Tojásos burgonya

Kép ehhez sem készült most, mert szokás szerint elfogyasztottuk mielőtt fényképezésre került volna a sor...:D Ez a receptem is úgy van valahonnan, és már sokszor olvasgattam, de sosem csináltam még meg valamiért...:) Aztán míg nem ehettem tojást addig nem is csinálhattam volna meg, de most, hogy kezdem néha ismét használni, megcsináltam. Végtelenül egyszerű recept - bár nekem szerintem nem sikerült ezt most maradéktalanul megvalósítani, de erről majd a végén.

Hozzávalók:
1 kg burgonya
3 tojás
2 dl natúr joghurt (az eredeti recept szerint tejföl)
1 ek. olaj
só, szerecsendió
+ én még tettem hozzá pirospaprikát, borsot és fokhagymát is.

Elkészítés:

A krumplit megtisztítod, kb. 1 cm-es karikákra vágod. Leöblíted, majd forró serpenyőbe teszed - a recept nem tesz említést zsiradékról, így feltettem hogy száraz serpenyőbe kellene tenni, de ez nekem túl merésznek tűnt, így tettem az aljára egy icipici vizet nehogy leégjen. Megsózod, lefeded, majd puhára párolod - közben néha ránézel, és töltesz még alá vizet ha elfogyott. Közben a tojásokat, a joghurtot és az olajat habosra kevered és beízesíted. Ha kész a krumpli, rácsorgatod a masszát, és közben falapáttal folyamatosan forgatod a krumplikat - így kell a recept szerint csinálni, mert, ha jól értelmezem, az volna a cél, hogy a massza rásüljön a karikákra, de nekem ez nagyon nem sikerült, csak ilyen trutymák lett, mint a rántotta. Ha valaki tudja hogy én rontottam-e el valamit és ha igen, mit, vagy csak szimplán a recept volt sz.r, akkor ötleteket, tanácsokat szívesen fogadok...:) Szóval ennyi, mindenesetre, ha szép nem is volt, de finom igen!:)

Ezt tegnap este csináltam. Párom "megdicsért" fotózás közben: "Íme egy újabb holdbéli táj." :) Csak mert a múltkor az egyik fotóra azt mondta, hogy úgy néz ki rajta a kaja, mintha valami idegen bolygó felszíne lenne. Most mit csináljak, a fotózás egyelőre nem az erősségem, na...:) De jó pap is holtig tanul, szóval lesz ez még jobb is.:)

Ez a holdbéli táj pedig ilyen nagyon egyszerűen készült:

Fogtam 5-6 közepes krumplit, megpucoltam és felkockáztam őket. Teflonserpenyőben olvasztottam egy kis vajat, és beledobtam a krumplikockákat, mellé jó sok kakukkfüvet (kb. 3-4 evőkanálnyit talán), fűszereztem (mediline-sültburgonya), néhány gerezd fokhagymát is belenyomtam (asszem kettőt, de legközelebb többet tennék), majd szépen sütögettem. Kevergettem-kavargattam, megvártam, míg a külseje megsül szép barnára, aztán öntöttem a serpenyő aljára egy kis vizet, hogy meg is puhuljon, de ne égjen le. Elfőtte, megint öntöttem. Ezt addig csináltam, míg majdnem teljesen meg nem puhult, akkor már nem öntöttem rá többet, hagytam elfőni a maradékot, majd beledobtam az olajos magvakat: szezám-, len- napraforgó- és tökmagot (kb. 1-1 kis marékkal mindegyikből). Kicsit még sütöttem, közben karikákra vágtam némi fekete olívabogyót - az üveg alján volt egy kis maradékon, olyan 2 maréknyi lehetett. Hozzádobtam, azt is, és kész lett...:)

Nos, nem tudom, ki ismeri a fentebb idézőjelbe tett ételt, de én a múltkor egy beszélgetés során szembesültem azzal, hogy, bár nekem somogyi lány lévén ez teljesen hétköznapi fogás volt gyerekkoromban, de valójában közel sem egy olyan mindenki által ismert étel, mint ahogy én gondoltam...:) Mint megtudtam, Somogyon kívül főleg Zalában népszerű a prósza, aminek az elkészítése úgy zajlik, hogy készítünk egy jó sűrű palacsintatésztát - van aki aludttejjel készíti, ez az "aludttejes prósza", az én nagymamám ha jól emlékszem egy tejfölt vagy joghurtot tesz bele még a palacsinta alapnyagokon kívül - , majd egy sütőlemezre (én azt hívom annak, ami az a teljes sütőt betöltő alapterületű, 1-2 centis peremű tepsi) - ráteríted a masszát, és megsütöd, de mielőtt még megsütnéd, el kell döntened, hogy milyen prószát csinálsz. Nálunk két opció van: krumplis és meggyes. A krumplis prósza esetében a massza kiöntése előtt közepes vastagságú krumplikarikákat teszel a tepsi aljára, és erre öntöd rá a cuccot. A meggyesnél a szétterített masszába szórsz bele kimagozott meggyet - de nálunk az is előfordult, hogy a nagymamám valamilyen kemény dzsemet szelt meggy nagyságú darabkákra, és azt szórta bele. Szóval így készül Somogyban a prósza. De! Ezt csak érdekességképpen írtam le, mert ez ihletett meg tegnap este, de amit én csináltam az valójában már csak haloványan emlékeztet az eredeti, igazi prószára - voltaképpen csak a formájuk azonos...:)

Szóval amit én csináltam az a következőképpen nézett ki hozzávalók tekintetében:

15 dkg csicseriborsóliszt

10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt

10 dkg durumliszt

fél doboz zabtejszín

3-4 dl víz

jó sok szezámmag

kb. 4-5 evőkanál sörélesztő pehely

3 szem közepes krumpli

Fogod a liszteket, és csomómentesre kevered a tejszínnel és a vízzel - előbbiből legközelebb többet tennék bele, most csak azért ennyi volt mert ennyi maradt tegnapról :), utóbbiból pedig annyit keverj hozzá amennyit felvesz, a lényeg hogy jó sűrű palacsintatészta legyen (kb. mint egy főzelék, bár ez is relatív hogy kinél mennyire sűrű ugye...:)). Teszel bele sok-sok szezámmagot, sörélesztőt, fűszereket - én most kicsit eklektikusan fűszereztem: volt benne dm-es zöld színű fűzerkeverék, oregano, kakukkfű, borsikafű, majoranna, rozmaring, és őrölt köménymag. A krumplikat megpucolod, kb. fél centis karikákra vágod, és leszórod a kiolajozott tepsi aljába. Ráöntöd a cuccot, megszórod még a tetejét is picit szezámmaggal, majd betolod forró sütőbe, és megsütöd. Jó étvágyat!

UPDATE: Édes jó anyám felvilágosított időközben, hogy az én nagymamám két kefírt tesz a prószába, úgyhogy ezt helyesbíteném...:)

Közben ez már a második finomság volt, amit a héten készítettem - az elsőt időről-időre elkészítem mert nagyon klassz kis kaja, egy sokzöldséges-magvas finomság volt, ami páromnak is borzasztóan bejött. Először azért nem tettem fel mert elfelejtettem lefényképezni, és annyira nagyon guszta volt hogy azt gondoltam vétek kép nélkül feltenni, aztán mire eszembe jutott hogy fényképet legközelebb is lehetne feltenni hozzá addigra meg elfelejtettem, hogy mit tettem bele...:) szóval így jártam - meg ti is...:) - majd legközelebb...Így most ez lesz az első pofonegyszerű és finom étel amit megosztok.

Amire szükséged lesz hozzá:

4-5 szem közepes krumpli

1 nagy fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

fél doboz zabtejszín

vaj (vagyis nem margarin!)

snidling és egyéb fűszerek tetszés szerint

Elkészítés:

A krumplit és a hagymát megtisztítod, mindkettőt közepesen vastag karikákra vágod. Egy serpenyőben olvasztasz vajat (egy 200 g-os teavajnak kb. a negyedét-felét, amennyi jólesik). Én már a vajba is szoktam tenni fűszert mert úgy vettem észre hogy sokkal egyenletesebb íze van mint ha csak a zöldség közé szórom - ezúttal mediline-os "Fűszervaj" volt porondon. Beleteszed először a krumplit, és nagy lángon elkezded sütni. Amikor már félig kész - mondjuk az egyik felük már szép barnára sült -, akkor megforgatod kicsit őket, ráteszed a hagymakarikákat és rányomod a fokhagymát is. Ezt így sütögeted szépen, időnként megrázogatod vagy átforgatod. Közben elkészíted a mártást: ehhez a zabtejszínt egy tálba teszed, felöntöd egy kis vízzel, hogy hígabb legyen, majd fűszerezed tetszés szerint, és raksz bele snidlinget is - jó sokat :). Ezután besűríted egy kis liszttel - nem fehérliszttel természetesen, bár ki ahogy érzi...:) (én durumlisztet tettem most bele.) Mielőtt bárki megkérdezné, mi az értelme annak, hogy először felhigítom, majd besűrítem a zabtejszínt, elmondom miért csináltam ezalkalommal így (én is most próbáltam ki először ezen módozatot): szóval aki kóstolt már valaha zabtejszínt, az tudja, hogy a zabtejszín édesebb mint a hagyományos főzőtejszín. Ennélfogva elég nehéz jól megfűszerezni, mert mindig ott motoszkál a háttérben az az édeskés íz. Így hát arra gondoltam, hogy ha esetleg felhigítom egy kis vízzel, akkor kevésbé fog az édessége dominálni. Arról még nem tudok nyilatkozni hogy bevált-e, mert egy alkalom alapján nem tudok erről ítéletet hozni sajnos...:) De még párszor kipróbálom így az biztos...:) Jó étvágyat, sajnos a kép kicsit homályos mert vaku nélkül készült...:(

Nos, az első új étel, amivel jelentkezem, nem is annyira új, csak tegnap este most bemelegítésnek elkészítettem mielőtt ismét alámerülnék kretaivitásom legmélyebb bugyraiba...:)

Ennek a körete egy olyan receptből készült, ami már régóta megvan nekem valahonnan, és egy hihetetlenül egyszerű recept - bár hozzátenném, hogy azért kissé időigényes, macerásnak is nevezhetném némi rosszindulattal - , viszont mi felettébb kedveljük. A fasírt saját "találmány" - az idézőjel annak szól, hogy sejtéseim szerint nem én vagyok az első, de nem is az utolsó, aki kitalálta, mivel ez is nagyon egyszerű...:) De nem vagyok semmi jónak az elrontója, hátha valakinek mégis hasznos információkat tartalmaz ez a nagyon "titkos" recept, így hát íme, megosztom Veletek:

Közérdekű információ: úgy döntöttem, hogy mostantól nem méricskélek, mert az az igazság, hogy annyi kis rutinom már van a konyhában, hogy ránézésre/érzésre (húúúú, utóbbi kifejezésért teljesen kezdő háziasszonyok nagyon harapnak úgy hallottam :D, szóval most kövezzetek meg :D) állapítsam meg a mennyiségeket. Így őszintén szólva elég macerás volt az elején mindig külön lemérni mindent, úgyhogy az lesz a legegyszerűbb, ha a jövőben megpróbálom egységben megadni - mondjuk zöldségeknél fej, szem, satöbbi. Gondolom ez senkit nem fog megakadályozni abban, hogy esetleg elkészítsen valamit. :D

Fasírt:

2 szem közepes burgonya

1 fej karfiol

kukoricadara

durumliszt

tetszőleges magvak (nekem most szezám-, len-, napraforgó- és tökmagom volt otthon)

A karfiolt rózsáira szeded, a burgonyát megtisztítod, felkockázod, és felteszed őket párolódni (vagy bármilyen más puhítási eljárás megfelel). Ha kész, botmixerrel pépesíted, beleteszel jó sok magot, megfűszerezed. A fűszerezéssel kapcsolatban azt vettem észre - bár ezt nyilván nagyon sokan tudják már nélkülem is :) - , hogy általában sosem lesz elég íze a zöldségfasírtjaimnak, és nemrég jöttem rá, hogy ez azért van, mert a hozzáadott többi cucc (liszt, dara például) nagyon sokat elvesz az ízéből, sőt, a sütés is. Ritka manapság ez az éles logika, nem?:D Tehát ezzel a rendkívül éles logikával azt a következtetést vontam le mindebből, hogy a nyers fasírtot - amikor már minden benne van - annyira durván meg kell fűszerezni, hogy nagyon. :) Szóval kezdőknek javaslom, hogy amit optimálisnak éreznél, annál jobban fűszerezd meg, mert sütés után az pont úgy lesz jó. Tehát ha megvan a pépes zöldség, a magok, a fűszerek, akkor tegyél bele durumlisztet és kukoricadarát vegyesen, kábé egyenlő mennyiségben, de ha az egyikből több lett, sebaj.:) Ennek a megfelelő mennyisége annyi, hogy a massza már egész jól formázható legyen, legalább annyira, hogy fasírtokat tudjál belőle csinálni - tehát viszonylag sok. :D Szóval ha már tudsz belőle fasírtokat formázni akkor miért is ne tennéd, tehát uccu neki, formázgassad csak bele szép sorban a fasírtokat tetszőleges forró zsiradékba, és süsd meg szép barnára mindkét oldalukat. Ez akár önmagában is finomságos kis ételke lehet, de én most csináltam hozzá fűszeres burgonyagerezdeket, így:

Burgonyagerezdek:

10 szem kisebb burgonya

olaj

pirospaprika

bors

só

A krumplikat meghámozod, és hosszában gerezdekre vágod (mindegyik szemet kábé 6 gerezdre, hogy milyen technikával, azt mindenkinek a fantáziájára bízom...:)). Ha ez megvan, akkor gyöngyöző (akár sós) vízbe beledobod az összes gerezdet, és egy-két percig főzöd benne, épp csak annyira, hogy ne legyen teljesen nyers. Közben kikevered a fűszeres olajat, ennek az arányai: 6 ek. olajhoz 2 és fél tk. pirospaprika, fél tk. bors, 1 tk. só (az eredeti recept szerint 2 tk. piros és fél tk. erőspaprika, csak nekem nem szokott az lenni otthon, a többi ugyanaz). Én szoktam még bele tenni fokhagymasót, illetve a speciális Mediline-os sültburgonya fűszeremből is, és mindebből általában egyből dupla adagot készítek, mert az szokott elég lenni - vagy sokszor még az sem. Tehát, a krumplit leszűröd, majd én a következő technikával szoktam működni ezt követően: kibélelem alufóliával a legnagyobb sütőlemezemet, és odakészítem magam mellé. Majd fogok egy evőkanalat, amivel a krumpligerezdeket egyesével belemerítem jól a fűszeres olajba, picit lecsepegtetem, majd a sütőlemezre helyezem. És ezt megteszem az összes gerezddel. Most biztos mindenkinek az jut az eszébe, hogy nem lenne-e vajon egyszerűbb, ha csak összeönteném a krumplit meg az olajat és jól összekeverném. De igen. Próbáltam már úgy is, de tapasztalatom szerint úgy nem oszlik el rajta az olaj olyan jól, mintha egyesével belemártom, és így nem lesz olyan jó fűszeres. De tessék kipróbálni többféleképpen, és majd te is kitapasztalod, hogy neked hogy jó. Nekem ez a módszer vált be, és némi rutinnal már egész ügyesen és gyorsan el lehet végezni a folyamatot. Szóval ha ez kész, betolod a krumplikat jó forró sütőbe, és ott is hagyod jó ideig. Akkor jó, ha már látszik rajtuk, hogy kezdenek összeesni, "összeaszalódni", száradni. Akkor már vannak benne ropogós részek, de még könnyen el lehet rágni - csak mert nekem már olyan is volt, hogy annyira kemény lett, hogy utóbbi lehetetlen küldetésnek tűnt. :) Szóval ez ennyi, a karfiolfasírttal együtt nagyon finom volt tegnap vacsira, jó étvágyat hozzá!:)

Zöldségkrémes batyu

Ezt tegnapelőtt csináltam magamnak munkába, meg aznap este páromnak, és oly nagy sikere volt nála, hogy ő maga javasolta h "ezt fel kéne tenned a blogodba", úgyhogy most felkerül. Fénykép erről sem készült sajnos, de majd legközelebb...:)

Szóval amit használtam hozzá:

3-4 szem burgonya

1 szál póréhagyma

1 marék brokkoli

1 marék sárgarépa

1 marék karfiol

2-3 ek. natúr joghurt

5-10 dkg mozzarella

durumliszt (ebből nem szoktam én se kimérni konkrét mennyiséget, csak gyúrom belőle a tésztát folyamatosan - általában többször kell - amíg el nem fogy a krém, most ha jól emlékszem elég sokat, úgy 30-40 dekát vagy talán fél kilót is elhasználhattam szerintem - viszont ebből párom és én is háromszor jóllaktunk.)

Elkészítés:

A feldarabolt zöldségeket puhára főzöd - vagy természetesen még jobb, ha párolod - , majd botmixerrel pépesíted, hozzákevered a joghurtot, a reszelt mozzarellát, tetszés szerint ízesíted. A durumlisztből tésztát gyúrsz - csak keversz hozzá vizet, sót és olajat és kemény tésztává gyúrod, olyanra hogy már ne ragadjon. Diónyi nagyságú golyókat tépkedsz belőle, amiket a lehető legvékonyabbra nyújtasz - csak annyira hogy még ne szakadjon. Töltesz mindegyikbe egy-két evőkanál tölteléket, amennyi belefér, majd átlósan ráhajtod az egyik sarkát a másikra, úgy hogy nagyjából háromszögletű batyukat kapj. Mindkét felüket forró olajban aranybarnára sütöd - figyelni kell rá mert a durumliszt nagyon hamar megég! Jó étvágyat!

Nos, jó időre eltűntem most, nem nagyon értem rá az utóbbi időben...plusz voltam otthon szüleimnél és párom anyukájánál vidéken 3 napot, ahol úgy el lettünk látva kajával, hogy azóta nem is főztem, pedig már 4 napja hazajöttünk...:) Előtte még mielőtt elmentünk volna, illetve otthon anyuméknál alkottam recepteket, azokat most megosztom addig is Veletek, míg vissza nem zökkenek a háziasszony létbe...:)

Szóval ez a következőképpen készült. Hosszú idő után először vettem egy nagy levegőt, és végre újra megpróbálkoztam a szejtán szeletekben való sütésével. Hát, a végeredmény - bár a belseje így is gumis, de azt amennyire én tudom teljesen nem is lehet elkerülni - fényévekkel jobb lett, mint amikor először csináltam, mert legalább a külseje jó ropogós volt.

Hozzávalók:
fejenként néhány szejtán szelet (2-3)
50-60 dkg burgonya
20-30 dkg durum liszt (a lényeg, hogy kb. 30-al legyen kevesebb, mint a krumpli)
1 tojás sárgája
kevés vaj (néhány evőkanálnyi)
1/2 - 3/4 doboz zabtejszín
1 közepes fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma

Elkészítés:

A szejtán szeleteknek készítek egy olajos fűszeres pácot (én grill fűszerkeveréket tettem bele), beleforgatom őket, majd ráfektetem sorban egy tányérra, ráteszek feszesen egy folpackot és állni hagyom (én be szoktam tenni a hűtőbe). A krumplit megpucolom, nagyobb kockákra vágom, és sós vízben megfőzöm. Ha kész, leszűröm és áttöröm. A vajat kicsit felolvasztom, hozzákeverem a tojássárgáját - én ebbe a folyadékba szoktam tenni a fűszereket is, szerintem így jobban eloszlik az íze a masszában amikor összegyúrom, ez esetben tettem bele sót, borsot, és őrölt majorannát -, majd mehet bele a liszt is, és az egészet összegyúrom homogén masszává. Kis golyókat formázok belőle - azt bele kell kalkulálni, hogy főzés közben egy kicsit még megnőnek - azokat még beleforgatom lisztbe, majd villával mindet megszúrom. Fűszeres vízben kifőzöm őket (én Alnaturás zöldségleves kockát szoktam beletenni), majd leszűröm, és kevés olívaolajjal meglocsolom. A szószhoz a hagymát kockákra vágom, kevés olajon vagy vajon megfuttatom, leöntöm egy icipici vízzel, épp hogy csak ellepje, belenyomom a fokhagymát, és puhára párolom. (Az nem baj, ha marad rajta egy kevés víz.) Teszek bele kevés tejszínt, és az egészet botmixerrel jól összekeverem, hogy a hagymadarabok eltűnjenek belőle. Teszek még hozzá tejszínt - összesen annyi legyen benne, hogy eltűnjön a szószból a nagyon markáns hagymaíz, ez relatív, hogy ezt ki mikor érzi). Én tettem bele még némi pirított szezámmagot is, de nem éreztem úgy, hogy hiányozna belőle ha kihagytam volna...:) Tetszés szerint ízesítem, teszek bele zöldfűszereket - én ha jól emékszem sörélesztő pelyhet is tettem bele - jól összekeverem, kész.

A szejtánt kiveszem a hűtőből, olajat melegítek serpenyőben - nem keveset de nem is sokat, annyit, hogy félig ellepje az alját. Beleteszem a szejtánokat, és mindkét felüket szép barnára sütöm. Jó étvágyat!

Ennek az ételnek nincsen különösebben nagy sztorija, már három napja tanulok egy holnapi vizsgára, szóval most éppen nincs időm különleges ételeket alkotni...:) Úgyhogy "csak gyorsan valami kalóriát ide, hogy működjön az agyam" alapon ez lett a végeredmény. A "felturbózás" az csak annyiban rejlik, hogy került bele krumpli is...gondolom pörköltet sokan tudnak azért mások is készíteni :), de ahány ház annyi szokás, lehet, hogy valaki máshogy szokta csinálni, úgyhogy azért nagy vonalakban leírom, hogy én hogy csináltam:

Hozzávalók:
20 dkg szejtán (búzahús)
3 közepes krumpli
3/4 zacsi (kb. 20 dkg) tönkölytarhonya (természetesen sima is jó ha valakinek nincs baja a tojással)
1 nagy fej vöröshagyma

Így készül:

A szejtánt (a készítéséről itt volt szó korábban ha nem akarod készen megvenni) és a krumplit felkockázod, a hagymát vékony szeletekre vágod (most ilyenem volt, amúgy finomra szoktam én is általában vágni). A hagymát rádobod egy kis olajra, 1-2 perc elteltével a szejtánt, majd újabb 1-2 perc múlva a krumplit is, paprikát, borsot, sót rá, felöntöd vízzel (éppen ellepje), utánfűszerezed. Én újabban szoktam bele nyomni fokhagymát is, most éppen 3 gerezd került bele, és rakok bele némi "titkos adalékot" :), ez a dm-ben kapható Bad Ischler Bio Gewürz Salz mit 7 Krautern (bocs németesek, nem tudok umlautos a-t írni) névre hallgató fűszer, amit mindig teszek az ilyen paprikás alapú dolgokba, mint ez, vagy a krumplis tésztába is pl. Ha valaki ezt nagyon paprikásnak találja szín alapján, az nem véletlen, ugyanis párom minden ilyesmi kaját iszonyatosan pirospaprikásan szeret, így én minden ilyesmi kaját iszonyatosan pirospaprikásan csinálok neki...:) Szóval nem muszáj ilyen sötétre csinálni...:D Közepes lángon megpuhítod a dolgokat, ha kell utánaöntesz, utánafűszerezel, és mindeközben megcsinálod a tarhonyát értelemszerűen, ezt most hadd ne írjam le...:), majd ha kész van minden, akkor összekevered és jó étvággyal megeszed...:)

Időközben készítettem tegnap egy isteni finom tavaszi tekercs-szerű dolgot, mert régóta izgatta már a fantáziámat a rizspapír és a rizstészta, hogy vajon milyen ízűek azok meg hogy kell használni, és most jelentem megtörtént a nagy debütálás, de sajnos elfelejtettem képeket csinálni. Sebaj, van egy olyan gyanúm, hogy fogok még mostanában csinálni hasonlót...;)

Ezt ma alkottam, de előre bocsátom, nem lesz ilyen sokszor, mert nem kis meló volt előállítani a kuszkusz részét. Ennek az az oka, hogy - bár egy ideje használok már kuszkuszt - szerettem volna egy autentikus kuszkusz végeredményt (most csak magára a darára gondolok, a zöldségeket csak én dobtam hozzá, nem maga a kombináció az autentikus). A legtöbb neten található kuszkusz receptben csak leöntik vízzel, és eddig én is úgy csináltam, de el kell, hogy mondjam, hogy sejtettem én már eddig is, hogy ez nem így készül, mert egyszer volt szerencsém járni Marokkóban, ahol többek között természetesen kuszkuszt is ízleltem és annak az állaga nagyon más volt, mint a fent említett módon készülőnek, hiszen az törvényszerűen egy kicsit "pempős" és ragacsos lesz, míg az igazi arab kuszkusz laza, pergős és nem utolsósorban száraz. Szóval kicsit utánanyomoztam, hogy hogy is kell igazából jól elkészíteni a kuszkuszt, és egyúttal le is teszteltem a talált infókat. Nos, a végeredmény, bár igencsak macerás, de azt kell mondanom, végülis megérte. Ez már mondhatni teljesen olyan állagú, mint az arab kuszkusz. A felesborsó pogácsát az egyik nagyon klassz kis szakácskönyvemből vettem (Vegetáriánus ételek a címe, és egy aranyos kis A6-os alakú könyvecske állítólag 600 recepttel, nem számoltam meg :) csak rá van írva), ilyen-olyan alapanyagok hiányában némi változtatással.

Amit használtam:

A kuszkuszhoz:
1/2-1 bögre kuszkusz (inkább 1)

1 piros kaliforniai paprika

1 szál póréhagyma
1 kisebb sárgarépa
1/2 cukkini
A pogácsához:
15 dkg zöld felesborsó
1 burgonya
1 sárgarépa
1 kis fej hagyma

5 dkg teljes kiőrlésű liszt

Az eredeti recept fűszerezéshez 2 ek aprított zellerlevelet, 1 ek petrezselymet, 1 babérlevelet (ezt a borsó főzővizébe kell tenni), 1 tk majorannát, és csipetnyi szerecsendiót ír. Én ehelyett sót, zöldfűszereket (ilyen célra a Spar-ban kapható fagyasztott szórófejes 8 zöldfűszer keveréket használom) , és a szintén a Spar-ban kapható Bad Ischler nevű fűszersót használtam, ebből kétféle létezik, egy paradicsomhoz és mozzarellához, az is nagyon finom, és a másik a "Fűszersó paprikával" - amit én is ma fedeztem fel, ezért kellett mindenképpen kipróbálnom :), így ez került bele. Szóval az elkészítés a következő módon zajlik. A borsót előző este beáztattam, bár a recept nem írja, de gondoltam nem szeretném az előírt másfél óráig főzni, így úgy döntöttem hogy megkönnyítem az életem. Szóval a lecsepegtetett borsót és a meghámozott krumplit is felrakod főni. Közben egészen apró kockákra vágod a sárgarépát és a hagymát, majd olajon megpárolod őket. (Először a répát teszed bele csak, majd ha félig megpuhult, a hagymát is.). Ha megfőttek a zöldségek, összekevered őket, majd pépesíted - szerintem nem szükséges teljesen pépesre, elég ha krumplinyomóval párszor áttöröd, nem maradnak benne zavaróan nagy darabok - , fűszerezed, hozzáadod a lisztet, és kiolajozott tepsibe evőkanálnyi lepénykéket teszel, lelapítgatod, és beteszed sülni a forró sütőbe kb. fél órára. Félidőben megfordítod. Na, a lepény ennyi. Ez volt az egyszerű rész. Most jön a neheze.

A kuszkusz:
A kuszkuszt pár percre hideg vízbe áztatod, majd leszűröd, és 20 percig állni hagyod, közben időnként fellazítod (értsd: áttúrod) egy fakanállal vagy akár a kezeddel. Ha megvolt a 20 perc, egy szűrőt kibélelsz konyharuhával, beleteszed a kuszkuszt, és gyöngyöző fűszeres víz fölé teszed. (Nekem volt itthon olyanom, hogy "kuszkusz fűszer", amiben nem tudom mi van, de állítólag gyömbért, sáfrányt, kurkumát, curryt szoktak általában a vízbe tenni). A tetejét betakarod egy nedves konyharuhával, és 20 percig kis lángon gőzölöd. Ha ez kész, kiveszed, ráspriccelsz egy kis hideg vizet (én ezt bögréből csináltam a kis ujjaimmal), megsózod, és keversz bele egy kis vajat vagy olívaolajat, majd pihenteted 10 percet. Ezután egy újabb 20 perces gőzölés következik, majd megint kiveszed, vaj, víz, só - plusz én még itt megfűszereztem mégegyszer azért - és kész. Ha jól csináltad, akkor tényleg jó pergős lett, nem nagyon ragadnak össze a szemek. A gőzölés közben elkészítheted a zöldséget hozzá. A kiválasztott zöldségeket (én most a fentieket használtam, de ez teljesen tetszőleges) minél vékonyabb és rövidebb csíkokra vágod (max. olyan gyufaszál hosszúságú, a vastagsága pedig a főzési időnek megfelelő legyen, például a paprika és a sárgarépa legyen minél vékonyabb, de a cukkini, ami hamarabb fő, lehet akár fél-1 centi vastag is), majd egy serpenyőben kevés olajon ízlés szerinti fűszerezéssel megpirítod őket. Amikor elkészült a kuszkusz, hozzáadod a zöldeket, és kész. Jó étvágyat!

Íme itt a következő. Ez egy tipikus "kényszerszülte" recept - ilyeneket fogtok nálam gyakran találni - ami egyszerűen csak azért találtatott ki, mert volt néhány felhasználásra váró hozzávalóm a hűtőben, nevezetesen a múltkori kajából maradt ricotta és zabtejszín, plusz múltkor csináltam egy hasonló dolgot - azt is muszájból találtam ki egyébként :D - rizzsel meg csak tejszínnel, és a párom a napokban emlegette, hogy az milyen finom volt, úgyhogy a lencse meg a csicseriborsó azért került bele, mert annak is az volt az alapja. A méricskélés most sem volt erős oldalam, úgyhogy bocs mindenkitől, de más módját választottam az arányok megadásának, remélem így is jó lesz ez még.

Szóval a hozzávalók a következők:
1/2 doboz ricotta (125 g)
2-3 ek. zabtejszín
1/2-1 bögre csicseriborsó
1-1 1/2 bögre lencse (én most vegyesen használtam vöröset és zöldet)
3 közepes burgonya
2-3 kisebb fej vöröshagyma
só
fokhagymasó
garam massala
esetleg 1/2-1 citrom leve

A csicserit és a lencsét előző nap beáztatod - a csicseriborsót szódabikarbónás vízben, így hamarabb fő - , majd felteszed a csicserit főni - szintén teszel a vízbe egy kis szódabikarbónát. Főzöd egy negyed-fél órát, majd egy másik tálban felteszed a lencsét is, pici vízzel, épphogy csak ellepje, teszel bele kis garam massalát, sót, fokhagymasót és főzni kezded. Amíg ezek főnek, felvágod kockákra a meghámozott burgonyát, és csíkokra a hagymákat, majd hozzáadod ezeket is a lencséhez, utánaöntöd a vizet - természetesen akkor utána is fűszerezel - , és puhára főzöd az egészet. (Jó, ha egy kevés víz marad rajta, hogy higítsa a szószt). Közben a csicseri is elkészül nagy valószínűséggel, de ha nem akkor értelemszerűen azt is addig főzöd, míg puha lesz, majd hozzákevered a többihez. Elkészíted a szószt. A ricottát és a tejszínt tűz fölött összekevered, teszel ebbe is ízlés szerint garam massalát, sót, fokhagymasót, esetleg citromlevet, ha pikánsra szeretnéd, majd az egészet hozzákevered a lencsés cucchoz. Picit összerottyanthatod esetleg, majd tálalod.