ki. Ez egy olyan nyers reggeli, aminek az alapja gabona - ami lehet graham liszt vagy lehet natúr gabonapehely -, és aszalt vagy friss gyümölcs. A Kollath-reggeli titka abban rejlik, hogy a gabonát előző este be kell áztatni - épp csak annyi vízbe amennyi ellepi - , és így kell hagyni egész éjszakára. Ez, ha jól tudom azért jó, mert ez idő alatt olyan vegyi átalakulások mennek rajta végbe, melyeknek köszönhetően egyfajta "előemésztett" táplálék lesz belőle, minekutána nem terheli meg a gyomrot, viszont remekül telít. De mindezt úgy képzeld el, hogy megeszed, és csak annyit érzel, hogy nem vagy már éhes: mindenféle kifejezett teltség érzet vagy "mindjárt elgurulok" érzet nélkül. És mindez kitart 3-4 óráig - ez a fő oka különben, hogy fogyasztani szoktam, mivel a "normális" reggeliről azért szoktam le évekkel ezelőtt, mert bármit ettem reggel, fél-egy óra múlva megint éhes voltam. Persze a kolbászos rántotta lehet hogy bevált volna, de azt meg nem ettem meg...:) Tehát a két lényeges összetevő a gabona és a gyümölcs, a többit már tetszés szerint lehet variálni, számtalan verzió kering belőle a neten. Lehet bele tenni például olajos magvakat, kókuszreszeléket, mákot, ki mit-hogy szeret, illetve a legtöbb recept szerint kell bele tenni mézet is - én úgy tudom, hogy ez a magas amiláz tartalma miatt kell (ez egy emésztőenzim, ami a nyálban is megtalálható), amely segít a még teljesebb emésztésben, de én speciel nem szoktam bele mézet tenni, mert annyira elszoktam az édes íztől, hogy bőven elég bele a gyümölcs édessége.

Az én leggyakrabban fogyasztott verzióm a következőképpen néz ki: este beáztatok 2-3 evőkanál Graham-lisztet, egy- vagy többféle gabonapelyhet, általában vegyesen szoktam rozs-, búza- és zabpelyhet, illetve szoktam bele tenni zab- és/vagy búzakorpát is. Teszek bele néha mandulát, szezám- és lenmagot is. Fontos, hogy elvileg az olajos magvakat is be kell áztatni, mert majdnem minden magban - azt hiszem van egy-két kivétel talán -, vannak ún. enzimgátlók: ezeknek az a feladatuk, hogy megakadályozzák a magok idő előtti kicsírázását. Majd amikor nedves helyre kerülnek - mint pl. a föld vagy egy tálka víz - , akkor ezek az enzimgátlók hatástalanná válnak. Úgy tudom azért célszerű áztatással "hatástalanítani" ezeket, mert - mint a nevük is mutatja -, blokkolják a testünk bizonyos enzimjeinek működését. Szóval dobjuk csak bele bátran a gabona közé azokat az olajos magvakat!:) Különben az olajos magvakat mindig áztatva kellene emiatt fogyasztani, de azért az már nekem is elég necc...:) még erre gyúrnom kell hogy majd mindig beáztatgassam amikor enni akarok...:) A gyümölcs lehet friss is, és lehet aszalt is - van aki ez utóbbit is beáztatja különben, én nem szoktam. Gyümölcsből nem próbáltam ki még túl sok félét, mert be kell vallanom, hogy nem igazán szeretem a gyümölcsöket, az aszaltakat pedig pláne nem...:( Reggel frissen belereszelt almával próbáltam, illetve mostanában aszalt gojit szoktam beletenni, mert az olyan praktikus kis gyümölcs - hogy az élettani előnyeiről már ne is szóljunk, guglizd csak meg!:) -, amit nem kell darabolgatni meg reszelgetni - hiszen azt gondolom mondanom sem kell, hogy pl. az aszalt szilvát nem egészben tesszük bele... (bár ez is ízlés dolga...:)).

A Kollath-reggeli úgy tudom, nagyon jó hatással van még - sok más egyéb mellett - az emésztésre is. Azért írom, hogy úgy tudom, mert engem ez nem érint, de akiket igen, azok mind nagyon pozitív változásról számolnak be. Viszont! Ami pedig ezzel kapcsolatban nagyon fontos, hogy a Kollath-reggeli mellé - nem úgy értem, hogy a fogyasztása közben, hanem úgy általában azokon a napokon amikor fogyasztjuk - , nagyon sok folyadékot kell inni hozzá - persze nem kólát, ugye...:) (segítek: vizet. szénsavmenteset. tisztát.:)) Ez azért fontos, mert ha ezt nem tesszük meg, az egész pozitív hatás a visszájára fordulhat. Hogy ez pontosan mit jelent, azt mindenki gondolja hozzá :), vagy nézzetek utána..:) Szóval igyatok!

Ja, és még valami: azt vettem észre - és mások is beszámolnak róla -, hogy amikor fogyasztom a reggelit, olyankor nem kívánom pl. a kávét, ami nekem reggel elmaradhatatlan - és állítólag más "izgatószerekkel" is ugyanez a helyzet...

Nagyjából ennyit érdemes tudni a Kollath-reggeliről, próbáljátok ki, nagyon jó!:)

Nos, nem tudom, ki ismeri a fentebb idézőjelbe tett ételt, de én a múltkor egy beszélgetés során szembesültem azzal, hogy, bár nekem somogyi lány lévén ez teljesen hétköznapi fogás volt gyerekkoromban, de valójában közel sem egy olyan mindenki által ismert étel, mint ahogy én gondoltam...:) Mint megtudtam, Somogyon kívül főleg Zalában népszerű a prósza, aminek az elkészítése úgy zajlik, hogy készítünk egy jó sűrű palacsintatésztát - van aki aludttejjel készíti, ez az "aludttejes prósza", az én nagymamám ha jól emlékszem egy tejfölt vagy joghurtot tesz bele még a palacsinta alapnyagokon kívül - , majd egy sütőlemezre (én azt hívom annak, ami az a teljes sütőt betöltő alapterületű, 1-2 centis peremű tepsi) - ráteríted a masszát, és megsütöd, de mielőtt még megsütnéd, el kell döntened, hogy milyen prószát csinálsz. Nálunk két opció van: krumplis és meggyes. A krumplis prósza esetében a massza kiöntése előtt közepes vastagságú krumplikarikákat teszel a tepsi aljára, és erre öntöd rá a cuccot. A meggyesnél a szétterített masszába szórsz bele kimagozott meggyet - de nálunk az is előfordult, hogy a nagymamám valamilyen kemény dzsemet szelt meggy nagyságú darabkákra, és azt szórta bele. Szóval így készül Somogyban a prósza. De! Ezt csak érdekességképpen írtam le, mert ez ihletett meg tegnap este, de amit én csináltam az valójában már csak haloványan emlékeztet az eredeti, igazi prószára - voltaképpen csak a formájuk azonos...:)

Szóval amit én csináltam az a következőképpen nézett ki hozzávalók tekintetében:

15 dkg csicseriborsóliszt

10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt

10 dkg durumliszt

fél doboz zabtejszín

3-4 dl víz

jó sok szezámmag

kb. 4-5 evőkanál sörélesztő pehely

3 szem közepes krumpli

Fogod a liszteket, és csomómentesre kevered a tejszínnel és a vízzel - előbbiből legközelebb többet tennék bele, most csak azért ennyi volt mert ennyi maradt tegnapról :), utóbbiból pedig annyit keverj hozzá amennyit felvesz, a lényeg hogy jó sűrű palacsintatészta legyen (kb. mint egy főzelék, bár ez is relatív hogy kinél mennyire sűrű ugye...:)). Teszel bele sok-sok szezámmagot, sörélesztőt, fűszereket - én most kicsit eklektikusan fűszereztem: volt benne dm-es zöld színű fűzerkeverék, oregano, kakukkfű, borsikafű, majoranna, rozmaring, és őrölt köménymag. A krumplikat megpucolod, kb. fél centis karikákra vágod, és leszórod a kiolajozott tepsi aljába. Ráöntöd a cuccot, megszórod még a tetejét is picit szezámmaggal, majd betolod forró sütőbe, és megsütöd. Jó étvágyat!

UPDATE: Édes jó anyám felvilágosított időközben, hogy az én nagymamám két kefírt tesz a prószába, úgyhogy ezt helyesbíteném...:)

Új tapasztalatok

Nos, az elmúlt két és fél hétben többnyire tényleg szörnyen unalmas dolgokat készítettem - ezért nem is került fel egyik sem, ellenben szereztem néhány érdekes új tapasztalatot. Például már a negyedik adag csírámat nevelgetem - ezek közül kettőről már be is számoltam ugye - , úgyhogy erre most nem is akarok felesleges sorokat pazarolni, úgy kellett ezeket csinálni ahogy már leírtam, majd arról írok esetleg, ha lesz dolgom néhány nehezebb csírával és kitapasztalok velük kapcsolatban egy-két trükköt...:) Ellenben ami érdemleges és említésre méltó, az például az, hogy hosszú évek óta először kóstoltam meg a gombát - és sajnos azt kell mondanom, hogy még mindig nem szeretem - merthogy nem szerettem sosem. Pedig Isten látja lelkemet, hogy nagyon meg akarnám szeretni, mert iszonyatosan gusztusos is, és iszonyatosan illatos is, sőt, még magával a gombaízzel sincsen olyan nagyon nagy problémám, de amint már meg kell rágnom, ismeretlen eredetű "blokkoló-folyamatok" indulnak be bennem, minekutána képtelen vagyok ízletesnek értékelni ezt a különleges fajt...:) De próbálkozni fogok kitartóan, azért is megszeretem egyszer...:) Ellenben ami nagyon érdekes, hogy a héten volt szerencsém egy étteremben egy rókagombás rizottót elfogyasztani, amiben voltak nagyobb gombadarabok, és meg kell mondanom, hogy azt viszont egészen finomnak találtam....érdekes. Eléggé valószínűnek tartom, hogy a különböző gombafajták milyensége és minősége meglehetősen számít ebben a kérdésben - de nincs túl nagy tapasztalatom a gombák terén, szóval javítsatok ki, ha tévednék.
A másik "nagy hír", hogy megkóstoltam az árpagyöngyöt, amit viszont még soha életemben nem ettem, ellenben régóta kacérkodtam vele...és finom volt...nagyon...megtartjuk...:)
Éééés....a legnagyobb újság, hogy készítettem pitatésztát házilag - köszönet Katának, ismét...így nem is írom le a receptet, mert nem szeretek idegen tollakal ékeskedni...:) A tészta az ő iránymutatásai alapján készült - annyi változtatással, hogy tönköly helyett teljes kiőrlésű búzalisztből készült -, és ahogy ő is írja, tényleg nagyon könnyű volt - amin én lepődtem meg a legjobban, mert sosem gondoltam volna, hogy ez tényleg ilyen egyszerű, és sokakhoz hasonlóan én sem tudtam elképzelni sem, hogy néhány lapos korongból némi sütés után gyönyörűen felfúvódott zsebes tészta lesz...hihetetlen élmény volt...:) hihetetlen, de élmény volt...:) ("Sztárom a párom" rulez...;)) A töltelék nálunk most értelemszerű volt (bármely "Gyros pitában" receptet tudom javasolni megtekintésre :), szejtánnal természetesen, vagy tofuval akinek arra van gusztusa...) Na, ennyi a hírekből, legközelebb talán valami használhatóval is jelentkezem...:)

UPDATE: Ma megint csináltam pitát a megmaradt gyros alapanyagokhoz, de ma nem sikerült, nem fújódott fel rendesen és kemény lett. Szerintem az volt a baj, hogy:
1. Percre pontosan fél óráig kelesztettem, és lehet, hogy ennek a mai tésztámnak ez most kevés volt.

2. Ennyi idő alatt valószínűleg a sütőm sem lett elég meleg.

Szóval figyeljetek oda, mert - bár a posztban az ellenkezőjét sejtettem - , de azért úgy tűnik el is lehet rontani ezt a pitát...:)

Ezt még tegnapelőtt csináltam, és bevallom, nem a saját fejemből pattant ki, én is úgy olvastam valahol. Ez is végtelenül egyszerű, ámde annál ötletesebb étel. Csupán annyi a lényege, hogy fogsz egy adag kölest - én olyan fél zacskóval tettem bele körülbelül - , és megfőzöd. (Kb. másfélszeres mennyiségű forró vízben, néhány percig, kóstolgasd, érezni fogod mikor jó - akkor amikor puha...:)) Picit hagyod hűlni, majd fogsz egy kiolajozott sütőlapot, és beleteríted, kb. fél centi vékonyan. Kész a "tészta", amit tetszőleges feltéttel megpakolhatsz - én először megkentem fokhagymás olajjal (sajnos olíva nem volt itthon de azzal lenne az igazi), majd rákentem a múltkorról maradt salsát, raktam rá vegyesen zöldségeket és a tetejére mozzarellát. Betoltam a sütőbe, majd amikor megbarnult a sajt, kivettem. Jó étvágyat!

Juci és a csíráztatás

Szóval van még egy dolog, amiről szerettem volna egy röpke posztban elmélkedni. Nos, jelentem, ismételten átestem egy afféle "konyhai tűzkeresztségen", ez pedig a csíráztatás kipróbálása. Amióta csak életmódot váltottam, azóta kacérkodom már a gondolattal, hogy egyszer kipróbálom. Ettől is hasonlóan féltem, mint annak idején a szejtánkészítéstől, mert erről is azt gondoltam, hogy biztos valami művészet lehet elkészíteni. Nos, hasonlóan kellemeset csalódtam ebben az esetben is. Bár még nagyon az elején vagyok, és remélem nem kiabálom el, de azt kell hogy mondjam, hogy ez egyáltalán nem nehéz.:) Persze kellő utánajárást folytattam az ügyben, így talán ennek is betudhatók az egyből bekövetkező sikerek, és ebből kifolyólag az eszközök megfelelő megválasztásából is, mert ahogy látom, azért sok múlik ezeken is. Nekem egy műanyag "befőttes" üvegem van, hálós tetővel, mert úgy hallottam, hogy bár a gyakorlott csíráztatók az emeletes edénykékre esküsznek, de kezdőknek ez a legjobb. Sok minden múlik továbbá a megfelelő minőségű magokon. Itt ugye a legalapvetőbb kitétel az, hogy - amennyiben másban nem is követjük a "bio alapelveket" - csíráztatáshoz mindenképpen csak biomagot szabad venni, hiszen a csírákat pont azért szeretjük, mert a növény összes hatóanyaga koncentráltan található meg benne - így egy vegyszerrel kezelt mag esetében a vegyszerek is, amiket pedig feltételezem hogy senki sem szeretne koncentráltan fogyasztani, ha már egészségtudatosságból csíráztatásra adja a fejét...:) Nos, ha mindezek a feltételek fennállnak, akkor kezdődhet a móka. Nincs más dolgunk, mint fogni néhány evőkanálnyi magocskát, és beáztatni őket, majd néhány óra elteltével leönteni róluk a vizet, és átöblíteni, majd ezt követően minden reggel és este átöblíteni. Úgy láttam, hogy növénytől függően olyan 6 és 16 óra között alakul a javasolt csíráztatási idő, de ez a minimális óraszám, tehát úgy tudom, semmi baja sem lesz ha egész éjszakára beáztatjuk- így tettem én is eddigi próbálkozásaim során. Lucernával kezdtem, mert azt olvastam, hogy ez nagyon könnyű és érdemes vele kezdeni - ez gyönyörűen sikerült, nagyon finom volt, és 2 evőkanálnyi magból annyi lett, hogy ketten kétszer ettünk belőle - természetesen nemcsak magában...:) - , szóval azt mondhatom, hogy rendkívül gazdaságos is az otthoni csíráztatás, hiszen egy 200 g-os zacskó esetén ez hadd ne számoljam ki mennyi csírát jelent...:) Aztán folytattam retekkel. Nos, ezzel kapcsolatban ezúton tartozom köszönettel Katának, akinek hála "csak" két evőkanálnyi magocskát dobtam ki, miután egyik reggel azt láttam, hogy szőrösek. Másnap utánanéztem, és nála láttam meg, hogy ez a retek esetében teljesen normális, tehát nem penész!!! És valóban, a második adagnál a "szőrösség" leöblítés után eltűnt...:) Szóval köszi Kata! Úgyhogy most itt ezúton felhívnám én is mindenki figyelmét, hogy a szőrös mag nem penészes! (Amíg nem párosul hozzá elviselhetetlen büdösség is persze...:)) Most lassan ezt is leszüretelem, aztán jöhetnek a következő kísérletek, zöldborsóval és napraforgóval. Még arról tennék említést, ha valaki most nagyon felbuzdulna, hogy azt olvastam, van néhány kényesebb mag (mustármag, zsázsa például), amik nagyon nyákosak, és nehéz velük dolgozni. Ezeket úgy tudom, hogy nem öblíteni kell, hanem csak megspriccelgetni egy kicsit, ugyanúgy napi kétszer. A csíráztatási idő egyébként magonként változik, szerintem látszik rajta, hogy mikor jó, de én meg is kóstoltam eddig őket, és egyszer csak éreztem, hogy már jó...:) Mindenkinek nagyon sikeres csíráztatást, és beszámolok majd hogy boldogulok a nehezebb magokkal.

Ez volt a tegnapi vacsora, és nagyon tetszett nekünk...:)4 féle mártogatóst készítettem hozzá: egy kapros-uborkás-joghurtosat, egy paradicsomos salsát, egy tejszínes-kukoricásat, és egy hummuszt, azaz csicseriborsókrémet.

Ami kell hozzá:
A lepényekhez (kb. 12 darabhoz)

kb. fél csomag tönkölyliszt (vagyis fél kg) - tönkölylepény ide vagy oda, nekem csak olyan 5-6 lepényre elegendő volt itthon, így miután elfogyott, kénytelen voltam teljeskiőrlésű búzaliszttel helyettesíteni...:)

Szóval fogod a lisztedet és készítesz belőle egy egyszerű, vegánra reformált palacsintatésztát: vagyis kimarad a tojás és a tej - már ahol tenni szoktak bele - , tehát csak vizet teszel hozzá és olajat...:) Én a hagyományos palacsintatésztánál sűrűbbre szoktam csinálni, egyrészt hogy ne essen szét, mivel tojás nélkül készül, másrészt, hogy ne legyen nagyon víz íze - növényi tejből én a zabtejet szeretem, de az a tapasztalatom hogy az, mivel elég édes, nem alkalmas arra, hogy ételekben helyettesítse a tehéntejet, mert főzés hatására még intenzívebb lesz az édessége, és így számomra túlságosan dominál az édes íz. Tehát fogod a masszát, és nagyon kevés olajban - vagy akár anélkül - közepes méretű és vastagságú lepényeket sütsz - tehát kistányérba valót...:)

A szószok:
Joghurtos szósz:
Egy kis darab (kb. 10 centinyi) kígyóuborkát felkockáztam, beletettem egy kis tálkába. Hozzáraktam natúr joghurtot - kb. 3/4 pohárnyit de belemehet akár az egész is, belenyomtam 4 gerezd fokhagymát, raktam bele citromlevet (1-2 teáskanálnyit), és szórtam bele fagyasztott kaprot és snidlinget, jó sokat.:) Majd az egészet botmixerrel jól összekevertem addig, míg az uborkák "elvesztek".:)
Salsa:
1 közepes fej vöröshagyma felét szintén felkockáztam. Fogtam egy paradicsomot, leforráztam, lehúztam a bőrét, ezt is felkockáztam (meg persze kicsumáztam természetesen :)). Tettem hozzá egy kis paradicsomsűrítményt - 1-2 evőkanálnyit talán - , 2-3 gerezd fokhagymát, sót, mediline-os mexikói fűszerkeveréket, és 1 teáskanálnyi házi piros aranyat a múltkori otthoni szerzeményből. Botmixer, összekever, kész.
Tejszínes-kukoricás szósz:
4-5 evőkanálnyi fagyasztott kukoricát puhára pároltam, és hozzátettem egy fél zabtejszínt. Mivel nagyon szeretem a kukorica jellegzetes ízét, nem akartam elrontani azzal, hogy agyon fűszerezem, így csak sót és szerecsendiót tettem hozzá - de utólag belátom, hogy talán kellett volna még beletenni valamit. Sebaj, majd legközelebb, azért így is jó volt!:)
Hummusz:
Hát, be kell vallanom, hogy nagy disznó voltam most, ami a hummuszt illeti, mert elég nagy szentségtöréseket követtem el. Hogy úgy mondjam, kissé....khm..."instant" megoldásokat alkalmaztam. :) Nevezetesen az történt, hogy elfelejtettem beáztatni csicseriborsót, konzerv meg nem volt kéznél, ellenben csicseriborsóliszt igen, szóval disznó módon abból csináltam...:) Sőt, nem volt igazán energiám már szezámmagot őrölni sem - mivel ebbe eredetileg tahini, azaz szezámmag krém szükséges, amit én házilag készítek el - , így abból is a készen kapható "szezámsó" nevű port tettem bele (ami egyébként csak ledarált szezámmag és só :)). Tehát ezekkel a hozzávalókkal a következőképpen készült a hummuszom: a csicseriborsólisztet (na hát ebből fogalmam sincs mennyit tettem, szerintem olyan 6-8 evőkanálnyit) összekevertem egy kicsi vízzel - vigyázat, a csicseriborsóliszt a darákhoz hasonlóan viselkedik, tehát egy kicsit megszívja magát vízzel ha hagyjuk állni pár percet, szóval lehet, hogy hozzá kell még tenni. Tettem bele még kb. egy evőkanálnyi olajat, 1-2 evőkanál szezámsót, ugyanennyi citromlevet, 2-3 gerezd fokhagymát. Ha jól emlékszem csak sót, borsot, és szegfűborsot tettem bele.
Kész. Ezekbe lehet szépen mártogatni kézzel a lepénykéket. Jó étvágyat!

Több dolog is volt a napokban amikről szerettem volna egy-egy bejegyzést írni, de amint láthatjátok, átszerkesztettem teljesen a blogot, szóval ezeket nem volt még időm feltenni. Úgyhogy most minden egyszerre jön, jó szórakozást hozzá!:)

Itt az első, ami tényleg nagyon egyszerű, inkább csak ötletadásnak szánom azoknak, akik nagyon tanácstalanok egy életmódváltás kezdeti időszakában. Így rövid és lényegretörő leszek, mert már a címből sejti mindenki szerintem, hogy hogy kell csinálni...:)

Tehát: készítesz egy pörköltet, a hagyományos módon: hagyma dinsztel, paprika rá, só, bors, fokhagyma, majd nem húst teszel hozzá, hanem tetszőleges zöldségeket - a képen zöldborsó, kukorica, zöldhüvelyű zöldbab, karfiol, és piros húsú kaliforniai paprika keveréke látható, kb. 2-3 csészényi, ez olyan 3 adagra lett elég. Felöntöd vízzel, majd puhára párolod. A tarhonyát kis olajon megpirítod, felöntöd másfél-kétszeres mennyiségű vízzel, majd nagyon pici lángon megfőzöd, néha megkeverve - ebből egy fél zacskóval tettem bele, 250 grammos volt ha jól emlékszem. Ha kész, én össze szoktam keverni, de ki ahogy szereti. Jó étvágyat!:)

Közben ez már a második finomság volt, amit a héten készítettem - az elsőt időről-időre elkészítem mert nagyon klassz kis kaja, egy sokzöldséges-magvas finomság volt, ami páromnak is borzasztóan bejött. Először azért nem tettem fel mert elfelejtettem lefényképezni, és annyira nagyon guszta volt hogy azt gondoltam vétek kép nélkül feltenni, aztán mire eszembe jutott hogy fényképet legközelebb is lehetne feltenni hozzá addigra meg elfelejtettem, hogy mit tettem bele...:) szóval így jártam - meg ti is...:) - majd legközelebb...Így most ez lesz az első pofonegyszerű és finom étel amit megosztok.

Amire szükséged lesz hozzá:

4-5 szem közepes krumpli

1 nagy fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

fél doboz zabtejszín

vaj (vagyis nem margarin!)

snidling és egyéb fűszerek tetszés szerint

Elkészítés:

A krumplit és a hagymát megtisztítod, mindkettőt közepesen vastag karikákra vágod. Egy serpenyőben olvasztasz vajat (egy 200 g-os teavajnak kb. a negyedét-felét, amennyi jólesik). Én már a vajba is szoktam tenni fűszert mert úgy vettem észre hogy sokkal egyenletesebb íze van mint ha csak a zöldség közé szórom - ezúttal mediline-os "Fűszervaj" volt porondon. Beleteszed először a krumplit, és nagy lángon elkezded sütni. Amikor már félig kész - mondjuk az egyik felük már szép barnára sült -, akkor megforgatod kicsit őket, ráteszed a hagymakarikákat és rányomod a fokhagymát is. Ezt így sütögeted szépen, időnként megrázogatod vagy átforgatod. Közben elkészíted a mártást: ehhez a zabtejszínt egy tálba teszed, felöntöd egy kis vízzel, hogy hígabb legyen, majd fűszerezed tetszés szerint, és raksz bele snidlinget is - jó sokat :). Ezután besűríted egy kis liszttel - nem fehérliszttel természetesen, bár ki ahogy érzi...:) (én durumlisztet tettem most bele.) Mielőtt bárki megkérdezné, mi az értelme annak, hogy először felhigítom, majd besűrítem a zabtejszínt, elmondom miért csináltam ezalkalommal így (én is most próbáltam ki először ezen módozatot): szóval aki kóstolt már valaha zabtejszínt, az tudja, hogy a zabtejszín édesebb mint a hagyományos főzőtejszín. Ennélfogva elég nehéz jól megfűszerezni, mert mindig ott motoszkál a háttérben az az édeskés íz. Így hát arra gondoltam, hogy ha esetleg felhigítom egy kis vízzel, akkor kevésbé fog az édessége dominálni. Arról még nem tudok nyilatkozni hogy bevált-e, mert egy alkalom alapján nem tudok erről ítéletet hozni sajnos...:) De még párszor kipróbálom így az biztos...:) Jó étvágyat, sajnos a kép kicsit homályos mert vaku nélkül készült...:(

Előkerültem...:)

Nos, megint nagyon rég nem jártam már itt. A környezetemben már néhányan kérdezték tőlem az utóbbi időben, hogy mi van a blogommal, írom-e még, mire én mindenkinek arról panaszkodtam, hogy mióta dolgozom - és mindennap hoznom kell magamnak ebédet - nincsen se időm, se energiám órákat tölteni azzal, hogy munkaigényes ételeket készítsek el - legyenek bármennyire fantáziadúsak. Így az utóbbi néhány hónapban csak könnyű, gyorsan elkészíthető ételeket szoktam készíteni - amelyek viszont kevésbé fantáziadúsak, ezeket pedig - lévén javíthatatlan maximalista - nem szívesen tettem fel eddig ide, mert úgy gondoltam, hogy ezekkel nem "dicsekedek". Mígnem néhány napja egy ismerősöm azt mondta: "Dehát miért nem rakod fel? Másoknak sincs idejük órákig főzni, és aki szeretne változtatni az étkezésén, annak a kezdeti nehézségek idején jól jöhetnek ezek az egyszerű, gyors receptek." És elgondolkodtam. Valóban, miért is kezdtem el írni ezt a blogot? Pont ezért, hogy megkönnyítsem a dolgát azoknak, akik esetleg egy - akár apránkénti - életmódváltás küszöbén teljesen tanácstalanul azt gondolják, hogy vegetáriánusként (mi több, esetleg vegánként) csak zöldségeken kell majd élniük - ami egyébként nem is lenne olyan rossz különben...:) Aki pedig már megtette ezt, és már profi a vegetáriánus konyhát illetően, az pedig nem ezen a blogon fogja megtalálni amit keres - a számára újdonságot jelentő kreatív ötleteket, újításokat - , mert vannak nálam sokkal tapasztaltabb vega vagy vegán blogolók, akiknek a blogján ezek fellelhetők, és akikkel én nem is szándékozom versenyre kelni. A kezdőknek pedig talán tudok adni valamit - egy-egy új alapanyag megismerését, vagy egy-két jó tanácsot, hogyan kezdjenek változtatni - amit nekem is meg kellett tennem annak idején. Tehát, kezdők, figyelem! Ezentúl felteszem a szemtelenül egyszerű, hipp-hopp összedobható, könnyen elkészíthető ételeket is - remélem valakinek hasznos lesz.:) Mindjárt el is kezdem...:)

Polenta steak vajas-snidlinges bulgurral, fűszeres paradicsommártással

Nos, régóta most először csináltam valami olyan kaját, amit nem 10 perc alatt lehet összedobni - bár hozzátenném, hogy ez sem tart órákig azért - , és azt kell mondjam, hogy nagyon elégedett voltam a végeredménnyel, elég jó volt az összhatás, szóval máskor is meg fogom csinálni - alkalomadtán esetleg továbbfejlesztve is akár. Szóval amikre szükségem volt hozzá:

A polentához:
6 dl víz
20 dkg kukoricadara
diónyi vaj
kb. 1 teáskanál só

A bulgurhoz:
1 csésze bulgur
1 1/2-2 csésze víz

tetszőleges zöldségek (én ha jól emlékszem sárgarépát, póréhagymát és cukkinit tettem bele - előbbi kettőből 1-1 szálat, utóbbiból egy közepes felét)

snidling
diónyi vaj

A mártáshoz:
2 szem paradicsom
3-4 gerezd fokhagyma
2-3 evőkanál natúr joghurt
kb. 1 evőkanál citromlé

Először megfőzöd a polentát, hogy hogyan, arról már írtam korábban, bár gondolom sokaknak értelemszerű...:)

Kiteríted egy edénybe, lehetőleg kb. egyujjnyi vastag legyen - bár ha nem megy az sem baj, legfeljebb elvágod a végén egyujjnyi vastagra :). Amíg ez hűl, addig elkészíted a bulgurt. A zöldségeket hozzá felteszed párolódni, a bulgurt beleteszed a gyöngyöző, ízesített vízbe, egyet rottyantasz rajta, majd lefedve állni hagyod. (Természetesen mindez egy edényben is elvégezhető, én most így csináltam, legfőképpen azért, mert az a sejtésem/tapasztalatom, hogy a bulgurnak, ha főzöd, nem csak állni hagyod, akkor jóval kevesebb idő kell, mint a zöldségeknek.) Ha kész a bulgur, belekevered a vajat, megszórod snidlinggel, lehetőleg ne szárítottal, hanem vagy frissel, vagy fagyasztottal, majd ha készek a zöldségek, belekevered azokat is, utánfűszerezel tetszőleges fűszerekkel.

Elkészíted a szószt. Ehhez a nyers paradicsomokat néhány percre forró vízbe mártod, ezután már könnyen le tudod húzni a héjukat. Durvára vágod, hozzáadod egy tálban a joghurtot, citromlevet, belenyomod a fokhagymát, majd jól megfűszerezed, lehetőleg valami mexikói fűszerkeverékkel, hogy salsa szószhoz hasonló ízhatást érjünk el (ugyanis a polenta külseje megsütve kicsit hasonlít a nachoshoz/tortilla chipshez, ki ahogy hívja :), érthető okokból, és ehhez rendkívül jól passzol a salsa szósz, mint az szintén ismeretes :), ami ehhez hasonlóan készül - legalábbis amit én csinálok :)). Szóval valami mexikói keverék a legtutibb ehhez (Mediline-nak csinálnék ezúton reklámot ismét :)), de ha ez nem is jön össze, én azt tanácsolom, hogy azért egy kis chilit legalább dojál bele pluszban - én a mexikói mellett is szoktam még, pedig abban is van...sőt, amit akkor nem jutott eszembe beletenni, csak most az íráskor, de legközelebb tuti kipróbálom, az a házi piros arany. (Jóanyáméktól jutottam hozzá nemrégiben egy üveggel, csak egyszerű ledarált friss pirospaprika, sóval tartósítva befőttes üvegben, a teteje olajjal befedve.) Szóval legyen jó pikáns az a szósz - már aki szereti ugye :). Tehát mindezt a cuccot fogod, és botmixerrel jól összedolgozod, sima folyékony állagúra. Ezek után könnyen előfordulhat az, ami velem is előfordult, hogy ez még így nem elég krémes állagú, hanem kicsit hígabb, ez esetben besűríted egy kis keményítővel.

Mire mindezzel végzel, már talán megszilárdult a polenta is. Ha igen, akkor fogsz egy bögrét, és a szájával kis korongokat szaggatsz belőle, amiknek forró zsiradékban mindkét oldalukat aranybarnára sütöd - na és itt van az a pont, amikor, ha nem úgy csináltad, akkor most egyujjnyi vastag korongokat kellene elérni valahogy :). Itt ugye azzal fogsz szembesülni, hogy lesz némi "tésztamaradékod". Ezzel egyszerűen annyi a teendő, hogy megfogod, összegyúrod, és korongot formázol belőle; úgy mint bármely más tésztával, a polentával is gyönyörűen sikerül - nekem legalábbis sikerült, ugyanúgy összeállt utána mintha szét se szedtem volna...:) Nos ennyi, sok sikert és jó étvágyat hozzá!

Hamis zöldséges "omlett"

Régóta foglalkoztat a csicseriborsóliszt, mint a tojás alternatívája bizonyos ételekben - amit nem én találtam ki, hanem több receptet is olvastam már, amiben omlett- vagy rántottaszerű dolgokat készítenek belőle - , csakhogy mindegyik receptben volt valami ami nekem nem tetszett, vagy nem ehetem/eszem meg. Így jó ideje kísérletezgetek már vele, hogy hogy lehetne a csicseriborsólisztből készült masszát keményre sütni, de ezidáig arra jutottam, hogy sehogy. Nekem legalábbis mindig szétesett, csak úgy sikerült belőle szilárd lepényeket sütnöm, ha kevertem hozzá még valamit. Szóval így tettem most is. (De nem adom fel, nem tettem le róla, hogy egyszer sütök még olyat is amiben nincs más...:)) Így hát a spontán recept a következő lett végül (kép holnap lesz :)):

Hozzávalók (kb. 4 személyes adaghoz):
Ezekből kb. fél-1 bögrével raktam bele:
csicseriborsóliszt
durumliszt
kukoricadara
reszelt mozzarella (kb. 10 dkg)
2 pohár natúr joghurt
tetszés szerinti zöldségek (mindegyikből 1-másfél maréknyi, én most vöröshagyma, lilahagyma és sárgarépa csíkokat, illetve kukoricát, cukorborsót és sárgahüvelyű zöldbabot tettem bele)

Elkészítés:

A zöldségeket valamilyen zsiradékban nagyjából megpárolod/sütöd (úgy jó ha még éppen roppanós). Egy jó tipp teljesen kezdőknek, amit én is még csak nemrég alkalmazok: a zsiradékba szoktam tenni a fűszert, akkor valahogy sokkal jobban eloszlik a zöldségeken (most éppen grillt tettem bele, jó sokat). A többi hozzávalóból kikevered a masszát, teszel ebbe is fűszert (én ebbe már csak fokhagymasót és sót tettem mert a zöldségnek elég íze volt - ennek az állaga akkor jó,, ha mondjuk olyan főzelék sűrűségű, szóval addig korrigáld a mennyiségeket amíg ezt el nem éred :)), majd ráöntöd a zöldségekre, mielőtt még szilárdulni kezdene gyorsan összekevered, hogy jól elvegyüljön benne a zöldség, majd szép aranybarnára sütöd. Erre az egyik módszer, ha teflonserpenyőben sütöd, ekkor viszont célszerű megfordítani ahhoz hogy jól átsüljön, ami ha nagy átmérőjű serpenyőt használsz, nem egy egyszerű művelet, mert könnyen széteshet közben. Így sokkal egyszerűbb az - úgyhogy páromnak a második adagot már én is így készítettem - , ha sütőben sütöd. Ekkor nem szükséges megfordítani sem, ha úgy oszlatod el a tepsiben, hogy ne legyen túl vastag. (Mondjuk olyan fél-1 centi vastagságú az szerintem jó.) Nekem finomabb lett ennek a végeredménye, mint amit serpenyőben sütöttem, arról nem beszélve hogy kényelmesebb...jó étvágyat hozzá!

Nos, az első új étel, amivel jelentkezem, nem is annyira új, csak tegnap este most bemelegítésnek elkészítettem mielőtt ismét alámerülnék kretaivitásom legmélyebb bugyraiba...:)

Ennek a körete egy olyan receptből készült, ami már régóta megvan nekem valahonnan, és egy hihetetlenül egyszerű recept - bár hozzátenném, hogy azért kissé időigényes, macerásnak is nevezhetném némi rosszindulattal - , viszont mi felettébb kedveljük. A fasírt saját "találmány" - az idézőjel annak szól, hogy sejtéseim szerint nem én vagyok az első, de nem is az utolsó, aki kitalálta, mivel ez is nagyon egyszerű...:) De nem vagyok semmi jónak az elrontója, hátha valakinek mégis hasznos információkat tartalmaz ez a nagyon "titkos" recept, így hát íme, megosztom Veletek:

Közérdekű információ: úgy döntöttem, hogy mostantól nem méricskélek, mert az az igazság, hogy annyi kis rutinom már van a konyhában, hogy ránézésre/érzésre (húúúú, utóbbi kifejezésért teljesen kezdő háziasszonyok nagyon harapnak úgy hallottam :D, szóval most kövezzetek meg :D) állapítsam meg a mennyiségeket. Így őszintén szólva elég macerás volt az elején mindig külön lemérni mindent, úgyhogy az lesz a legegyszerűbb, ha a jövőben megpróbálom egységben megadni - mondjuk zöldségeknél fej, szem, satöbbi. Gondolom ez senkit nem fog megakadályozni abban, hogy esetleg elkészítsen valamit. :D

Fasírt:

2 szem közepes burgonya

1 fej karfiol

kukoricadara

durumliszt

tetszőleges magvak (nekem most szezám-, len-, napraforgó- és tökmagom volt otthon)

A karfiolt rózsáira szeded, a burgonyát megtisztítod, felkockázod, és felteszed őket párolódni (vagy bármilyen más puhítási eljárás megfelel). Ha kész, botmixerrel pépesíted, beleteszel jó sok magot, megfűszerezed. A fűszerezéssel kapcsolatban azt vettem észre - bár ezt nyilván nagyon sokan tudják már nélkülem is :) - , hogy általában sosem lesz elég íze a zöldségfasírtjaimnak, és nemrég jöttem rá, hogy ez azért van, mert a hozzáadott többi cucc (liszt, dara például) nagyon sokat elvesz az ízéből, sőt, a sütés is. Ritka manapság ez az éles logika, nem?:D Tehát ezzel a rendkívül éles logikával azt a következtetést vontam le mindebből, hogy a nyers fasírtot - amikor már minden benne van - annyira durván meg kell fűszerezni, hogy nagyon. :) Szóval kezdőknek javaslom, hogy amit optimálisnak éreznél, annál jobban fűszerezd meg, mert sütés után az pont úgy lesz jó. Tehát ha megvan a pépes zöldség, a magok, a fűszerek, akkor tegyél bele durumlisztet és kukoricadarát vegyesen, kábé egyenlő mennyiségben, de ha az egyikből több lett, sebaj.:) Ennek a megfelelő mennyisége annyi, hogy a massza már egész jól formázható legyen, legalább annyira, hogy fasírtokat tudjál belőle csinálni - tehát viszonylag sok. :D Szóval ha már tudsz belőle fasírtokat formázni akkor miért is ne tennéd, tehát uccu neki, formázgassad csak bele szép sorban a fasírtokat tetszőleges forró zsiradékba, és süsd meg szép barnára mindkét oldalukat. Ez akár önmagában is finomságos kis ételke lehet, de én most csináltam hozzá fűszeres burgonyagerezdeket, így:

Burgonyagerezdek:

10 szem kisebb burgonya

olaj

pirospaprika

bors

só

A krumplikat meghámozod, és hosszában gerezdekre vágod (mindegyik szemet kábé 6 gerezdre, hogy milyen technikával, azt mindenkinek a fantáziájára bízom...:)). Ha ez megvan, akkor gyöngyöző (akár sós) vízbe beledobod az összes gerezdet, és egy-két percig főzöd benne, épp csak annyira, hogy ne legyen teljesen nyers. Közben kikevered a fűszeres olajat, ennek az arányai: 6 ek. olajhoz 2 és fél tk. pirospaprika, fél tk. bors, 1 tk. só (az eredeti recept szerint 2 tk. piros és fél tk. erőspaprika, csak nekem nem szokott az lenni otthon, a többi ugyanaz). Én szoktam még bele tenni fokhagymasót, illetve a speciális Mediline-os sültburgonya fűszeremből is, és mindebből általában egyből dupla adagot készítek, mert az szokott elég lenni - vagy sokszor még az sem. Tehát, a krumplit leszűröd, majd én a következő technikával szoktam működni ezt követően: kibélelem alufóliával a legnagyobb sütőlemezemet, és odakészítem magam mellé. Majd fogok egy evőkanalat, amivel a krumpligerezdeket egyesével belemerítem jól a fűszeres olajba, picit lecsepegtetem, majd a sütőlemezre helyezem. És ezt megteszem az összes gerezddel. Most biztos mindenkinek az jut az eszébe, hogy nem lenne-e vajon egyszerűbb, ha csak összeönteném a krumplit meg az olajat és jól összekeverném. De igen. Próbáltam már úgy is, de tapasztalatom szerint úgy nem oszlik el rajta az olaj olyan jól, mintha egyesével belemártom, és így nem lesz olyan jó fűszeres. De tessék kipróbálni többféleképpen, és majd te is kitapasztalod, hogy neked hogy jó. Nekem ez a módszer vált be, és némi rutinnal már egész ügyesen és gyorsan el lehet végezni a folyamatot. Szóval ha ez kész, betolod a krumplikat jó forró sütőbe, és ott is hagyod jó ideig. Akkor jó, ha már látszik rajtuk, hogy kezdenek összeesni, "összeaszalódni", száradni. Akkor már vannak benne ropogós részek, de még könnyen el lehet rágni - csak mert nekem már olyan is volt, hogy annyira kemény lett, hogy utóbbi lehetetlen küldetésnek tűnt. :) Szóval ez ennyi, a karfiolfasírttal együtt nagyon finom volt tegnap vacsira, jó étvágyat hozzá!:)

Ismét az életben

Nos, hosszú-hosszú kihagyást kellett eszközölnöm: de jelentem diplomás vagyok, úgyhogy most már lesz időm talán a konyhában is alkotni valamit...:)

Most még nem egy recepttel jelentkezem, hanem egy hasznos info-val. Szóval, amióta csak először készítettem szejtánt, azóta izgatott, hogy tényleg lehet-e darálni is - mert valahol olvastam, hogy lehet - , hiszen nekem, aki a szójagranulátumot szeretném helyettesíteni valamivel bizonyos ételekben, ez biza nagyon-nagyon jó hír volna., de nem tudtam, hogy a szejtán kissé gumis volta miatt viszi-e vajon a húsdaráló. Nos, nemrég vettem egy húsdarálót végre - csak ehhez, mivel máshoz nincs szükségem rá :), szóval nem lettem volna boldog, ha nem tudom semmire sem használni -, és tegnap este csináltam egy bolognai-t - aminek a receptjét most azért nem teszem közzé, mert feltételezem, hogy mindenki tudja, hogy készül, aki meg nem, az meg nem az én blogomon fog utánanézni.:) Szóval nagy-nagy örömmel jelentem be, hogy tényleg lehet darálni a szejtánt, ami nekem is nagy-nagy öröm volt.:) Gyönyörűen viszi a húsdaráló, sőt, legközelebb a kicsit nagyobb lyukú fejen fogom darálni, mert most a kicsin daráltam, és kicsit aprónak találtam a végeredményt. Húsevőknek mondom, hogy természetesen nem olyannak kell ezt elképzelni, mint a darált húst, mert ebből inkább kis gömböcök lesznek mint hogy csíkokban jönne ki, de aki látott már szójagranulátumot azt nem fogja nagy meglepetés érni...:) Szóval azt kell, hogy mondjam, a szejtán előttem már minden téren bizonyított, és megtaláltam benne a tökéletes húspótló alternatívát - elvégre van olyan bizony a vegáknak is, hogy helyettesíteni kell a húst valamivel - és nem az íze, hanem az állaga miatt, lásd bolognai. Szóval hajrá fiúk-lányok, lehet szejtánt darálni!:) Én meg nemsokára jelentkezem recepttel is...

Zöldségkrémes batyu

Ezt tegnapelőtt csináltam magamnak munkába, meg aznap este páromnak, és oly nagy sikere volt nála, hogy ő maga javasolta h "ezt fel kéne tenned a blogodba", úgyhogy most felkerül. Fénykép erről sem készült sajnos, de majd legközelebb...:)

Szóval amit használtam hozzá:

3-4 szem burgonya

1 szál póréhagyma

1 marék brokkoli

1 marék sárgarépa

1 marék karfiol

2-3 ek. natúr joghurt

5-10 dkg mozzarella

durumliszt (ebből nem szoktam én se kimérni konkrét mennyiséget, csak gyúrom belőle a tésztát folyamatosan - általában többször kell - amíg el nem fogy a krém, most ha jól emlékszem elég sokat, úgy 30-40 dekát vagy talán fél kilót is elhasználhattam szerintem - viszont ebből párom és én is háromszor jóllaktunk.)

Elkészítés:

A feldarabolt zöldségeket puhára főzöd - vagy természetesen még jobb, ha párolod - , majd botmixerrel pépesíted, hozzákevered a joghurtot, a reszelt mozzarellát, tetszés szerint ízesíted. A durumlisztből tésztát gyúrsz - csak keversz hozzá vizet, sót és olajat és kemény tésztává gyúrod, olyanra hogy már ne ragadjon. Diónyi nagyságú golyókat tépkedsz belőle, amiket a lehető legvékonyabbra nyújtasz - csak annyira hogy még ne szakadjon. Töltesz mindegyikbe egy-két evőkanál tölteléket, amennyi belefér, majd átlósan ráhajtod az egyik sarkát a másikra, úgy hogy nagyjából háromszögletű batyukat kapj. Mindkét felüket forró olajban aranybarnára sütöd - figyelni kell rá mert a durumliszt nagyon hamar megég! Jó étvágyat!

Szejtánnal rakott polenta

Nos, jó időre eltűntem, ennek oka leginkább az, hogy elkezdtem dolgozni, meg közben szakdogát is írok, szóval kicsit összecsaptak a hullámok a fejem felett mostanában. Ellenben melóba szoktam kaját hozni, így főzni azért főzök, csak általában nem vagyok túl kreatív - este mikor hazaérek sokszor még arra sincs energiám...:( Viszont tegnap este összedobtam végre valamit amit megosztásra méltónak találtam, így most megosztom...:) Kép nem készült róla, mert amikor csináltam még nem tudtam hogy le fogom ide írni - egyébként nem is tudom még én sem, hogy finom-e, mert direkt mára főztem, és még nem ebédeltem, de semmi rosszízű nincs benne úgyhogy biztos az...:) Ha valaki úgy találja, hogy némelyekben igen hasonló egy korábbi receptemhez, akkor az nem véletlen, az indította be a fantáziámat és továbbgondoltam...:)

Szóval így készült:

Hozzávalók:
20 dkg kukoricadara
kb. 10-12 kisebb szelet szejtán
fél doboz zabtejszín
1 nagy fej vöröshagyma
mozzarella
vaj
magvak

6 dl sós vizet felforralsz egy csipetnyi kukoricadarával, majd ha forr, kevergetve beleszórod a maradék darát, és sűrűsödésig főzöd. Leveszed a tűzről, gyorsan keversz hozzá egy kis vajat és reszelt mozzarellát, majd beletöltöd egy négyszögletes edénybe (legjobb választás a tepsi), akkorába, hogy legalább 1 centi vastag legyen a polenta és hagyod megszilárdulni. A szejtánt csíkokra vágod, a hagymát szintén, és kevés olajon megpirítod őket. Közben egy serpenyőben pirítasz tetszés szerinti magvakat (az enyémbe most szezám-, len-, tök- és napraforgómag került). A szejtánt és a hagymát leöntöd a zabtejszínnel, hozzákevered a magvakat, tetszés szerint ízesíted. A polentából 1 centis négyszögeket vágsz (kb. akkorákat mint egy lasagne-lap, ha vastagabb, mondjuk 4 centis akkor értelemszerűen vékonyabbra vágod :) ) Leraksz egy réteg polentát egy kiolajozott tepsibe - nekem ez 3 "lap" volt - , majd kanalazol rá a tejszínes szejtánból - nekem csak két réteg polenta jött ki szóval én rákanalaztam az egészet, de mindenki úgy osztja el ahogy akarja, csak az alján és a tetején polenta legyen. A felső réteg polentára reszelsz jó sok mozzarellát, néhány vajdarabkát, berakod a sütőbe és szép barnára sütöd a sajtot a tetején. Jó étvágyat!

U.I.: Egyébként azóta megkóstoltam és finom...:)

Ezt még otthon csináltam anyuméknál. A csicseriborsó pogácsa receptje az egyik szakácskönyvemből van, és nagyon beindította nemrég a fantáziámat, mert sosem sikerült még az én étkezési szokásaim szerint olyan falafelt csinálnom, ami olyan igazán nagyon jó lett volna, lévén, hogy szinte az összes receptbe kell zsemlemorzsa és/vagy tojás, és anélkül meg elég nehéz, de amikor sikerül akkor is meglehetősen száraz lesz a végeredmény. Most rátaláltam erre a receptre, amiben ugyan nem golyók vannak formázva mint ahogy az a legtöbb falafel receptben szokás, de attól még az csicseriborsó fasírt. Szóval ebbe a receptbe eleve nem is kell tojás, és ami nagyon érdekes, hogy bulgur viszont van benne. Leginkább ez tetszett meg, mert a bulgur is már régóta izgat, és múltkor végre kipróbáltam - arról el is felejtettem bejegyzésben megemlékezni - , de mindenesetre nagyon bejött nekem is és a páromnak is, úgyhogy megtartjuk...:D A köret nekem most ilyen volt, de ezt nem is írom le mert mindenki úgy variálja ahogy akarja....

25 dkg csicseriborsó
10 dkg bulgur
7 dkg bármilyen dara (a recept szerint durumdara kellene, de én sima búzadarát használtam pl.)
2 gerezd fokhagyma
bármilyen vegyes zöldség, amilyeneket szerettek

A csicseriborsót előző este beáztatod (tehetsz bele kis szódabikarbónát de ne sokat mert beveszi az ízét), majd szódabikarbónás vízben puhára főzöd. A bulgurt leforrázod, és állni hagyod 10-15 percet. Botmixerrel pépesíted a borsót, hozzáadod a bulgurt, a darát, 1 csokor aprított petrezselymet, 1 tk őrölt köményt, 1 tk őrölt koriandert, 2 ek. citromlevet, cayenne-borsot, sót, és a fokhagymát. Fél óráig állni hagyod, majd vizes kézzel fasírtokat formázol belőle. Én ebben az esetben is a sütőben sütést részesítem előnyben, mivel kevés olajban nem lehet olyan szép egyenletes barnára sütni a külsejét ez most úgy sült de másodszorra már én is sütőben csináltam és sokkal jobb volt a végeredmény -, a bő olajban sütést pedig nem igazán kultiválom, illetve úgy vettem észre, hogy amíg nem "melegszik bele a munkába" a serpenyő - de lehet, hogy csak az enyémekkel van baj :D - , addig a fasírtok nagyon porladnak, vagyis gyakorlatilag "beleolvadnak" az olajba és szétesnek ahelyett, hogy megsülnének. (A lencse is hasonlóan viselkedik ha fasírtot csinálok belőle, ez még egyelőre találgatásaim tárgyát képezi, hogy bizonyos hüvelyeseknél miért tapasztalom ezt.) De ettől függetlenül is az utóbbi időben rászoktam, hogy minden fasírtot sütőben sütök, több okból. Egyrészt, mivel többnyire nem használok tojást és lisztet, ezért az általam készített fasírtokat elég nehéz kezelni, így időnként velem is előfordul, hogy szétesik egy pár - pedig én már gyakorlatozom ezzel egy ideje...:) Erre remek megoldás a sütőben sütés, mivel ott csak golyókat raksz bele (vékonyan kiolajozott tepsibe!) és jól rátenyerelsz :), mire meg meg kell fordítani az egyik fele már kemény, így nem okoz gondot a művelet, szemben a serpenyős megoldással. Másrészt nem kell fél napig állni mellette, mivel egy sütőlapra akár az összes fasírtot ráteheted egyszerre, és csak annyi dolgod van, hogy félidőben gyorsan átforgatod mindet. Harmadrészt pedig sokkal egyenletesebben átsülnek a fasírtok, sokkal ropogósabb a külsejük (viszont a belsejük puha marad), illetve azt is észrevettem, hogy sokkal ízletesebbek is, a sütőben sütés valahogy jobban kihozza az ízeket, és érdekes módon a csicseriborsó fasírt például egyáltalán nem száraz, pedig ez olajban sütésnél gyakran előfordult velem - persze gyanítom, hogy ez esetben ebben nagyban közrejátszott a bulgur is. Szóval én már abszolút sütőben sütés párti vagyok...:D

Nos, jó időre eltűntem most, nem nagyon értem rá az utóbbi időben...plusz voltam otthon szüleimnél és párom anyukájánál vidéken 3 napot, ahol úgy el lettünk látva kajával, hogy azóta nem is főztem, pedig már 4 napja hazajöttünk...:) Előtte még mielőtt elmentünk volna, illetve otthon anyuméknál alkottam recepteket, azokat most megosztom addig is Veletek, míg vissza nem zökkenek a háziasszony létbe...:)

Szóval ez a következőképpen készült. Hosszú idő után először vettem egy nagy levegőt, és végre újra megpróbálkoztam a szejtán szeletekben való sütésével. Hát, a végeredmény - bár a belseje így is gumis, de azt amennyire én tudom teljesen nem is lehet elkerülni - fényévekkel jobb lett, mint amikor először csináltam, mert legalább a külseje jó ropogós volt.

Hozzávalók:
fejenként néhány szejtán szelet (2-3)
50-60 dkg burgonya
20-30 dkg durum liszt (a lényeg, hogy kb. 30-al legyen kevesebb, mint a krumpli)
1 tojás sárgája
kevés vaj (néhány evőkanálnyi)
1/2 - 3/4 doboz zabtejszín
1 közepes fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma

Elkészítés:

A szejtán szeleteknek készítek egy olajos fűszeres pácot (én grill fűszerkeveréket tettem bele), beleforgatom őket, majd ráfektetem sorban egy tányérra, ráteszek feszesen egy folpackot és állni hagyom (én be szoktam tenni a hűtőbe). A krumplit megpucolom, nagyobb kockákra vágom, és sós vízben megfőzöm. Ha kész, leszűröm és áttöröm. A vajat kicsit felolvasztom, hozzákeverem a tojássárgáját - én ebbe a folyadékba szoktam tenni a fűszereket is, szerintem így jobban eloszlik az íze a masszában amikor összegyúrom, ez esetben tettem bele sót, borsot, és őrölt majorannát -, majd mehet bele a liszt is, és az egészet összegyúrom homogén masszává. Kis golyókat formázok belőle - azt bele kell kalkulálni, hogy főzés közben egy kicsit még megnőnek - azokat még beleforgatom lisztbe, majd villával mindet megszúrom. Fűszeres vízben kifőzöm őket (én Alnaturás zöldségleves kockát szoktam beletenni), majd leszűröm, és kevés olívaolajjal meglocsolom. A szószhoz a hagymát kockákra vágom, kevés olajon vagy vajon megfuttatom, leöntöm egy icipici vízzel, épp hogy csak ellepje, belenyomom a fokhagymát, és puhára párolom. (Az nem baj, ha marad rajta egy kevés víz.) Teszek bele kevés tejszínt, és az egészet botmixerrel jól összekeverem, hogy a hagymadarabok eltűnjenek belőle. Teszek még hozzá tejszínt - összesen annyi legyen benne, hogy eltűnjön a szószból a nagyon markáns hagymaíz, ez relatív, hogy ezt ki mikor érzi). Én tettem bele még némi pirított szezámmagot is, de nem éreztem úgy, hogy hiányozna belőle ha kihagytam volna...:) Tetszés szerint ízesítem, teszek bele zöldfűszereket - én ha jól emékszem sörélesztő pelyhet is tettem bele - jól összekeverem, kész.

A szejtánt kiveszem a hűtőből, olajat melegítek serpenyőben - nem keveset de nem is sokat, annyit, hogy félig ellepje az alját. Beleteszem a szejtánokat, és mindkét felüket szép barnára sütöm. Jó étvágyat!

Nagyon-nagyon szeretem a rágcsikat, viszont a boltban kaphatóak már nem nagyon férnek bele az életembe, így mostanában inkább házilag szoktam elkészíteni őket. Bár alapvetően sós rágcsa párti vagyok, ma éppen inkább valami édeset kívántam, majd áttekintettem az itthon már fellelhető hozzávalóimat - a lustaság nagy úr :D - így esett a választásom a tönkölylisztre. Mint már említettem, a lisztekkel folyamatosak a kísérleteim, így ezt az alapanyagot sem ismerem még olyan nagyon, egyszer vettem egyet, akkor sütöttem belőle egy kenyeret, de - pedig finom volt - azóta inkább a teljesőrlésű búzalisztet preferáltam valamiért - talán mert olcsóbb?:) - , úgyhogy a maradék még ott pihent a szekrényemben, az előbb említett másik lisztből viszont kevés volt itthon nagyon, úgyhogy most erre "fanyalodtam rá" - hozzáteszem hogy ez ugye elég helytelen, tekintve, hogy a tönkölybúza mennyivel hasznosabb és tápanyagdúsabb mint az egyszerű búza, de azért annyira gazdag nem vagyok hogy tönkölylisztet használjak mindennap :). Szóval kutakodtam kicsit a neten, hogy mégis miféle rágcsit lehet csinálni tönkölylisztből, és ráakadtam erre a pofonegyszerű receptre - annyira egyszerű, hogy le se merem írni :D.

Hozzávalók (nekem ebből 30 keksz lett):
20 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
1 tk fahéj (szerintem ebből mehet bele több is)
1 tk sütőpor
5 ek méz (aki édesebben szereti az rakhat bele többet is, mondjuk én inkább 4 és felet raktam bele mert elszoktam már a nagyon édes ízektől, de nem lett túl édes, csak olyan light-osan :))
6 ek olaj
fél csomag szeletelt mandula (ezt csak én tettem bele)

A hozzávalókat (először a szárazakat, aztán a folyadékot) összedolgozod, hogy homogén masszát kapj. Én tettem bele egy kis vizet is, mert nekem csak úgy állt össze, nem tudom, mit csináltam rosszul...szóval ha nem akarja akkor ez a megoldás. :) A masszából kis lapos tallérokat formázol, kiolajozott tepsibe teszed, és előmelegített sütőben megsütöd. Oda kell figyelni rá mert könnyen megég, az első adag fele nekem is jóóó barna lett :). A végeredmény egy kellemes, édeskés kekszecske, én lepődtem meg rajta a legjobban egyébként, hogy mennyire nem éreztem rajta hogy teljeskiőrlésű lisztből van - vagy lehet hogy csak annyira hozzá vagyok már szokva, hogy észre sem veszem az ízét :).

Nos, most, hogy eltávozott az életterünkből a Húsevő :D, ismét nekiláthattam alkotni...mostanában mondjuk nem vagyok túl kreatív de próbálkozom nagyon...:) Szóval most egy ilyet csináltam. Már a múltkor próbálkoztam vele, az is egészen hasonló volt ehhez, tekintve, hogy akkor használtam életemben először rizslapot, úgyhogy még nem merek annyira bátran kísérletezni vele, de majd fogok szerintem, mert nagyon finom...ehhez most a következőket használtam (ebből kettőnknek másfél adag lett, szóval mondhatjuk, hogy 3 személyre való adag):

17 rizspapír (nekem négyszögletes van de biztosan jó kerekkel is)
10 dkg rizstészta
15 dkg sárgarépa
15 dkg póréhagyma
15 dkg cukkini
1 nagyobb fej vöröshagyma
1 nagyobb fej (nekem 2 kisebb volt) lilahagyma
1 pohár natúr joghurt
fél citrom leve

A rizstésztát forró vízbe teszed és 10-15 percig, vagy amíg megpuhul, áztatod (de nem tűz fölött!). Ha kész, szűrőbe teszed. A cukkinit és a sárgarépát felkockázod (én a cukkinit nagyobbra, a sárgarépát kisebbre vágtam, mivel az nehezebben puhul), a póréhagymát félkarikákra (kb. fél centis) vágod, a többi hagymát szintén (én mostanában így szeretem a hagymát, de persze kockázni is lehet). Ezeket felteszed kevés olajon egy serpenyőben sülni, közben megcsinálod a mártást hozzá. A joghurtot elkevered a citromlével, teszel bele fokhagymasót, én most kicsit pikánsra próbáltam volna csinálni - megjegyzem nem annyira sikerült mert szokásomhoz híven nem fűszereztem meg eléggé, na de még mindig jobb mintha ehetetlenül fűszeres lenne :) -, úgyhogy tettem bele chili con carne fűszerkeveréket is (ez ugye a mexikói chilis bab-hoz való fűszer, szóval minden, csak nem ázsiai, de nem akartam csak sima chilit beletenni, gondoltam feldobom egy kicsit, egészen passzol bele szerintem egyébként). Ha megsült a zöldség, hozzákevered a rizstésztához, belekevered a szószt is, majd nekilátsz hajtogatni. Ezt én a következőképpen szoktam csinálni (az túlzás hogy szoktam, mivel nekem is ez volt a második alkalom, de ez így bevált eddig mindenesetre): fogok egy lehetőleg négyszögletes - persze ugyanúgy megfelel a célnak a kerek is, csak ezzel kényelmesebb - tűzálló edényt (nem kell túl nagy, éppen csak akkora, hogy jól elférjen benne egy rizslap, nekem ez egy grillserpenyő például), nem kell túl mélynek sem lennie. 2-3 centiméternyi vizet öntök az aljára és felforrósítom - csak annyira hogy még elbírja a kezem, én rá szoktam tenni a lehető legkisebb lángra, és ha kezd már kihűlni akkor újramelegítem - lehet hogy valakinek langyossal is működik de én azt figyeltem eddig meg, hogy a forró vízben sokkal könnyebben megpuhul a rizslap. A konyhapultra kikészítem magam mellé a rizslapokat, egy akkora deszkát, hogy elférjen rajta egy, a tölteléket és egy tiszta konyharuhát. Fogom az első rizslapot, belemártom a vízbe, kb. 5-6 másodpercig lent tartom - néhány darab után kitapasztalja az ember hogy mikor jó (tipp: ha túlázott azon nem lehet mondjuk segíteni, viszont ha valamelyik része túl merev akkor azt még megkenem egy kicsit vízzel) , majd kiveszem, ráteszem a deszkára, a konyharuhát rányomom egy pillanatra hogy leitassam a felesleges nedvességet, majd ráteszek az alsó felére (kb. 1-2 centire az alsó szélétől), vízszintesen pedig középre másfél-két evőkanálnyi tölteléket - kinek mennyi fér bele, erre is hamar rá lehet érezni - a jobb és bal oldalán a szélső egy centit behajtom, majd alulról felfelé elkezdem feltekerni. Vékonyan kiolajozott sütőlemezre teszem. Ezt megcsinálom mindegyikkel, majd előmelegített sütőben szép világosbarnára sütöm mindkét felüket (félidőben megfordítom). Ki lehet próbálni bő olajban sütve is mert az sokkal gyorsabb, és ha jól emlékszem ropogósabb is lett a végeredmény, de én most azért csináltam másodszorra sütőben inkább, mert azt tapasztaltam a múltkor a bő olajban sütésnél, hogy borzalmasan megszívja magát olajjal a rizslap, és hiába csepegtettem le utána, nagyon olajos volt. Én mondjuk különösen irtózom az olajban tocsogó dolgoktól, de ha valakit nem zavar akkor úgy tényleg gyorsabb. Így sütőben sütve azt kell mondjam lényegesen kevésbé olajos volt, még így is, hogy megkentem még a tetejüket is külön vékonyan olajjal, mert nem tudtam, hogy viselkedik sütőben a rizslap és nem akartam hogy megégjen, de legközelebb már ezt is kihagyom, sőt, a tepsi alját is csak nagyon-nagyon vékonyan kenem meg, mert nem nagyon égnek meg. Kész, jó étvágyat!:)

Hát ez egy végtelenül egyszerű recept, de bevallom őszintén, hogy amikor egyedül vagyok itthon és csak magamnak főzök, akkor sokszor eszem ilyeneket mert nincs mindig kedvem magamnak pepecselni...

A héten nem tudom mennyit fogok írni egyébként, mert kicsit nehéz ügy lesz ez a hét kaja szempontból. Ugyanis a párom húsevő barátja nálunk fog most pár napig "lakni", így a fiúknak most olyan kaja lesz ami ha nem is feltétlenül hús - lévén hogy ugye a párom is vega - , de legalábbis az én táplálkozási elveimnek semmiképp sem felel meg, így ezeket nem is fogom ide feltenni, tekintve hogy én nem ezt eszem. És miután két férfinak főzök - lehet hogy naponta többször is - , lehet, hogy magamnak már nem lesz kedvem túl "nagyszabású" kajákat csinálni, azaz nem biztos hogy megosztásra érdemesek lesznek (merthogy próbálom azért ezt is figyelembe venni a bejegyzéseknél). De ez majd kiderül...:) Addig is itt van ez a kis egyszerű receptecske:

Hozzávalók (egy főre):
fél zacskó tészta (a 250 g-os fele, tehát kb. 125 g, lehetőleg durumtészta, de még jobb, ha barna)
1 pohár natúr joghurt
1 fél kis doboz sűrített paradicsom (a 70 g-os fele, hozzáadott cukor nélküli, mert azt hiszem olyan is van...persze hogy a másik felével mit csinálok azt még nem tudom...:D)
sörélesztő pehely (kb. 1 kis maréknyi)

Elkészítés:
A tésztát kifőzzük (én al dente szeretem, de ki ahogy érzi), a joghurtot és a paradicsomsűrítményt kis lángon összekeverjük (persze bele lehet az egész dobozzal is rakni, csak nekem úgy már túl "pikáns" lett volna), megfűszerezzük (nálam só, fokhagymasó, Spar-os zöldfűszer, de nem a 8 zöldfűszer, hanem van egy olyan is, hogy "olasz zöldfűszer keverék"), beletesszük a sörélesztőt. Ezzel kapcsolatban annyit mondanék el, hogy sok helyen láttam már, hogy sokaknak nem ízlik, mert hogy nagyon hasonlít a sörre és/vagy az élesztőre. Az első amit én kipróbáltam az sem volt túl finom, de aztán olvastam valahol, hogy van egy olyan márka, ami sokkal finomabb mint a többi, és az szinte egyáltalán nem hasonlít egyikre sem. Ez pedig a Solstar. Kipróbáltam, és tényleg így van, ez kifejezetten finom, úgyhogy én azóta ezt veszem, szerintem ezt érdemes először megkóstolni. (Persze lehet, hogy van másik márka is ami jó, de hát én már csak ilyen kis márkahű vagyok; minek váltanék ha nekem ez bevált?:)) Szóval jól összekutyuljuk a dolgokat, ha túl hígnak látszik akkor besűrítjük egy kis keményítővel, és kész is.