Nos, nem tudom, ki ismeri a fentebb idézőjelbe tett ételt, de én a múltkor egy beszélgetés során szembesültem azzal, hogy, bár nekem somogyi lány lévén ez teljesen hétköznapi fogás volt gyerekkoromban, de valójában közel sem egy olyan mindenki által ismert étel, mint ahogy én gondoltam...:) Mint megtudtam, Somogyon kívül főleg Zalában népszerű a prósza, aminek az elkészítése úgy zajlik, hogy készítünk egy jó sűrű palacsintatésztát - van aki aludttejjel készíti, ez az "aludttejes prósza", az én nagymamám ha jól emlékszem egy tejfölt vagy joghurtot tesz bele még a palacsinta alapnyagokon kívül - , majd egy sütőlemezre (én azt hívom annak, ami az a teljes sütőt betöltő alapterületű, 1-2 centis peremű tepsi) - ráteríted a masszát, és megsütöd, de mielőtt még megsütnéd, el kell döntened, hogy milyen prószát csinálsz. Nálunk két opció van: krumplis és meggyes. A krumplis prósza esetében a massza kiöntése előtt közepes vastagságú krumplikarikákat teszel a tepsi aljára, és erre öntöd rá a cuccot. A meggyesnél a szétterített masszába szórsz bele kimagozott meggyet - de nálunk az is előfordult, hogy a nagymamám valamilyen kemény dzsemet szelt meggy nagyságú darabkákra, és azt szórta bele. Szóval így készül Somogyban a prósza. De! Ezt csak érdekességképpen írtam le, mert ez ihletett meg tegnap este, de amit én csináltam az valójában már csak haloványan emlékeztet az eredeti, igazi prószára - voltaképpen csak a formájuk azonos...:)

Szóval amit én csináltam az a következőképpen nézett ki hozzávalók tekintetében:

15 dkg csicseriborsóliszt

10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt

10 dkg durumliszt

fél doboz zabtejszín

3-4 dl víz

jó sok szezámmag

kb. 4-5 evőkanál sörélesztő pehely

3 szem közepes krumpli

Fogod a liszteket, és csomómentesre kevered a tejszínnel és a vízzel - előbbiből legközelebb többet tennék bele, most csak azért ennyi volt mert ennyi maradt tegnapról :), utóbbiból pedig annyit keverj hozzá amennyit felvesz, a lényeg hogy jó sűrű palacsintatészta legyen (kb. mint egy főzelék, bár ez is relatív hogy kinél mennyire sűrű ugye...:)). Teszel bele sok-sok szezámmagot, sörélesztőt, fűszereket - én most kicsit eklektikusan fűszereztem: volt benne dm-es zöld színű fűzerkeverék, oregano, kakukkfű, borsikafű, majoranna, rozmaring, és őrölt köménymag. A krumplikat megpucolod, kb. fél centis karikákra vágod, és leszórod a kiolajozott tepsi aljába. Ráöntöd a cuccot, megszórod még a tetejét is picit szezámmaggal, majd betolod forró sütőbe, és megsütöd. Jó étvágyat!

UPDATE: Édes jó anyám felvilágosított időközben, hogy az én nagymamám két kefírt tesz a prószába, úgyhogy ezt helyesbíteném...:)

Ez volt a tegnapi vacsora, és nagyon tetszett nekünk...:)4 féle mártogatóst készítettem hozzá: egy kapros-uborkás-joghurtosat, egy paradicsomos salsát, egy tejszínes-kukoricásat, és egy hummuszt, azaz csicseriborsókrémet.

Ami kell hozzá:
A lepényekhez (kb. 12 darabhoz)

kb. fél csomag tönkölyliszt (vagyis fél kg) - tönkölylepény ide vagy oda, nekem csak olyan 5-6 lepényre elegendő volt itthon, így miután elfogyott, kénytelen voltam teljeskiőrlésű búzaliszttel helyettesíteni...:)

Szóval fogod a lisztedet és készítesz belőle egy egyszerű, vegánra reformált palacsintatésztát: vagyis kimarad a tojás és a tej - már ahol tenni szoktak bele - , tehát csak vizet teszel hozzá és olajat...:) Én a hagyományos palacsintatésztánál sűrűbbre szoktam csinálni, egyrészt hogy ne essen szét, mivel tojás nélkül készül, másrészt, hogy ne legyen nagyon víz íze - növényi tejből én a zabtejet szeretem, de az a tapasztalatom hogy az, mivel elég édes, nem alkalmas arra, hogy ételekben helyettesítse a tehéntejet, mert főzés hatására még intenzívebb lesz az édessége, és így számomra túlságosan dominál az édes íz. Tehát fogod a masszát, és nagyon kevés olajban - vagy akár anélkül - közepes méretű és vastagságú lepényeket sütsz - tehát kistányérba valót...:)

A szószok:
Joghurtos szósz:
Egy kis darab (kb. 10 centinyi) kígyóuborkát felkockáztam, beletettem egy kis tálkába. Hozzáraktam natúr joghurtot - kb. 3/4 pohárnyit de belemehet akár az egész is, belenyomtam 4 gerezd fokhagymát, raktam bele citromlevet (1-2 teáskanálnyit), és szórtam bele fagyasztott kaprot és snidlinget, jó sokat.:) Majd az egészet botmixerrel jól összekevertem addig, míg az uborkák "elvesztek".:)
Salsa:
1 közepes fej vöröshagyma felét szintén felkockáztam. Fogtam egy paradicsomot, leforráztam, lehúztam a bőrét, ezt is felkockáztam (meg persze kicsumáztam természetesen :)). Tettem hozzá egy kis paradicsomsűrítményt - 1-2 evőkanálnyit talán - , 2-3 gerezd fokhagymát, sót, mediline-os mexikói fűszerkeveréket, és 1 teáskanálnyi házi piros aranyat a múltkori otthoni szerzeményből. Botmixer, összekever, kész.
Tejszínes-kukoricás szósz:
4-5 evőkanálnyi fagyasztott kukoricát puhára pároltam, és hozzátettem egy fél zabtejszínt. Mivel nagyon szeretem a kukorica jellegzetes ízét, nem akartam elrontani azzal, hogy agyon fűszerezem, így csak sót és szerecsendiót tettem hozzá - de utólag belátom, hogy talán kellett volna még beletenni valamit. Sebaj, majd legközelebb, azért így is jó volt!:)
Hummusz:
Hát, be kell vallanom, hogy nagy disznó voltam most, ami a hummuszt illeti, mert elég nagy szentségtöréseket követtem el. Hogy úgy mondjam, kissé....khm..."instant" megoldásokat alkalmaztam. :) Nevezetesen az történt, hogy elfelejtettem beáztatni csicseriborsót, konzerv meg nem volt kéznél, ellenben csicseriborsóliszt igen, szóval disznó módon abból csináltam...:) Sőt, nem volt igazán energiám már szezámmagot őrölni sem - mivel ebbe eredetileg tahini, azaz szezámmag krém szükséges, amit én házilag készítek el - , így abból is a készen kapható "szezámsó" nevű port tettem bele (ami egyébként csak ledarált szezámmag és só :)). Tehát ezekkel a hozzávalókkal a következőképpen készült a hummuszom: a csicseriborsólisztet (na hát ebből fogalmam sincs mennyit tettem, szerintem olyan 6-8 evőkanálnyit) összekevertem egy kicsi vízzel - vigyázat, a csicseriborsóliszt a darákhoz hasonlóan viselkedik, tehát egy kicsit megszívja magát vízzel ha hagyjuk állni pár percet, szóval lehet, hogy hozzá kell még tenni. Tettem bele még kb. egy evőkanálnyi olajat, 1-2 evőkanál szezámsót, ugyanennyi citromlevet, 2-3 gerezd fokhagymát. Ha jól emlékszem csak sót, borsot, és szegfűborsot tettem bele.
Kész. Ezekbe lehet szépen mártogatni kézzel a lepénykéket. Jó étvágyat!

Hamis zöldséges "omlett"

Régóta foglalkoztat a csicseriborsóliszt, mint a tojás alternatívája bizonyos ételekben - amit nem én találtam ki, hanem több receptet is olvastam már, amiben omlett- vagy rántottaszerű dolgokat készítenek belőle - , csakhogy mindegyik receptben volt valami ami nekem nem tetszett, vagy nem ehetem/eszem meg. Így jó ideje kísérletezgetek már vele, hogy hogy lehetne a csicseriborsólisztből készült masszát keményre sütni, de ezidáig arra jutottam, hogy sehogy. Nekem legalábbis mindig szétesett, csak úgy sikerült belőle szilárd lepényeket sütnöm, ha kevertem hozzá még valamit. Szóval így tettem most is. (De nem adom fel, nem tettem le róla, hogy egyszer sütök még olyat is amiben nincs más...:)) Így hát a spontán recept a következő lett végül (kép holnap lesz :)):

Hozzávalók (kb. 4 személyes adaghoz):
Ezekből kb. fél-1 bögrével raktam bele:
csicseriborsóliszt
durumliszt
kukoricadara
reszelt mozzarella (kb. 10 dkg)
2 pohár natúr joghurt
tetszés szerinti zöldségek (mindegyikből 1-másfél maréknyi, én most vöröshagyma, lilahagyma és sárgarépa csíkokat, illetve kukoricát, cukorborsót és sárgahüvelyű zöldbabot tettem bele)

Elkészítés:

A zöldségeket valamilyen zsiradékban nagyjából megpárolod/sütöd (úgy jó ha még éppen roppanós). Egy jó tipp teljesen kezdőknek, amit én is még csak nemrég alkalmazok: a zsiradékba szoktam tenni a fűszert, akkor valahogy sokkal jobban eloszlik a zöldségeken (most éppen grillt tettem bele, jó sokat). A többi hozzávalóból kikevered a masszát, teszel ebbe is fűszert (én ebbe már csak fokhagymasót és sót tettem mert a zöldségnek elég íze volt - ennek az állaga akkor jó,, ha mondjuk olyan főzelék sűrűségű, szóval addig korrigáld a mennyiségeket amíg ezt el nem éred :)), majd ráöntöd a zöldségekre, mielőtt még szilárdulni kezdene gyorsan összekevered, hogy jól elvegyüljön benne a zöldség, majd szép aranybarnára sütöd. Erre az egyik módszer, ha teflonserpenyőben sütöd, ekkor viszont célszerű megfordítani ahhoz hogy jól átsüljön, ami ha nagy átmérőjű serpenyőt használsz, nem egy egyszerű művelet, mert könnyen széteshet közben. Így sokkal egyszerűbb az - úgyhogy páromnak a második adagot már én is így készítettem - , ha sütőben sütöd. Ekkor nem szükséges megfordítani sem, ha úgy oszlatod el a tepsiben, hogy ne legyen túl vastag. (Mondjuk olyan fél-1 centi vastagságú az szerintem jó.) Nekem finomabb lett ennek a végeredménye, mint amit serpenyőben sütöttem, arról nem beszélve hogy kényelmesebb...jó étvágyat hozzá!