Több dolog is volt a napokban amikről szerettem volna egy-egy bejegyzést írni, de amint láthatjátok, átszerkesztettem teljesen a blogot, szóval ezeket nem volt még időm feltenni. Úgyhogy most minden egyszerre jön, jó szórakozást hozzá!:)

Itt az első, ami tényleg nagyon egyszerű, inkább csak ötletadásnak szánom azoknak, akik nagyon tanácstalanok egy életmódváltás kezdeti időszakában. Így rövid és lényegretörő leszek, mert már a címből sejti mindenki szerintem, hogy hogy kell csinálni...:)

Tehát: készítesz egy pörköltet, a hagyományos módon: hagyma dinsztel, paprika rá, só, bors, fokhagyma, majd nem húst teszel hozzá, hanem tetszőleges zöldségeket - a képen zöldborsó, kukorica, zöldhüvelyű zöldbab, karfiol, és piros húsú kaliforniai paprika keveréke látható, kb. 2-3 csészényi, ez olyan 3 adagra lett elég. Felöntöd vízzel, majd puhára párolod. A tarhonyát kis olajon megpirítod, felöntöd másfél-kétszeres mennyiségű vízzel, majd nagyon pici lángon megfőzöd, néha megkeverve - ebből egy fél zacskóval tettem bele, 250 grammos volt ha jól emlékszem. Ha kész, én össze szoktam keverni, de ki ahogy szereti. Jó étvágyat!:)

Nos, az első új étel, amivel jelentkezem, nem is annyira új, csak tegnap este most bemelegítésnek elkészítettem mielőtt ismét alámerülnék kretaivitásom legmélyebb bugyraiba...:)

Ennek a körete egy olyan receptből készült, ami már régóta megvan nekem valahonnan, és egy hihetetlenül egyszerű recept - bár hozzátenném, hogy azért kissé időigényes, macerásnak is nevezhetném némi rosszindulattal - , viszont mi felettébb kedveljük. A fasírt saját "találmány" - az idézőjel annak szól, hogy sejtéseim szerint nem én vagyok az első, de nem is az utolsó, aki kitalálta, mivel ez is nagyon egyszerű...:) De nem vagyok semmi jónak az elrontója, hátha valakinek mégis hasznos információkat tartalmaz ez a nagyon "titkos" recept, így hát íme, megosztom Veletek:

Közérdekű információ: úgy döntöttem, hogy mostantól nem méricskélek, mert az az igazság, hogy annyi kis rutinom már van a konyhában, hogy ránézésre/érzésre (húúúú, utóbbi kifejezésért teljesen kezdő háziasszonyok nagyon harapnak úgy hallottam :D, szóval most kövezzetek meg :D) állapítsam meg a mennyiségeket. Így őszintén szólva elég macerás volt az elején mindig külön lemérni mindent, úgyhogy az lesz a legegyszerűbb, ha a jövőben megpróbálom egységben megadni - mondjuk zöldségeknél fej, szem, satöbbi. Gondolom ez senkit nem fog megakadályozni abban, hogy esetleg elkészítsen valamit. :D

Fasírt:

2 szem közepes burgonya

1 fej karfiol

kukoricadara

durumliszt

tetszőleges magvak (nekem most szezám-, len-, napraforgó- és tökmagom volt otthon)

A karfiolt rózsáira szeded, a burgonyát megtisztítod, felkockázod, és felteszed őket párolódni (vagy bármilyen más puhítási eljárás megfelel). Ha kész, botmixerrel pépesíted, beleteszel jó sok magot, megfűszerezed. A fűszerezéssel kapcsolatban azt vettem észre - bár ezt nyilván nagyon sokan tudják már nélkülem is :) - , hogy általában sosem lesz elég íze a zöldségfasírtjaimnak, és nemrég jöttem rá, hogy ez azért van, mert a hozzáadott többi cucc (liszt, dara például) nagyon sokat elvesz az ízéből, sőt, a sütés is. Ritka manapság ez az éles logika, nem?:D Tehát ezzel a rendkívül éles logikával azt a következtetést vontam le mindebből, hogy a nyers fasírtot - amikor már minden benne van - annyira durván meg kell fűszerezni, hogy nagyon. :) Szóval kezdőknek javaslom, hogy amit optimálisnak éreznél, annál jobban fűszerezd meg, mert sütés után az pont úgy lesz jó. Tehát ha megvan a pépes zöldség, a magok, a fűszerek, akkor tegyél bele durumlisztet és kukoricadarát vegyesen, kábé egyenlő mennyiségben, de ha az egyikből több lett, sebaj.:) Ennek a megfelelő mennyisége annyi, hogy a massza már egész jól formázható legyen, legalább annyira, hogy fasírtokat tudjál belőle csinálni - tehát viszonylag sok. :D Szóval ha már tudsz belőle fasírtokat formázni akkor miért is ne tennéd, tehát uccu neki, formázgassad csak bele szép sorban a fasírtokat tetszőleges forró zsiradékba, és süsd meg szép barnára mindkét oldalukat. Ez akár önmagában is finomságos kis ételke lehet, de én most csináltam hozzá fűszeres burgonyagerezdeket, így:

Burgonyagerezdek:

10 szem kisebb burgonya

olaj

pirospaprika

bors

só

A krumplikat meghámozod, és hosszában gerezdekre vágod (mindegyik szemet kábé 6 gerezdre, hogy milyen technikával, azt mindenkinek a fantáziájára bízom...:)). Ha ez megvan, akkor gyöngyöző (akár sós) vízbe beledobod az összes gerezdet, és egy-két percig főzöd benne, épp csak annyira, hogy ne legyen teljesen nyers. Közben kikevered a fűszeres olajat, ennek az arányai: 6 ek. olajhoz 2 és fél tk. pirospaprika, fél tk. bors, 1 tk. só (az eredeti recept szerint 2 tk. piros és fél tk. erőspaprika, csak nekem nem szokott az lenni otthon, a többi ugyanaz). Én szoktam még bele tenni fokhagymasót, illetve a speciális Mediline-os sültburgonya fűszeremből is, és mindebből általában egyből dupla adagot készítek, mert az szokott elég lenni - vagy sokszor még az sem. Tehát, a krumplit leszűröd, majd én a következő technikával szoktam működni ezt követően: kibélelem alufóliával a legnagyobb sütőlemezemet, és odakészítem magam mellé. Majd fogok egy evőkanalat, amivel a krumpligerezdeket egyesével belemerítem jól a fűszeres olajba, picit lecsepegtetem, majd a sütőlemezre helyezem. És ezt megteszem az összes gerezddel. Most biztos mindenkinek az jut az eszébe, hogy nem lenne-e vajon egyszerűbb, ha csak összeönteném a krumplit meg az olajat és jól összekeverném. De igen. Próbáltam már úgy is, de tapasztalatom szerint úgy nem oszlik el rajta az olaj olyan jól, mintha egyesével belemártom, és így nem lesz olyan jó fűszeres. De tessék kipróbálni többféleképpen, és majd te is kitapasztalod, hogy neked hogy jó. Nekem ez a módszer vált be, és némi rutinnal már egész ügyesen és gyorsan el lehet végezni a folyamatot. Szóval ha ez kész, betolod a krumplikat jó forró sütőbe, és ott is hagyod jó ideig. Akkor jó, ha már látszik rajtuk, hogy kezdenek összeesni, "összeaszalódni", száradni. Akkor már vannak benne ropogós részek, de még könnyen el lehet rágni - csak mert nekem már olyan is volt, hogy annyira kemény lett, hogy utóbbi lehetetlen küldetésnek tűnt. :) Szóval ez ennyi, a karfiolfasírttal együtt nagyon finom volt tegnap vacsira, jó étvágyat hozzá!:)

Zöldségkrémes batyu

Ezt tegnapelőtt csináltam magamnak munkába, meg aznap este páromnak, és oly nagy sikere volt nála, hogy ő maga javasolta h "ezt fel kéne tenned a blogodba", úgyhogy most felkerül. Fénykép erről sem készült sajnos, de majd legközelebb...:)

Szóval amit használtam hozzá:

3-4 szem burgonya

1 szál póréhagyma

1 marék brokkoli

1 marék sárgarépa

1 marék karfiol

2-3 ek. natúr joghurt

5-10 dkg mozzarella

durumliszt (ebből nem szoktam én se kimérni konkrét mennyiséget, csak gyúrom belőle a tésztát folyamatosan - általában többször kell - amíg el nem fogy a krém, most ha jól emlékszem elég sokat, úgy 30-40 dekát vagy talán fél kilót is elhasználhattam szerintem - viszont ebből párom és én is háromszor jóllaktunk.)

Elkészítés:

A feldarabolt zöldségeket puhára főzöd - vagy természetesen még jobb, ha párolod - , majd botmixerrel pépesíted, hozzákevered a joghurtot, a reszelt mozzarellát, tetszés szerint ízesíted. A durumlisztből tésztát gyúrsz - csak keversz hozzá vizet, sót és olajat és kemény tésztává gyúrod, olyanra hogy már ne ragadjon. Diónyi nagyságú golyókat tépkedsz belőle, amiket a lehető legvékonyabbra nyújtasz - csak annyira hogy még ne szakadjon. Töltesz mindegyikbe egy-két evőkanál tölteléket, amennyi belefér, majd átlósan ráhajtod az egyik sarkát a másikra, úgy hogy nagyjából háromszögletű batyukat kapj. Mindkét felüket forró olajban aranybarnára sütöd - figyelni kell rá mert a durumliszt nagyon hamar megég! Jó étvágyat!

Több dolog között a panír az egyik, ami egy ideje fejtöréseim tárgyát képezi. Ugyanis a három alkotóeleméből egyiket sem eszem meg. A tojást mint már korábban írtam azért nem, mert allergiás vagyok a fehérjére, a sárgája viszont önmagában nem felel meg erre a célra (bár még nem próbáltam , de így sejtem, meg akkor mindig válasszam szét, mit csináljak a fehérjével, stb. stb., nem kell nekem ez a sok probléma...:D). A fehérliszt és a hagyományos zsemlemorzsa pedig ugye helyettesíthető lenne, de ezzel kapcsolatban is nehéz helyzetben vagyok. A liszttel azért, mert a párom - aki azt leszámítva, hogy ő is vega, nem igazán követi az elveimet, csak akkor eszik "egészségeset" amikor én főzök neki - nem szereti amikor egy kaján érzi hogy teljes kiőrlésű lisztből van - én ezt csak úgy mondom, hogy nem szereti, ha "egészséges íze" van...:) Így hát teljes kiőrlésű liszteket akkor használok, amikor vagy csak magamnak főzök, vagy pedig nem kell sok liszt az adott ételbe, ezért kísérletezgetek többek között inkább rizs-, zab-, csicseriborsóliszttel, mert bár azoknak is van ugye ízük, viszont nem "egészséges ízük", úgyhogy ezeket a párom is megeszi. Szóval a lényeg annyi, hogy egészen biztosan tudom, hogy a panírt nem enné meg teljes kiőrlésű liszttel készítve. A zsemlemorzsával pedig az a probléma - hiszen azt is helyettesíthetném ugye teljes kiőrlésű és élesztő nélküli morzsával, de ezt a változatát nem igazán szeretem, magam sem tudom miért. Hozzátenném még azt is, hogy nem is viselkedik úgy ahogy én azt szeretném, vagyis hamar megég, tele lesz vele az olaj, stb. Szóval nem nagyon tetszik nekem ez a fajta zsemlemorzsa. Úgyhogy gondolkodom jó ideje, hogy hogy is oldjam meg ezt a panír dolgot. Csicseriborsóliszttel már zajlottak ilyen jellegű kísérletek, és nagyjából elégedett is voltam - majd egyszer írok erről - , de nem bundázhatok mindig abba...:) Szóval a mai ötletem az volt, hogy kipróbálom a kukoricaliszt-kukoricapehely kombinációt (ez utóbbit csak azért mert úgy izgatott, hogy milyen lesz az ha megsül, meg nem voltam benne biztos, hogy ropogós lenne a külseje ha csak lisztet teszek rá - ha valaki e téren okosabb nálam világosítson fel :D). Szóval ez volt a mostani panír, azt kell mondjam bevált - sajnos csak a felénél jöttem rá hogy hogy kell vele ügyesen bundázni a zöldséget, ezt majd mindjárt kifejtem...;)

Az édesburgonya szintén egy olyan dolog, ami régóta izgat már, hogy milyen az vajon. Na most kipróbáltam, és egészen fantasztikus (azt ugyan nem mondom hogy rá fogok szokni mert annyira azért nem olcsó, de azt már legalább elmondhatom hogy egyszer megkóstoltam :)). Szóval nagyon finom volt, valahol olvastam hogy olyan íze van mint a sütőtöknek csak még finomabb, és tényleg...:) (Én a sütőtököt egyébként nem szeretem ez meg nagyon ízlett, úgyhogy ezek szerint tényleg finomabb :)). Mondjuk túl nagy adagot nem tudnék belőle egyszerre megenni, mert annyira elszoktam az édes íztől, tekintve, hogy már régóta nem eszem cukrot, hogy a végén már kicsit túl édesnek is találtam. De összességében tényleg nagyon finom.
Szóval amire szükséged lesz (ezt én most csak magamnak csináltam de nem tudtam megenni csak a felét, szóval személyenként lehet számolni a felével). A zöldségeknél azt írom inkább, hogy hány szeletet vágtam belőlük (a lentebb leírt módon):

6 szelet sárgarépa
6 szelet cukkini
6-8 közepes karfiolrózsa
2 közepes édesburgonya (batáta)
kukoricaliszt
kukoricapehely

Elkészítés:

Először meghámozod a batátát, majd közepes hasábokra vágod, és kiolajozott tepsibe teszed, meglocsolod kis olívaolajjal, rányomsz egy-két gerezd fokhagymát - legközelebb inkább fokhagymasóval szórnám meg mert így most semmit nem éreztem a fokhagymából Most azért készítettem egyébként ennyire "natúran", mert ezt is valahol olvastam hogy elsőre így érdemes megkóstolni (nyilván, különben nem tudnám meg milyen az igazi íze). Szóval ezt berakod sülni, addig elkészíted a többit (félidőben megfordítod a hasábokat, nekem összesen olyan 15-20 perc alatt sült meg szerintem, de hozzáteszem hogy az én sütőm nagyon erős). Meghámozod a sárgarépát és a cukkinit. A répából kb. 4-5 centis "karikákat" vágsz, majd azokat hosszanti irányban 3 felé vágod (ha kisebb a répa lehet kettőbe is), majd az így kapott "lapocskákat" egy picit előpárolod/főzöd, csak épphogy ne legyen nyers. A cukkinit kb. 1 centi vastag karikákra vágod. Egy tálban összekeversz kukoricalisztet és összetört kukoricapelyhet (én ezt csak kézzel megmarkolásztam) annyi vízzel, hogy enyhén folyós masszát kapj - ennél nem mértem a mennyiségeket sajnos, csak úgy ránézésre csináld :). Fűszerezed tetszés szerint - nálam most a Mediline-os csodagrill nevű fűszerkeverék került bele. Néha lehet hogy után kell önteni egy kis vízzel, mert a kukoricapehely beszívja. Felraksz olajat egy serpenyőben. Beleforgatod a masszába a répát, a cukkinit és a karfiolt, jól megmártod, hogy lehetőleg ne essen le az egész mire beleteszed az olajba :) - persze nem ragad ez úgy mint egy igazi panír, csak úgy nagyjából marad rajta (a karfiolt mondjuk egész szépen befedte, a cukkininál meg a répánál meg a felétől úgy csináltam, hogy szépen rákentem-tapicskoltam mind a két felére a kis ujjaimmal, úgy egészen korrekt lett a végeredmény), és egyből teszed be az olajba, ahol mind a két felét aranybarnára sütöd.