Előkerültem...:)

Nos, megint nagyon rég nem jártam már itt. A környezetemben már néhányan kérdezték tőlem az utóbbi időben, hogy mi van a blogommal, írom-e még, mire én mindenkinek arról panaszkodtam, hogy mióta dolgozom - és mindennap hoznom kell magamnak ebédet - nincsen se időm, se energiám órákat tölteni azzal, hogy munkaigényes ételeket készítsek el - legyenek bármennyire fantáziadúsak. Így az utóbbi néhány hónapban csak könnyű, gyorsan elkészíthető ételeket szoktam készíteni - amelyek viszont kevésbé fantáziadúsak, ezeket pedig - lévén javíthatatlan maximalista - nem szívesen tettem fel eddig ide, mert úgy gondoltam, hogy ezekkel nem "dicsekedek". Mígnem néhány napja egy ismerősöm azt mondta: "Dehát miért nem rakod fel? Másoknak sincs idejük órákig főzni, és aki szeretne változtatni az étkezésén, annak a kezdeti nehézségek idején jól jöhetnek ezek az egyszerű, gyors receptek." És elgondolkodtam. Valóban, miért is kezdtem el írni ezt a blogot? Pont ezért, hogy megkönnyítsem a dolgát azoknak, akik esetleg egy - akár apránkénti - életmódváltás küszöbén teljesen tanácstalanul azt gondolják, hogy vegetáriánusként (mi több, esetleg vegánként) csak zöldségeken kell majd élniük - ami egyébként nem is lenne olyan rossz különben...:) Aki pedig már megtette ezt, és már profi a vegetáriánus konyhát illetően, az pedig nem ezen a blogon fogja megtalálni amit keres - a számára újdonságot jelentő kreatív ötleteket, újításokat - , mert vannak nálam sokkal tapasztaltabb vega vagy vegán blogolók, akiknek a blogján ezek fellelhetők, és akikkel én nem is szándékozom versenyre kelni. A kezdőknek pedig talán tudok adni valamit - egy-egy új alapanyag megismerését, vagy egy-két jó tanácsot, hogyan kezdjenek változtatni - amit nekem is meg kellett tennem annak idején. Tehát, kezdők, figyelem! Ezentúl felteszem a szemtelenül egyszerű, hipp-hopp összedobható, könnyen elkészíthető ételeket is - remélem valakinek hasznos lesz.:) Mindjárt el is kezdem...:)

Polenta steak vajas-snidlinges bulgurral, fűszeres paradicsommártással

Nos, régóta most először csináltam valami olyan kaját, amit nem 10 perc alatt lehet összedobni - bár hozzátenném, hogy ez sem tart órákig azért - , és azt kell mondjam, hogy nagyon elégedett voltam a végeredménnyel, elég jó volt az összhatás, szóval máskor is meg fogom csinálni - alkalomadtán esetleg továbbfejlesztve is akár. Szóval amikre szükségem volt hozzá:

A polentához:
6 dl víz
20 dkg kukoricadara
diónyi vaj
kb. 1 teáskanál só

A bulgurhoz:
1 csésze bulgur
1 1/2-2 csésze víz

tetszőleges zöldségek (én ha jól emlékszem sárgarépát, póréhagymát és cukkinit tettem bele - előbbi kettőből 1-1 szálat, utóbbiból egy közepes felét)

snidling
diónyi vaj

A mártáshoz:
2 szem paradicsom
3-4 gerezd fokhagyma
2-3 evőkanál natúr joghurt
kb. 1 evőkanál citromlé

Először megfőzöd a polentát, hogy hogyan, arról már írtam korábban, bár gondolom sokaknak értelemszerű...:)

Kiteríted egy edénybe, lehetőleg kb. egyujjnyi vastag legyen - bár ha nem megy az sem baj, legfeljebb elvágod a végén egyujjnyi vastagra :). Amíg ez hűl, addig elkészíted a bulgurt. A zöldségeket hozzá felteszed párolódni, a bulgurt beleteszed a gyöngyöző, ízesített vízbe, egyet rottyantasz rajta, majd lefedve állni hagyod. (Természetesen mindez egy edényben is elvégezhető, én most így csináltam, legfőképpen azért, mert az a sejtésem/tapasztalatom, hogy a bulgurnak, ha főzöd, nem csak állni hagyod, akkor jóval kevesebb idő kell, mint a zöldségeknek.) Ha kész a bulgur, belekevered a vajat, megszórod snidlinggel, lehetőleg ne szárítottal, hanem vagy frissel, vagy fagyasztottal, majd ha készek a zöldségek, belekevered azokat is, utánfűszerezel tetszőleges fűszerekkel.

Elkészíted a szószt. Ehhez a nyers paradicsomokat néhány percre forró vízbe mártod, ezután már könnyen le tudod húzni a héjukat. Durvára vágod, hozzáadod egy tálban a joghurtot, citromlevet, belenyomod a fokhagymát, majd jól megfűszerezed, lehetőleg valami mexikói fűszerkeverékkel, hogy salsa szószhoz hasonló ízhatást érjünk el (ugyanis a polenta külseje megsütve kicsit hasonlít a nachoshoz/tortilla chipshez, ki ahogy hívja :), érthető okokból, és ehhez rendkívül jól passzol a salsa szósz, mint az szintén ismeretes :), ami ehhez hasonlóan készül - legalábbis amit én csinálok :)). Szóval valami mexikói keverék a legtutibb ehhez (Mediline-nak csinálnék ezúton reklámot ismét :)), de ha ez nem is jön össze, én azt tanácsolom, hogy azért egy kis chilit legalább dojál bele pluszban - én a mexikói mellett is szoktam még, pedig abban is van...sőt, amit akkor nem jutott eszembe beletenni, csak most az íráskor, de legközelebb tuti kipróbálom, az a házi piros arany. (Jóanyáméktól jutottam hozzá nemrégiben egy üveggel, csak egyszerű ledarált friss pirospaprika, sóval tartósítva befőttes üvegben, a teteje olajjal befedve.) Szóval legyen jó pikáns az a szósz - már aki szereti ugye :). Tehát mindezt a cuccot fogod, és botmixerrel jól összedolgozod, sima folyékony állagúra. Ezek után könnyen előfordulhat az, ami velem is előfordult, hogy ez még így nem elég krémes állagú, hanem kicsit hígabb, ez esetben besűríted egy kis keményítővel.

Mire mindezzel végzel, már talán megszilárdult a polenta is. Ha igen, akkor fogsz egy bögrét, és a szájával kis korongokat szaggatsz belőle, amiknek forró zsiradékban mindkét oldalukat aranybarnára sütöd - na és itt van az a pont, amikor, ha nem úgy csináltad, akkor most egyujjnyi vastag korongokat kellene elérni valahogy :). Itt ugye azzal fogsz szembesülni, hogy lesz némi "tésztamaradékod". Ezzel egyszerűen annyi a teendő, hogy megfogod, összegyúrod, és korongot formázol belőle; úgy mint bármely más tésztával, a polentával is gyönyörűen sikerül - nekem legalábbis sikerült, ugyanúgy összeállt utána mintha szét se szedtem volna...:) Nos ennyi, sok sikert és jó étvágyat hozzá!

Hamis zöldséges "omlett"

Régóta foglalkoztat a csicseriborsóliszt, mint a tojás alternatívája bizonyos ételekben - amit nem én találtam ki, hanem több receptet is olvastam már, amiben omlett- vagy rántottaszerű dolgokat készítenek belőle - , csakhogy mindegyik receptben volt valami ami nekem nem tetszett, vagy nem ehetem/eszem meg. Így jó ideje kísérletezgetek már vele, hogy hogy lehetne a csicseriborsólisztből készült masszát keményre sütni, de ezidáig arra jutottam, hogy sehogy. Nekem legalábbis mindig szétesett, csak úgy sikerült belőle szilárd lepényeket sütnöm, ha kevertem hozzá még valamit. Szóval így tettem most is. (De nem adom fel, nem tettem le róla, hogy egyszer sütök még olyat is amiben nincs más...:)) Így hát a spontán recept a következő lett végül (kép holnap lesz :)):

Hozzávalók (kb. 4 személyes adaghoz):
Ezekből kb. fél-1 bögrével raktam bele:
csicseriborsóliszt
durumliszt
kukoricadara
reszelt mozzarella (kb. 10 dkg)
2 pohár natúr joghurt
tetszés szerinti zöldségek (mindegyikből 1-másfél maréknyi, én most vöröshagyma, lilahagyma és sárgarépa csíkokat, illetve kukoricát, cukorborsót és sárgahüvelyű zöldbabot tettem bele)

Elkészítés:

A zöldségeket valamilyen zsiradékban nagyjából megpárolod/sütöd (úgy jó ha még éppen roppanós). Egy jó tipp teljesen kezdőknek, amit én is még csak nemrég alkalmazok: a zsiradékba szoktam tenni a fűszert, akkor valahogy sokkal jobban eloszlik a zöldségeken (most éppen grillt tettem bele, jó sokat). A többi hozzávalóból kikevered a masszát, teszel ebbe is fűszert (én ebbe már csak fokhagymasót és sót tettem mert a zöldségnek elég íze volt - ennek az állaga akkor jó,, ha mondjuk olyan főzelék sűrűségű, szóval addig korrigáld a mennyiségeket amíg ezt el nem éred :)), majd ráöntöd a zöldségekre, mielőtt még szilárdulni kezdene gyorsan összekevered, hogy jól elvegyüljön benne a zöldség, majd szép aranybarnára sütöd. Erre az egyik módszer, ha teflonserpenyőben sütöd, ekkor viszont célszerű megfordítani ahhoz hogy jól átsüljön, ami ha nagy átmérőjű serpenyőt használsz, nem egy egyszerű művelet, mert könnyen széteshet közben. Így sokkal egyszerűbb az - úgyhogy páromnak a második adagot már én is így készítettem - , ha sütőben sütöd. Ekkor nem szükséges megfordítani sem, ha úgy oszlatod el a tepsiben, hogy ne legyen túl vastag. (Mondjuk olyan fél-1 centi vastagságú az szerintem jó.) Nekem finomabb lett ennek a végeredménye, mint amit serpenyőben sütöttem, arról nem beszélve hogy kényelmesebb...jó étvágyat hozzá!

Nos, az első új étel, amivel jelentkezem, nem is annyira új, csak tegnap este most bemelegítésnek elkészítettem mielőtt ismét alámerülnék kretaivitásom legmélyebb bugyraiba...:)

Ennek a körete egy olyan receptből készült, ami már régóta megvan nekem valahonnan, és egy hihetetlenül egyszerű recept - bár hozzátenném, hogy azért kissé időigényes, macerásnak is nevezhetném némi rosszindulattal - , viszont mi felettébb kedveljük. A fasírt saját "találmány" - az idézőjel annak szól, hogy sejtéseim szerint nem én vagyok az első, de nem is az utolsó, aki kitalálta, mivel ez is nagyon egyszerű...:) De nem vagyok semmi jónak az elrontója, hátha valakinek mégis hasznos információkat tartalmaz ez a nagyon "titkos" recept, így hát íme, megosztom Veletek:

Közérdekű információ: úgy döntöttem, hogy mostantól nem méricskélek, mert az az igazság, hogy annyi kis rutinom már van a konyhában, hogy ránézésre/érzésre (húúúú, utóbbi kifejezésért teljesen kezdő háziasszonyok nagyon harapnak úgy hallottam :D, szóval most kövezzetek meg :D) állapítsam meg a mennyiségeket. Így őszintén szólva elég macerás volt az elején mindig külön lemérni mindent, úgyhogy az lesz a legegyszerűbb, ha a jövőben megpróbálom egységben megadni - mondjuk zöldségeknél fej, szem, satöbbi. Gondolom ez senkit nem fog megakadályozni abban, hogy esetleg elkészítsen valamit. :D

Fasírt:

2 szem közepes burgonya

1 fej karfiol

kukoricadara

durumliszt

tetszőleges magvak (nekem most szezám-, len-, napraforgó- és tökmagom volt otthon)

A karfiolt rózsáira szeded, a burgonyát megtisztítod, felkockázod, és felteszed őket párolódni (vagy bármilyen más puhítási eljárás megfelel). Ha kész, botmixerrel pépesíted, beleteszel jó sok magot, megfűszerezed. A fűszerezéssel kapcsolatban azt vettem észre - bár ezt nyilván nagyon sokan tudják már nélkülem is :) - , hogy általában sosem lesz elég íze a zöldségfasírtjaimnak, és nemrég jöttem rá, hogy ez azért van, mert a hozzáadott többi cucc (liszt, dara például) nagyon sokat elvesz az ízéből, sőt, a sütés is. Ritka manapság ez az éles logika, nem?:D Tehát ezzel a rendkívül éles logikával azt a következtetést vontam le mindebből, hogy a nyers fasírtot - amikor már minden benne van - annyira durván meg kell fűszerezni, hogy nagyon. :) Szóval kezdőknek javaslom, hogy amit optimálisnak éreznél, annál jobban fűszerezd meg, mert sütés után az pont úgy lesz jó. Tehát ha megvan a pépes zöldség, a magok, a fűszerek, akkor tegyél bele durumlisztet és kukoricadarát vegyesen, kábé egyenlő mennyiségben, de ha az egyikből több lett, sebaj.:) Ennek a megfelelő mennyisége annyi, hogy a massza már egész jól formázható legyen, legalább annyira, hogy fasírtokat tudjál belőle csinálni - tehát viszonylag sok. :D Szóval ha már tudsz belőle fasírtokat formázni akkor miért is ne tennéd, tehát uccu neki, formázgassad csak bele szép sorban a fasírtokat tetszőleges forró zsiradékba, és süsd meg szép barnára mindkét oldalukat. Ez akár önmagában is finomságos kis ételke lehet, de én most csináltam hozzá fűszeres burgonyagerezdeket, így:

Burgonyagerezdek:

10 szem kisebb burgonya

olaj

pirospaprika

bors

só

A krumplikat meghámozod, és hosszában gerezdekre vágod (mindegyik szemet kábé 6 gerezdre, hogy milyen technikával, azt mindenkinek a fantáziájára bízom...:)). Ha ez megvan, akkor gyöngyöző (akár sós) vízbe beledobod az összes gerezdet, és egy-két percig főzöd benne, épp csak annyira, hogy ne legyen teljesen nyers. Közben kikevered a fűszeres olajat, ennek az arányai: 6 ek. olajhoz 2 és fél tk. pirospaprika, fél tk. bors, 1 tk. só (az eredeti recept szerint 2 tk. piros és fél tk. erőspaprika, csak nekem nem szokott az lenni otthon, a többi ugyanaz). Én szoktam még bele tenni fokhagymasót, illetve a speciális Mediline-os sültburgonya fűszeremből is, és mindebből általában egyből dupla adagot készítek, mert az szokott elég lenni - vagy sokszor még az sem. Tehát, a krumplit leszűröd, majd én a következő technikával szoktam működni ezt követően: kibélelem alufóliával a legnagyobb sütőlemezemet, és odakészítem magam mellé. Majd fogok egy evőkanalat, amivel a krumpligerezdeket egyesével belemerítem jól a fűszeres olajba, picit lecsepegtetem, majd a sütőlemezre helyezem. És ezt megteszem az összes gerezddel. Most biztos mindenkinek az jut az eszébe, hogy nem lenne-e vajon egyszerűbb, ha csak összeönteném a krumplit meg az olajat és jól összekeverném. De igen. Próbáltam már úgy is, de tapasztalatom szerint úgy nem oszlik el rajta az olaj olyan jól, mintha egyesével belemártom, és így nem lesz olyan jó fűszeres. De tessék kipróbálni többféleképpen, és majd te is kitapasztalod, hogy neked hogy jó. Nekem ez a módszer vált be, és némi rutinnal már egész ügyesen és gyorsan el lehet végezni a folyamatot. Szóval ha ez kész, betolod a krumplikat jó forró sütőbe, és ott is hagyod jó ideig. Akkor jó, ha már látszik rajtuk, hogy kezdenek összeesni, "összeaszalódni", száradni. Akkor már vannak benne ropogós részek, de még könnyen el lehet rágni - csak mert nekem már olyan is volt, hogy annyira kemény lett, hogy utóbbi lehetetlen küldetésnek tűnt. :) Szóval ez ennyi, a karfiolfasírttal együtt nagyon finom volt tegnap vacsira, jó étvágyat hozzá!:)

Ismét az életben

Nos, hosszú-hosszú kihagyást kellett eszközölnöm: de jelentem diplomás vagyok, úgyhogy most már lesz időm talán a konyhában is alkotni valamit...:)

Most még nem egy recepttel jelentkezem, hanem egy hasznos info-val. Szóval, amióta csak először készítettem szejtánt, azóta izgatott, hogy tényleg lehet-e darálni is - mert valahol olvastam, hogy lehet - , hiszen nekem, aki a szójagranulátumot szeretném helyettesíteni valamivel bizonyos ételekben, ez biza nagyon-nagyon jó hír volna., de nem tudtam, hogy a szejtán kissé gumis volta miatt viszi-e vajon a húsdaráló. Nos, nemrég vettem egy húsdarálót végre - csak ehhez, mivel máshoz nincs szükségem rá :), szóval nem lettem volna boldog, ha nem tudom semmire sem használni -, és tegnap este csináltam egy bolognai-t - aminek a receptjét most azért nem teszem közzé, mert feltételezem, hogy mindenki tudja, hogy készül, aki meg nem, az meg nem az én blogomon fog utánanézni.:) Szóval nagy-nagy örömmel jelentem be, hogy tényleg lehet darálni a szejtánt, ami nekem is nagy-nagy öröm volt.:) Gyönyörűen viszi a húsdaráló, sőt, legközelebb a kicsit nagyobb lyukú fejen fogom darálni, mert most a kicsin daráltam, és kicsit aprónak találtam a végeredményt. Húsevőknek mondom, hogy természetesen nem olyannak kell ezt elképzelni, mint a darált húst, mert ebből inkább kis gömböcök lesznek mint hogy csíkokban jönne ki, de aki látott már szójagranulátumot azt nem fogja nagy meglepetés érni...:) Szóval azt kell, hogy mondjam, a szejtán előttem már minden téren bizonyított, és megtaláltam benne a tökéletes húspótló alternatívát - elvégre van olyan bizony a vegáknak is, hogy helyettesíteni kell a húst valamivel - és nem az íze, hanem az állaga miatt, lásd bolognai. Szóval hajrá fiúk-lányok, lehet szejtánt darálni!:) Én meg nemsokára jelentkezem recepttel is...