Polenta steak vajas-snidlinges bulgurral, fűszeres paradicsommártással

Nos, régóta most először csináltam valami olyan kaját, amit nem 10 perc alatt lehet összedobni - bár hozzátenném, hogy ez sem tart órákig azért - , és azt kell mondjam, hogy nagyon elégedett voltam a végeredménnyel, elég jó volt az összhatás, szóval máskor is meg fogom csinálni - alkalomadtán esetleg továbbfejlesztve is akár. Szóval amikre szükségem volt hozzá:

A polentához:
6 dl víz
20 dkg kukoricadara
diónyi vaj
kb. 1 teáskanál só

A bulgurhoz:
1 csésze bulgur
1 1/2-2 csésze víz

tetszőleges zöldségek (én ha jól emlékszem sárgarépát, póréhagymát és cukkinit tettem bele - előbbi kettőből 1-1 szálat, utóbbiból egy közepes felét)

snidling
diónyi vaj

A mártáshoz:
2 szem paradicsom
3-4 gerezd fokhagyma
2-3 evőkanál natúr joghurt
kb. 1 evőkanál citromlé

Először megfőzöd a polentát, hogy hogyan, arról már írtam korábban, bár gondolom sokaknak értelemszerű...:)

Kiteríted egy edénybe, lehetőleg kb. egyujjnyi vastag legyen - bár ha nem megy az sem baj, legfeljebb elvágod a végén egyujjnyi vastagra :). Amíg ez hűl, addig elkészíted a bulgurt. A zöldségeket hozzá felteszed párolódni, a bulgurt beleteszed a gyöngyöző, ízesített vízbe, egyet rottyantasz rajta, majd lefedve állni hagyod. (Természetesen mindez egy edényben is elvégezhető, én most így csináltam, legfőképpen azért, mert az a sejtésem/tapasztalatom, hogy a bulgurnak, ha főzöd, nem csak állni hagyod, akkor jóval kevesebb idő kell, mint a zöldségeknek.) Ha kész a bulgur, belekevered a vajat, megszórod snidlinggel, lehetőleg ne szárítottal, hanem vagy frissel, vagy fagyasztottal, majd ha készek a zöldségek, belekevered azokat is, utánfűszerezel tetszőleges fűszerekkel.

Elkészíted a szószt. Ehhez a nyers paradicsomokat néhány percre forró vízbe mártod, ezután már könnyen le tudod húzni a héjukat. Durvára vágod, hozzáadod egy tálban a joghurtot, citromlevet, belenyomod a fokhagymát, majd jól megfűszerezed, lehetőleg valami mexikói fűszerkeverékkel, hogy salsa szószhoz hasonló ízhatást érjünk el (ugyanis a polenta külseje megsütve kicsit hasonlít a nachoshoz/tortilla chipshez, ki ahogy hívja :), érthető okokból, és ehhez rendkívül jól passzol a salsa szósz, mint az szintén ismeretes :), ami ehhez hasonlóan készül - legalábbis amit én csinálok :)). Szóval valami mexikói keverék a legtutibb ehhez (Mediline-nak csinálnék ezúton reklámot ismét :)), de ha ez nem is jön össze, én azt tanácsolom, hogy azért egy kis chilit legalább dojál bele pluszban - én a mexikói mellett is szoktam még, pedig abban is van...sőt, amit akkor nem jutott eszembe beletenni, csak most az íráskor, de legközelebb tuti kipróbálom, az a házi piros arany. (Jóanyáméktól jutottam hozzá nemrégiben egy üveggel, csak egyszerű ledarált friss pirospaprika, sóval tartósítva befőttes üvegben, a teteje olajjal befedve.) Szóval legyen jó pikáns az a szósz - már aki szereti ugye :). Tehát mindezt a cuccot fogod, és botmixerrel jól összedolgozod, sima folyékony állagúra. Ezek után könnyen előfordulhat az, ami velem is előfordult, hogy ez még így nem elég krémes állagú, hanem kicsit hígabb, ez esetben besűríted egy kis keményítővel.

Mire mindezzel végzel, már talán megszilárdult a polenta is. Ha igen, akkor fogsz egy bögrét, és a szájával kis korongokat szaggatsz belőle, amiknek forró zsiradékban mindkét oldalukat aranybarnára sütöd - na és itt van az a pont, amikor, ha nem úgy csináltad, akkor most egyujjnyi vastag korongokat kellene elérni valahogy :). Itt ugye azzal fogsz szembesülni, hogy lesz némi "tésztamaradékod". Ezzel egyszerűen annyi a teendő, hogy megfogod, összegyúrod, és korongot formázol belőle; úgy mint bármely más tésztával, a polentával is gyönyörűen sikerül - nekem legalábbis sikerült, ugyanúgy összeállt utána mintha szét se szedtem volna...:) Nos ennyi, sok sikert és jó étvágyat hozzá!

Ezt még otthon csináltam anyuméknál. A csicseriborsó pogácsa receptje az egyik szakácskönyvemből van, és nagyon beindította nemrég a fantáziámat, mert sosem sikerült még az én étkezési szokásaim szerint olyan falafelt csinálnom, ami olyan igazán nagyon jó lett volna, lévén, hogy szinte az összes receptbe kell zsemlemorzsa és/vagy tojás, és anélkül meg elég nehéz, de amikor sikerül akkor is meglehetősen száraz lesz a végeredmény. Most rátaláltam erre a receptre, amiben ugyan nem golyók vannak formázva mint ahogy az a legtöbb falafel receptben szokás, de attól még az csicseriborsó fasírt. Szóval ebbe a receptbe eleve nem is kell tojás, és ami nagyon érdekes, hogy bulgur viszont van benne. Leginkább ez tetszett meg, mert a bulgur is már régóta izgat, és múltkor végre kipróbáltam - arról el is felejtettem bejegyzésben megemlékezni - , de mindenesetre nagyon bejött nekem is és a páromnak is, úgyhogy megtartjuk...:D A köret nekem most ilyen volt, de ezt nem is írom le mert mindenki úgy variálja ahogy akarja....

25 dkg csicseriborsó
10 dkg bulgur
7 dkg bármilyen dara (a recept szerint durumdara kellene, de én sima búzadarát használtam pl.)
2 gerezd fokhagyma
bármilyen vegyes zöldség, amilyeneket szerettek

A csicseriborsót előző este beáztatod (tehetsz bele kis szódabikarbónát de ne sokat mert beveszi az ízét), majd szódabikarbónás vízben puhára főzöd. A bulgurt leforrázod, és állni hagyod 10-15 percet. Botmixerrel pépesíted a borsót, hozzáadod a bulgurt, a darát, 1 csokor aprított petrezselymet, 1 tk őrölt köményt, 1 tk őrölt koriandert, 2 ek. citromlevet, cayenne-borsot, sót, és a fokhagymát. Fél óráig állni hagyod, majd vizes kézzel fasírtokat formázol belőle. Én ebben az esetben is a sütőben sütést részesítem előnyben, mivel kevés olajban nem lehet olyan szép egyenletes barnára sütni a külsejét ez most úgy sült de másodszorra már én is sütőben csináltam és sokkal jobb volt a végeredmény -, a bő olajban sütést pedig nem igazán kultiválom, illetve úgy vettem észre, hogy amíg nem "melegszik bele a munkába" a serpenyő - de lehet, hogy csak az enyémekkel van baj :D - , addig a fasírtok nagyon porladnak, vagyis gyakorlatilag "beleolvadnak" az olajba és szétesnek ahelyett, hogy megsülnének. (A lencse is hasonlóan viselkedik ha fasírtot csinálok belőle, ez még egyelőre találgatásaim tárgyát képezi, hogy bizonyos hüvelyeseknél miért tapasztalom ezt.) De ettől függetlenül is az utóbbi időben rászoktam, hogy minden fasírtot sütőben sütök, több okból. Egyrészt, mivel többnyire nem használok tojást és lisztet, ezért az általam készített fasírtokat elég nehéz kezelni, így időnként velem is előfordul, hogy szétesik egy pár - pedig én már gyakorlatozom ezzel egy ideje...:) Erre remek megoldás a sütőben sütés, mivel ott csak golyókat raksz bele (vékonyan kiolajozott tepsibe!) és jól rátenyerelsz :), mire meg meg kell fordítani az egyik fele már kemény, így nem okoz gondot a művelet, szemben a serpenyős megoldással. Másrészt nem kell fél napig állni mellette, mivel egy sütőlapra akár az összes fasírtot ráteheted egyszerre, és csak annyi dolgod van, hogy félidőben gyorsan átforgatod mindet. Harmadrészt pedig sokkal egyenletesebben átsülnek a fasírtok, sokkal ropogósabb a külsejük (viszont a belsejük puha marad), illetve azt is észrevettem, hogy sokkal ízletesebbek is, a sütőben sütés valahogy jobban kihozza az ízeket, és érdekes módon a csicseriborsó fasírt például egyáltalán nem száraz, pedig ez olajban sütésnél gyakran előfordult velem - persze gyanítom, hogy ez esetben ebben nagyban közrejátszott a bulgur is. Szóval én már abszolút sütőben sütés párti vagyok...:D