Polenta steak vajas-snidlinges bulgurral, fűszeres paradicsommártással

Nos, régóta most először csináltam valami olyan kaját, amit nem 10 perc alatt lehet összedobni - bár hozzátenném, hogy ez sem tart órákig azért - , és azt kell mondjam, hogy nagyon elégedett voltam a végeredménnyel, elég jó volt az összhatás, szóval máskor is meg fogom csinálni - alkalomadtán esetleg továbbfejlesztve is akár. Szóval amikre szükségem volt hozzá:

A polentához:
6 dl víz
20 dkg kukoricadara
diónyi vaj
kb. 1 teáskanál só

A bulgurhoz:
1 csésze bulgur
1 1/2-2 csésze víz

tetszőleges zöldségek (én ha jól emlékszem sárgarépát, póréhagymát és cukkinit tettem bele - előbbi kettőből 1-1 szálat, utóbbiból egy közepes felét)

snidling
diónyi vaj

A mártáshoz:
2 szem paradicsom
3-4 gerezd fokhagyma
2-3 evőkanál natúr joghurt
kb. 1 evőkanál citromlé

Először megfőzöd a polentát, hogy hogyan, arról már írtam korábban, bár gondolom sokaknak értelemszerű...:)

Kiteríted egy edénybe, lehetőleg kb. egyujjnyi vastag legyen - bár ha nem megy az sem baj, legfeljebb elvágod a végén egyujjnyi vastagra :). Amíg ez hűl, addig elkészíted a bulgurt. A zöldségeket hozzá felteszed párolódni, a bulgurt beleteszed a gyöngyöző, ízesített vízbe, egyet rottyantasz rajta, majd lefedve állni hagyod. (Természetesen mindez egy edényben is elvégezhető, én most így csináltam, legfőképpen azért, mert az a sejtésem/tapasztalatom, hogy a bulgurnak, ha főzöd, nem csak állni hagyod, akkor jóval kevesebb idő kell, mint a zöldségeknek.) Ha kész a bulgur, belekevered a vajat, megszórod snidlinggel, lehetőleg ne szárítottal, hanem vagy frissel, vagy fagyasztottal, majd ha készek a zöldségek, belekevered azokat is, utánfűszerezel tetszőleges fűszerekkel.

Elkészíted a szószt. Ehhez a nyers paradicsomokat néhány percre forró vízbe mártod, ezután már könnyen le tudod húzni a héjukat. Durvára vágod, hozzáadod egy tálban a joghurtot, citromlevet, belenyomod a fokhagymát, majd jól megfűszerezed, lehetőleg valami mexikói fűszerkeverékkel, hogy salsa szószhoz hasonló ízhatást érjünk el (ugyanis a polenta külseje megsütve kicsit hasonlít a nachoshoz/tortilla chipshez, ki ahogy hívja :), érthető okokból, és ehhez rendkívül jól passzol a salsa szósz, mint az szintén ismeretes :), ami ehhez hasonlóan készül - legalábbis amit én csinálok :)). Szóval valami mexikói keverék a legtutibb ehhez (Mediline-nak csinálnék ezúton reklámot ismét :)), de ha ez nem is jön össze, én azt tanácsolom, hogy azért egy kis chilit legalább dojál bele pluszban - én a mexikói mellett is szoktam még, pedig abban is van...sőt, amit akkor nem jutott eszembe beletenni, csak most az íráskor, de legközelebb tuti kipróbálom, az a házi piros arany. (Jóanyáméktól jutottam hozzá nemrégiben egy üveggel, csak egyszerű ledarált friss pirospaprika, sóval tartósítva befőttes üvegben, a teteje olajjal befedve.) Szóval legyen jó pikáns az a szósz - már aki szereti ugye :). Tehát mindezt a cuccot fogod, és botmixerrel jól összedolgozod, sima folyékony állagúra. Ezek után könnyen előfordulhat az, ami velem is előfordult, hogy ez még így nem elég krémes állagú, hanem kicsit hígabb, ez esetben besűríted egy kis keményítővel.

Mire mindezzel végzel, már talán megszilárdult a polenta is. Ha igen, akkor fogsz egy bögrét, és a szájával kis korongokat szaggatsz belőle, amiknek forró zsiradékban mindkét oldalukat aranybarnára sütöd - na és itt van az a pont, amikor, ha nem úgy csináltad, akkor most egyujjnyi vastag korongokat kellene elérni valahogy :). Itt ugye azzal fogsz szembesülni, hogy lesz némi "tésztamaradékod". Ezzel egyszerűen annyi a teendő, hogy megfogod, összegyúrod, és korongot formázol belőle; úgy mint bármely más tésztával, a polentával is gyönyörűen sikerül - nekem legalábbis sikerült, ugyanúgy összeállt utána mintha szét se szedtem volna...:) Nos ennyi, sok sikert és jó étvágyat hozzá!

Nos, most, hogy eltávozott az életterünkből a Húsevő :D, ismét nekiláthattam alkotni...mostanában mondjuk nem vagyok túl kreatív de próbálkozom nagyon...:) Szóval most egy ilyet csináltam. Már a múltkor próbálkoztam vele, az is egészen hasonló volt ehhez, tekintve, hogy akkor használtam életemben először rizslapot, úgyhogy még nem merek annyira bátran kísérletezni vele, de majd fogok szerintem, mert nagyon finom...ehhez most a következőket használtam (ebből kettőnknek másfél adag lett, szóval mondhatjuk, hogy 3 személyre való adag):

17 rizspapír (nekem négyszögletes van de biztosan jó kerekkel is)
10 dkg rizstészta
15 dkg sárgarépa
15 dkg póréhagyma
15 dkg cukkini
1 nagyobb fej vöröshagyma
1 nagyobb fej (nekem 2 kisebb volt) lilahagyma
1 pohár natúr joghurt
fél citrom leve

A rizstésztát forró vízbe teszed és 10-15 percig, vagy amíg megpuhul, áztatod (de nem tűz fölött!). Ha kész, szűrőbe teszed. A cukkinit és a sárgarépát felkockázod (én a cukkinit nagyobbra, a sárgarépát kisebbre vágtam, mivel az nehezebben puhul), a póréhagymát félkarikákra (kb. fél centis) vágod, a többi hagymát szintén (én mostanában így szeretem a hagymát, de persze kockázni is lehet). Ezeket felteszed kevés olajon egy serpenyőben sülni, közben megcsinálod a mártást hozzá. A joghurtot elkevered a citromlével, teszel bele fokhagymasót, én most kicsit pikánsra próbáltam volna csinálni - megjegyzem nem annyira sikerült mert szokásomhoz híven nem fűszereztem meg eléggé, na de még mindig jobb mintha ehetetlenül fűszeres lenne :) -, úgyhogy tettem bele chili con carne fűszerkeveréket is (ez ugye a mexikói chilis bab-hoz való fűszer, szóval minden, csak nem ázsiai, de nem akartam csak sima chilit beletenni, gondoltam feldobom egy kicsit, egészen passzol bele szerintem egyébként). Ha megsült a zöldség, hozzákevered a rizstésztához, belekevered a szószt is, majd nekilátsz hajtogatni. Ezt én a következőképpen szoktam csinálni (az túlzás hogy szoktam, mivel nekem is ez volt a második alkalom, de ez így bevált eddig mindenesetre): fogok egy lehetőleg négyszögletes - persze ugyanúgy megfelel a célnak a kerek is, csak ezzel kényelmesebb - tűzálló edényt (nem kell túl nagy, éppen csak akkora, hogy jól elférjen benne egy rizslap, nekem ez egy grillserpenyő például), nem kell túl mélynek sem lennie. 2-3 centiméternyi vizet öntök az aljára és felforrósítom - csak annyira hogy még elbírja a kezem, én rá szoktam tenni a lehető legkisebb lángra, és ha kezd már kihűlni akkor újramelegítem - lehet hogy valakinek langyossal is működik de én azt figyeltem eddig meg, hogy a forró vízben sokkal könnyebben megpuhul a rizslap. A konyhapultra kikészítem magam mellé a rizslapokat, egy akkora deszkát, hogy elférjen rajta egy, a tölteléket és egy tiszta konyharuhát. Fogom az első rizslapot, belemártom a vízbe, kb. 5-6 másodpercig lent tartom - néhány darab után kitapasztalja az ember hogy mikor jó (tipp: ha túlázott azon nem lehet mondjuk segíteni, viszont ha valamelyik része túl merev akkor azt még megkenem egy kicsit vízzel) , majd kiveszem, ráteszem a deszkára, a konyharuhát rányomom egy pillanatra hogy leitassam a felesleges nedvességet, majd ráteszek az alsó felére (kb. 1-2 centire az alsó szélétől), vízszintesen pedig középre másfél-két evőkanálnyi tölteléket - kinek mennyi fér bele, erre is hamar rá lehet érezni - a jobb és bal oldalán a szélső egy centit behajtom, majd alulról felfelé elkezdem feltekerni. Vékonyan kiolajozott sütőlemezre teszem. Ezt megcsinálom mindegyikkel, majd előmelegített sütőben szép világosbarnára sütöm mindkét felüket (félidőben megfordítom). Ki lehet próbálni bő olajban sütve is mert az sokkal gyorsabb, és ha jól emlékszem ropogósabb is lett a végeredmény, de én most azért csináltam másodszorra sütőben inkább, mert azt tapasztaltam a múltkor a bő olajban sütésnél, hogy borzalmasan megszívja magát olajjal a rizslap, és hiába csepegtettem le utána, nagyon olajos volt. Én mondjuk különösen irtózom az olajban tocsogó dolgoktól, de ha valakit nem zavar akkor úgy tényleg gyorsabb. Így sütőben sütve azt kell mondjam lényegesen kevésbé olajos volt, még így is, hogy megkentem még a tetejüket is külön vékonyan olajjal, mert nem tudtam, hogy viselkedik sütőben a rizslap és nem akartam hogy megégjen, de legközelebb már ezt is kihagyom, sőt, a tepsi alját is csak nagyon-nagyon vékonyan kenem meg, mert nem nagyon égnek meg. Kész, jó étvágyat!:)

Több dolog között a panír az egyik, ami egy ideje fejtöréseim tárgyát képezi. Ugyanis a három alkotóeleméből egyiket sem eszem meg. A tojást mint már korábban írtam azért nem, mert allergiás vagyok a fehérjére, a sárgája viszont önmagában nem felel meg erre a célra (bár még nem próbáltam , de így sejtem, meg akkor mindig válasszam szét, mit csináljak a fehérjével, stb. stb., nem kell nekem ez a sok probléma...:D). A fehérliszt és a hagyományos zsemlemorzsa pedig ugye helyettesíthető lenne, de ezzel kapcsolatban is nehéz helyzetben vagyok. A liszttel azért, mert a párom - aki azt leszámítva, hogy ő is vega, nem igazán követi az elveimet, csak akkor eszik "egészségeset" amikor én főzök neki - nem szereti amikor egy kaján érzi hogy teljes kiőrlésű lisztből van - én ezt csak úgy mondom, hogy nem szereti, ha "egészséges íze" van...:) Így hát teljes kiőrlésű liszteket akkor használok, amikor vagy csak magamnak főzök, vagy pedig nem kell sok liszt az adott ételbe, ezért kísérletezgetek többek között inkább rizs-, zab-, csicseriborsóliszttel, mert bár azoknak is van ugye ízük, viszont nem "egészséges ízük", úgyhogy ezeket a párom is megeszi. Szóval a lényeg annyi, hogy egészen biztosan tudom, hogy a panírt nem enné meg teljes kiőrlésű liszttel készítve. A zsemlemorzsával pedig az a probléma - hiszen azt is helyettesíthetném ugye teljes kiőrlésű és élesztő nélküli morzsával, de ezt a változatát nem igazán szeretem, magam sem tudom miért. Hozzátenném még azt is, hogy nem is viselkedik úgy ahogy én azt szeretném, vagyis hamar megég, tele lesz vele az olaj, stb. Szóval nem nagyon tetszik nekem ez a fajta zsemlemorzsa. Úgyhogy gondolkodom jó ideje, hogy hogy is oldjam meg ezt a panír dolgot. Csicseriborsóliszttel már zajlottak ilyen jellegű kísérletek, és nagyjából elégedett is voltam - majd egyszer írok erről - , de nem bundázhatok mindig abba...:) Szóval a mai ötletem az volt, hogy kipróbálom a kukoricaliszt-kukoricapehely kombinációt (ez utóbbit csak azért mert úgy izgatott, hogy milyen lesz az ha megsül, meg nem voltam benne biztos, hogy ropogós lenne a külseje ha csak lisztet teszek rá - ha valaki e téren okosabb nálam világosítson fel :D). Szóval ez volt a mostani panír, azt kell mondjam bevált - sajnos csak a felénél jöttem rá hogy hogy kell vele ügyesen bundázni a zöldséget, ezt majd mindjárt kifejtem...;)

Az édesburgonya szintén egy olyan dolog, ami régóta izgat már, hogy milyen az vajon. Na most kipróbáltam, és egészen fantasztikus (azt ugyan nem mondom hogy rá fogok szokni mert annyira azért nem olcsó, de azt már legalább elmondhatom hogy egyszer megkóstoltam :)). Szóval nagyon finom volt, valahol olvastam hogy olyan íze van mint a sütőtöknek csak még finomabb, és tényleg...:) (Én a sütőtököt egyébként nem szeretem ez meg nagyon ízlett, úgyhogy ezek szerint tényleg finomabb :)). Mondjuk túl nagy adagot nem tudnék belőle egyszerre megenni, mert annyira elszoktam az édes íztől, tekintve, hogy már régóta nem eszem cukrot, hogy a végén már kicsit túl édesnek is találtam. De összességében tényleg nagyon finom.
Szóval amire szükséged lesz (ezt én most csak magamnak csináltam de nem tudtam megenni csak a felét, szóval személyenként lehet számolni a felével). A zöldségeknél azt írom inkább, hogy hány szeletet vágtam belőlük (a lentebb leírt módon):

6 szelet sárgarépa
6 szelet cukkini
6-8 közepes karfiolrózsa
2 közepes édesburgonya (batáta)
kukoricaliszt
kukoricapehely

Elkészítés:

Először meghámozod a batátát, majd közepes hasábokra vágod, és kiolajozott tepsibe teszed, meglocsolod kis olívaolajjal, rányomsz egy-két gerezd fokhagymát - legközelebb inkább fokhagymasóval szórnám meg mert így most semmit nem éreztem a fokhagymából Most azért készítettem egyébként ennyire "natúran", mert ezt is valahol olvastam hogy elsőre így érdemes megkóstolni (nyilván, különben nem tudnám meg milyen az igazi íze). Szóval ezt berakod sülni, addig elkészíted a többit (félidőben megfordítod a hasábokat, nekem összesen olyan 15-20 perc alatt sült meg szerintem, de hozzáteszem hogy az én sütőm nagyon erős). Meghámozod a sárgarépát és a cukkinit. A répából kb. 4-5 centis "karikákat" vágsz, majd azokat hosszanti irányban 3 felé vágod (ha kisebb a répa lehet kettőbe is), majd az így kapott "lapocskákat" egy picit előpárolod/főzöd, csak épphogy ne legyen nyers. A cukkinit kb. 1 centi vastag karikákra vágod. Egy tálban összekeversz kukoricalisztet és összetört kukoricapelyhet (én ezt csak kézzel megmarkolásztam) annyi vízzel, hogy enyhén folyós masszát kapj - ennél nem mértem a mennyiségeket sajnos, csak úgy ránézésre csináld :). Fűszerezed tetszés szerint - nálam most a Mediline-os csodagrill nevű fűszerkeverék került bele. Néha lehet hogy után kell önteni egy kis vízzel, mert a kukoricapehely beszívja. Felraksz olajat egy serpenyőben. Beleforgatod a masszába a répát, a cukkinit és a karfiolt, jól megmártod, hogy lehetőleg ne essen le az egész mire beleteszed az olajba :) - persze nem ragad ez úgy mint egy igazi panír, csak úgy nagyjából marad rajta (a karfiolt mondjuk egész szépen befedte, a cukkininál meg a répánál meg a felétől úgy csináltam, hogy szépen rákentem-tapicskoltam mind a két felére a kis ujjaimmal, úgy egészen korrekt lett a végeredmény), és egyből teszed be az olajba, ahol mind a két felét aranybarnára sütöd.