Nos, jó időre eltűntem most, nem nagyon értem rá az utóbbi időben...plusz voltam otthon szüleimnél és párom anyukájánál vidéken 3 napot, ahol úgy el lettünk látva kajával, hogy azóta nem is főztem, pedig már 4 napja hazajöttünk...:) Előtte még mielőtt elmentünk volna, illetve otthon anyuméknál alkottam recepteket, azokat most megosztom addig is Veletek, míg vissza nem zökkenek a háziasszony létbe...:)

Szóval ez a következőképpen készült. Hosszú idő után először vettem egy nagy levegőt, és végre újra megpróbálkoztam a szejtán szeletekben való sütésével. Hát, a végeredmény - bár a belseje így is gumis, de azt amennyire én tudom teljesen nem is lehet elkerülni - fényévekkel jobb lett, mint amikor először csináltam, mert legalább a külseje jó ropogós volt.

Hozzávalók:
fejenként néhány szejtán szelet (2-3)
50-60 dkg burgonya
20-30 dkg durum liszt (a lényeg, hogy kb. 30-al legyen kevesebb, mint a krumpli)
1 tojás sárgája
kevés vaj (néhány evőkanálnyi)
1/2 - 3/4 doboz zabtejszín
1 közepes fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma

Elkészítés:

A szejtán szeleteknek készítek egy olajos fűszeres pácot (én grill fűszerkeveréket tettem bele), beleforgatom őket, majd ráfektetem sorban egy tányérra, ráteszek feszesen egy folpackot és állni hagyom (én be szoktam tenni a hűtőbe). A krumplit megpucolom, nagyobb kockákra vágom, és sós vízben megfőzöm. Ha kész, leszűröm és áttöröm. A vajat kicsit felolvasztom, hozzákeverem a tojássárgáját - én ebbe a folyadékba szoktam tenni a fűszereket is, szerintem így jobban eloszlik az íze a masszában amikor összegyúrom, ez esetben tettem bele sót, borsot, és őrölt majorannát -, majd mehet bele a liszt is, és az egészet összegyúrom homogén masszává. Kis golyókat formázok belőle - azt bele kell kalkulálni, hogy főzés közben egy kicsit még megnőnek - azokat még beleforgatom lisztbe, majd villával mindet megszúrom. Fűszeres vízben kifőzöm őket (én Alnaturás zöldségleves kockát szoktam beletenni), majd leszűröm, és kevés olívaolajjal meglocsolom. A szószhoz a hagymát kockákra vágom, kevés olajon vagy vajon megfuttatom, leöntöm egy icipici vízzel, épp hogy csak ellepje, belenyomom a fokhagymát, és puhára párolom. (Az nem baj, ha marad rajta egy kevés víz.) Teszek bele kevés tejszínt, és az egészet botmixerrel jól összekeverem, hogy a hagymadarabok eltűnjenek belőle. Teszek még hozzá tejszínt - összesen annyi legyen benne, hogy eltűnjön a szószból a nagyon markáns hagymaíz, ez relatív, hogy ezt ki mikor érzi). Én tettem bele még némi pirított szezámmagot is, de nem éreztem úgy, hogy hiányozna belőle ha kihagytam volna...:) Tetszés szerint ízesítem, teszek bele zöldfűszereket - én ha jól emékszem sörélesztő pelyhet is tettem bele - jól összekeverem, kész.

A szejtánt kiveszem a hűtőből, olajat melegítek serpenyőben - nem keveset de nem is sokat, annyit, hogy félig ellepje az alját. Beleteszem a szejtánokat, és mindkét felüket szép barnára sütöm. Jó étvágyat!

Nagyon-nagyon szeretem a rágcsikat, viszont a boltban kaphatóak már nem nagyon férnek bele az életembe, így mostanában inkább házilag szoktam elkészíteni őket. Bár alapvetően sós rágcsa párti vagyok, ma éppen inkább valami édeset kívántam, majd áttekintettem az itthon már fellelhető hozzávalóimat - a lustaság nagy úr :D - így esett a választásom a tönkölylisztre. Mint már említettem, a lisztekkel folyamatosak a kísérleteim, így ezt az alapanyagot sem ismerem még olyan nagyon, egyszer vettem egyet, akkor sütöttem belőle egy kenyeret, de - pedig finom volt - azóta inkább a teljesőrlésű búzalisztet preferáltam valamiért - talán mert olcsóbb?:) - , úgyhogy a maradék még ott pihent a szekrényemben, az előbb említett másik lisztből viszont kevés volt itthon nagyon, úgyhogy most erre "fanyalodtam rá" - hozzáteszem hogy ez ugye elég helytelen, tekintve, hogy a tönkölybúza mennyivel hasznosabb és tápanyagdúsabb mint az egyszerű búza, de azért annyira gazdag nem vagyok hogy tönkölylisztet használjak mindennap :). Szóval kutakodtam kicsit a neten, hogy mégis miféle rágcsit lehet csinálni tönkölylisztből, és ráakadtam erre a pofonegyszerű receptre - annyira egyszerű, hogy le se merem írni :D.

Hozzávalók (nekem ebből 30 keksz lett):
20 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
1 tk fahéj (szerintem ebből mehet bele több is)
1 tk sütőpor
5 ek méz (aki édesebben szereti az rakhat bele többet is, mondjuk én inkább 4 és felet raktam bele mert elszoktam már a nagyon édes ízektől, de nem lett túl édes, csak olyan light-osan :))
6 ek olaj
fél csomag szeletelt mandula (ezt csak én tettem bele)

A hozzávalókat (először a szárazakat, aztán a folyadékot) összedolgozod, hogy homogén masszát kapj. Én tettem bele egy kis vizet is, mert nekem csak úgy állt össze, nem tudom, mit csináltam rosszul...szóval ha nem akarja akkor ez a megoldás. :) A masszából kis lapos tallérokat formázol, kiolajozott tepsibe teszed, és előmelegített sütőben megsütöd. Oda kell figyelni rá mert könnyen megég, az első adag fele nekem is jóóó barna lett :). A végeredmény egy kellemes, édeskés kekszecske, én lepődtem meg rajta a legjobban egyébként, hogy mennyire nem éreztem rajta hogy teljeskiőrlésű lisztből van - vagy lehet hogy csak annyira hozzá vagyok már szokva, hogy észre sem veszem az ízét :).

Nos, most, hogy eltávozott az életterünkből a Húsevő :D, ismét nekiláthattam alkotni...mostanában mondjuk nem vagyok túl kreatív de próbálkozom nagyon...:) Szóval most egy ilyet csináltam. Már a múltkor próbálkoztam vele, az is egészen hasonló volt ehhez, tekintve, hogy akkor használtam életemben először rizslapot, úgyhogy még nem merek annyira bátran kísérletezni vele, de majd fogok szerintem, mert nagyon finom...ehhez most a következőket használtam (ebből kettőnknek másfél adag lett, szóval mondhatjuk, hogy 3 személyre való adag):

17 rizspapír (nekem négyszögletes van de biztosan jó kerekkel is)
10 dkg rizstészta
15 dkg sárgarépa
15 dkg póréhagyma
15 dkg cukkini
1 nagyobb fej vöröshagyma
1 nagyobb fej (nekem 2 kisebb volt) lilahagyma
1 pohár natúr joghurt
fél citrom leve

A rizstésztát forró vízbe teszed és 10-15 percig, vagy amíg megpuhul, áztatod (de nem tűz fölött!). Ha kész, szűrőbe teszed. A cukkinit és a sárgarépát felkockázod (én a cukkinit nagyobbra, a sárgarépát kisebbre vágtam, mivel az nehezebben puhul), a póréhagymát félkarikákra (kb. fél centis) vágod, a többi hagymát szintén (én mostanában így szeretem a hagymát, de persze kockázni is lehet). Ezeket felteszed kevés olajon egy serpenyőben sülni, közben megcsinálod a mártást hozzá. A joghurtot elkevered a citromlével, teszel bele fokhagymasót, én most kicsit pikánsra próbáltam volna csinálni - megjegyzem nem annyira sikerült mert szokásomhoz híven nem fűszereztem meg eléggé, na de még mindig jobb mintha ehetetlenül fűszeres lenne :) -, úgyhogy tettem bele chili con carne fűszerkeveréket is (ez ugye a mexikói chilis bab-hoz való fűszer, szóval minden, csak nem ázsiai, de nem akartam csak sima chilit beletenni, gondoltam feldobom egy kicsit, egészen passzol bele szerintem egyébként). Ha megsült a zöldség, hozzákevered a rizstésztához, belekevered a szószt is, majd nekilátsz hajtogatni. Ezt én a következőképpen szoktam csinálni (az túlzás hogy szoktam, mivel nekem is ez volt a második alkalom, de ez így bevált eddig mindenesetre): fogok egy lehetőleg négyszögletes - persze ugyanúgy megfelel a célnak a kerek is, csak ezzel kényelmesebb - tűzálló edényt (nem kell túl nagy, éppen csak akkora, hogy jól elférjen benne egy rizslap, nekem ez egy grillserpenyő például), nem kell túl mélynek sem lennie. 2-3 centiméternyi vizet öntök az aljára és felforrósítom - csak annyira hogy még elbírja a kezem, én rá szoktam tenni a lehető legkisebb lángra, és ha kezd már kihűlni akkor újramelegítem - lehet hogy valakinek langyossal is működik de én azt figyeltem eddig meg, hogy a forró vízben sokkal könnyebben megpuhul a rizslap. A konyhapultra kikészítem magam mellé a rizslapokat, egy akkora deszkát, hogy elférjen rajta egy, a tölteléket és egy tiszta konyharuhát. Fogom az első rizslapot, belemártom a vízbe, kb. 5-6 másodpercig lent tartom - néhány darab után kitapasztalja az ember hogy mikor jó (tipp: ha túlázott azon nem lehet mondjuk segíteni, viszont ha valamelyik része túl merev akkor azt még megkenem egy kicsit vízzel) , majd kiveszem, ráteszem a deszkára, a konyharuhát rányomom egy pillanatra hogy leitassam a felesleges nedvességet, majd ráteszek az alsó felére (kb. 1-2 centire az alsó szélétől), vízszintesen pedig középre másfél-két evőkanálnyi tölteléket - kinek mennyi fér bele, erre is hamar rá lehet érezni - a jobb és bal oldalán a szélső egy centit behajtom, majd alulról felfelé elkezdem feltekerni. Vékonyan kiolajozott sütőlemezre teszem. Ezt megcsinálom mindegyikkel, majd előmelegített sütőben szép világosbarnára sütöm mindkét felüket (félidőben megfordítom). Ki lehet próbálni bő olajban sütve is mert az sokkal gyorsabb, és ha jól emlékszem ropogósabb is lett a végeredmény, de én most azért csináltam másodszorra sütőben inkább, mert azt tapasztaltam a múltkor a bő olajban sütésnél, hogy borzalmasan megszívja magát olajjal a rizslap, és hiába csepegtettem le utána, nagyon olajos volt. Én mondjuk különösen irtózom az olajban tocsogó dolgoktól, de ha valakit nem zavar akkor úgy tényleg gyorsabb. Így sütőben sütve azt kell mondjam lényegesen kevésbé olajos volt, még így is, hogy megkentem még a tetejüket is külön vékonyan olajjal, mert nem tudtam, hogy viselkedik sütőben a rizslap és nem akartam hogy megégjen, de legközelebb már ezt is kihagyom, sőt, a tepsi alját is csak nagyon-nagyon vékonyan kenem meg, mert nem nagyon égnek meg. Kész, jó étvágyat!:)

Hát ez egy végtelenül egyszerű recept, de bevallom őszintén, hogy amikor egyedül vagyok itthon és csak magamnak főzök, akkor sokszor eszem ilyeneket mert nincs mindig kedvem magamnak pepecselni...

A héten nem tudom mennyit fogok írni egyébként, mert kicsit nehéz ügy lesz ez a hét kaja szempontból. Ugyanis a párom húsevő barátja nálunk fog most pár napig "lakni", így a fiúknak most olyan kaja lesz ami ha nem is feltétlenül hús - lévén hogy ugye a párom is vega - , de legalábbis az én táplálkozási elveimnek semmiképp sem felel meg, így ezeket nem is fogom ide feltenni, tekintve hogy én nem ezt eszem. És miután két férfinak főzök - lehet hogy naponta többször is - , lehet, hogy magamnak már nem lesz kedvem túl "nagyszabású" kajákat csinálni, azaz nem biztos hogy megosztásra érdemesek lesznek (merthogy próbálom azért ezt is figyelembe venni a bejegyzéseknél). De ez majd kiderül...:) Addig is itt van ez a kis egyszerű receptecske:

Hozzávalók (egy főre):
fél zacskó tészta (a 250 g-os fele, tehát kb. 125 g, lehetőleg durumtészta, de még jobb, ha barna)
1 pohár natúr joghurt
1 fél kis doboz sűrített paradicsom (a 70 g-os fele, hozzáadott cukor nélküli, mert azt hiszem olyan is van...persze hogy a másik felével mit csinálok azt még nem tudom...:D)
sörélesztő pehely (kb. 1 kis maréknyi)

Elkészítés:
A tésztát kifőzzük (én al dente szeretem, de ki ahogy érzi), a joghurtot és a paradicsomsűrítményt kis lángon összekeverjük (persze bele lehet az egész dobozzal is rakni, csak nekem úgy már túl "pikáns" lett volna), megfűszerezzük (nálam só, fokhagymasó, Spar-os zöldfűszer, de nem a 8 zöldfűszer, hanem van egy olyan is, hogy "olasz zöldfűszer keverék"), beletesszük a sörélesztőt. Ezzel kapcsolatban annyit mondanék el, hogy sok helyen láttam már, hogy sokaknak nem ízlik, mert hogy nagyon hasonlít a sörre és/vagy az élesztőre. Az első amit én kipróbáltam az sem volt túl finom, de aztán olvastam valahol, hogy van egy olyan márka, ami sokkal finomabb mint a többi, és az szinte egyáltalán nem hasonlít egyikre sem. Ez pedig a Solstar. Kipróbáltam, és tényleg így van, ez kifejezetten finom, úgyhogy én azóta ezt veszem, szerintem ezt érdemes először megkóstolni. (Persze lehet, hogy van másik márka is ami jó, de hát én már csak ilyen kis márkahű vagyok; minek váltanék ha nekem ez bevált?:)) Szóval jól összekutyuljuk a dolgokat, ha túl hígnak látszik akkor besűrítjük egy kis keményítővel, és kész is.

Több dolog között a panír az egyik, ami egy ideje fejtöréseim tárgyát képezi. Ugyanis a három alkotóeleméből egyiket sem eszem meg. A tojást mint már korábban írtam azért nem, mert allergiás vagyok a fehérjére, a sárgája viszont önmagában nem felel meg erre a célra (bár még nem próbáltam , de így sejtem, meg akkor mindig válasszam szét, mit csináljak a fehérjével, stb. stb., nem kell nekem ez a sok probléma...:D). A fehérliszt és a hagyományos zsemlemorzsa pedig ugye helyettesíthető lenne, de ezzel kapcsolatban is nehéz helyzetben vagyok. A liszttel azért, mert a párom - aki azt leszámítva, hogy ő is vega, nem igazán követi az elveimet, csak akkor eszik "egészségeset" amikor én főzök neki - nem szereti amikor egy kaján érzi hogy teljes kiőrlésű lisztből van - én ezt csak úgy mondom, hogy nem szereti, ha "egészséges íze" van...:) Így hát teljes kiőrlésű liszteket akkor használok, amikor vagy csak magamnak főzök, vagy pedig nem kell sok liszt az adott ételbe, ezért kísérletezgetek többek között inkább rizs-, zab-, csicseriborsóliszttel, mert bár azoknak is van ugye ízük, viszont nem "egészséges ízük", úgyhogy ezeket a párom is megeszi. Szóval a lényeg annyi, hogy egészen biztosan tudom, hogy a panírt nem enné meg teljes kiőrlésű liszttel készítve. A zsemlemorzsával pedig az a probléma - hiszen azt is helyettesíthetném ugye teljes kiőrlésű és élesztő nélküli morzsával, de ezt a változatát nem igazán szeretem, magam sem tudom miért. Hozzátenném még azt is, hogy nem is viselkedik úgy ahogy én azt szeretném, vagyis hamar megég, tele lesz vele az olaj, stb. Szóval nem nagyon tetszik nekem ez a fajta zsemlemorzsa. Úgyhogy gondolkodom jó ideje, hogy hogy is oldjam meg ezt a panír dolgot. Csicseriborsóliszttel már zajlottak ilyen jellegű kísérletek, és nagyjából elégedett is voltam - majd egyszer írok erről - , de nem bundázhatok mindig abba...:) Szóval a mai ötletem az volt, hogy kipróbálom a kukoricaliszt-kukoricapehely kombinációt (ez utóbbit csak azért mert úgy izgatott, hogy milyen lesz az ha megsül, meg nem voltam benne biztos, hogy ropogós lenne a külseje ha csak lisztet teszek rá - ha valaki e téren okosabb nálam világosítson fel :D). Szóval ez volt a mostani panír, azt kell mondjam bevált - sajnos csak a felénél jöttem rá hogy hogy kell vele ügyesen bundázni a zöldséget, ezt majd mindjárt kifejtem...;)

Az édesburgonya szintén egy olyan dolog, ami régóta izgat már, hogy milyen az vajon. Na most kipróbáltam, és egészen fantasztikus (azt ugyan nem mondom hogy rá fogok szokni mert annyira azért nem olcsó, de azt már legalább elmondhatom hogy egyszer megkóstoltam :)). Szóval nagyon finom volt, valahol olvastam hogy olyan íze van mint a sütőtöknek csak még finomabb, és tényleg...:) (Én a sütőtököt egyébként nem szeretem ez meg nagyon ízlett, úgyhogy ezek szerint tényleg finomabb :)). Mondjuk túl nagy adagot nem tudnék belőle egyszerre megenni, mert annyira elszoktam az édes íztől, tekintve, hogy már régóta nem eszem cukrot, hogy a végén már kicsit túl édesnek is találtam. De összességében tényleg nagyon finom.
Szóval amire szükséged lesz (ezt én most csak magamnak csináltam de nem tudtam megenni csak a felét, szóval személyenként lehet számolni a felével). A zöldségeknél azt írom inkább, hogy hány szeletet vágtam belőlük (a lentebb leírt módon):

6 szelet sárgarépa
6 szelet cukkini
6-8 közepes karfiolrózsa
2 közepes édesburgonya (batáta)
kukoricaliszt
kukoricapehely

Elkészítés:

Először meghámozod a batátát, majd közepes hasábokra vágod, és kiolajozott tepsibe teszed, meglocsolod kis olívaolajjal, rányomsz egy-két gerezd fokhagymát - legközelebb inkább fokhagymasóval szórnám meg mert így most semmit nem éreztem a fokhagymából Most azért készítettem egyébként ennyire "natúran", mert ezt is valahol olvastam hogy elsőre így érdemes megkóstolni (nyilván, különben nem tudnám meg milyen az igazi íze). Szóval ezt berakod sülni, addig elkészíted a többit (félidőben megfordítod a hasábokat, nekem összesen olyan 15-20 perc alatt sült meg szerintem, de hozzáteszem hogy az én sütőm nagyon erős). Meghámozod a sárgarépát és a cukkinit. A répából kb. 4-5 centis "karikákat" vágsz, majd azokat hosszanti irányban 3 felé vágod (ha kisebb a répa lehet kettőbe is), majd az így kapott "lapocskákat" egy picit előpárolod/főzöd, csak épphogy ne legyen nyers. A cukkinit kb. 1 centi vastag karikákra vágod. Egy tálban összekeversz kukoricalisztet és összetört kukoricapelyhet (én ezt csak kézzel megmarkolásztam) annyi vízzel, hogy enyhén folyós masszát kapj - ennél nem mértem a mennyiségeket sajnos, csak úgy ránézésre csináld :). Fűszerezed tetszés szerint - nálam most a Mediline-os csodagrill nevű fűszerkeverék került bele. Néha lehet hogy után kell önteni egy kis vízzel, mert a kukoricapehely beszívja. Felraksz olajat egy serpenyőben. Beleforgatod a masszába a répát, a cukkinit és a karfiolt, jól megmártod, hogy lehetőleg ne essen le az egész mire beleteszed az olajba :) - persze nem ragad ez úgy mint egy igazi panír, csak úgy nagyjából marad rajta (a karfiolt mondjuk egész szépen befedte, a cukkininál meg a répánál meg a felétől úgy csináltam, hogy szépen rákentem-tapicskoltam mind a két felére a kis ujjaimmal, úgy egészen korrekt lett a végeredmény), és egyből teszed be az olajba, ahol mind a két felét aranybarnára sütöd.