Szejtánnal rakott polenta

Nos, jó időre eltűntem, ennek oka leginkább az, hogy elkezdtem dolgozni, meg közben szakdogát is írok, szóval kicsit összecsaptak a hullámok a fejem felett mostanában. Ellenben melóba szoktam kaját hozni, így főzni azért főzök, csak általában nem vagyok túl kreatív - este mikor hazaérek sokszor még arra sincs energiám...:( Viszont tegnap este összedobtam végre valamit amit megosztásra méltónak találtam, így most megosztom...:) Kép nem készült róla, mert amikor csináltam még nem tudtam hogy le fogom ide írni - egyébként nem is tudom még én sem, hogy finom-e, mert direkt mára főztem, és még nem ebédeltem, de semmi rosszízű nincs benne úgyhogy biztos az...:) Ha valaki úgy találja, hogy némelyekben igen hasonló egy korábbi receptemhez, akkor az nem véletlen, az indította be a fantáziámat és továbbgondoltam...:)

Szóval így készült:

Hozzávalók:
20 dkg kukoricadara
kb. 10-12 kisebb szelet szejtán
fél doboz zabtejszín
1 nagy fej vöröshagyma
mozzarella
vaj
magvak

6 dl sós vizet felforralsz egy csipetnyi kukoricadarával, majd ha forr, kevergetve beleszórod a maradék darát, és sűrűsödésig főzöd. Leveszed a tűzről, gyorsan keversz hozzá egy kis vajat és reszelt mozzarellát, majd beletöltöd egy négyszögletes edénybe (legjobb választás a tepsi), akkorába, hogy legalább 1 centi vastag legyen a polenta és hagyod megszilárdulni. A szejtánt csíkokra vágod, a hagymát szintén, és kevés olajon megpirítod őket. Közben egy serpenyőben pirítasz tetszés szerinti magvakat (az enyémbe most szezám-, len-, tök- és napraforgómag került). A szejtánt és a hagymát leöntöd a zabtejszínnel, hozzákevered a magvakat, tetszés szerint ízesíted. A polentából 1 centis négyszögeket vágsz (kb. akkorákat mint egy lasagne-lap, ha vastagabb, mondjuk 4 centis akkor értelemszerűen vékonyabbra vágod :) ) Leraksz egy réteg polentát egy kiolajozott tepsibe - nekem ez 3 "lap" volt - , majd kanalazol rá a tejszínes szejtánból - nekem csak két réteg polenta jött ki szóval én rákanalaztam az egészet, de mindenki úgy osztja el ahogy akarja, csak az alján és a tetején polenta legyen. A felső réteg polentára reszelsz jó sok mozzarellát, néhány vajdarabkát, berakod a sütőbe és szép barnára sütöd a sajtot a tetején. Jó étvágyat!

U.I.: Egyébként azóta megkóstoltam és finom...:)

Ezt még otthon csináltam anyuméknál. A csicseriborsó pogácsa receptje az egyik szakácskönyvemből van, és nagyon beindította nemrég a fantáziámat, mert sosem sikerült még az én étkezési szokásaim szerint olyan falafelt csinálnom, ami olyan igazán nagyon jó lett volna, lévén, hogy szinte az összes receptbe kell zsemlemorzsa és/vagy tojás, és anélkül meg elég nehéz, de amikor sikerül akkor is meglehetősen száraz lesz a végeredmény. Most rátaláltam erre a receptre, amiben ugyan nem golyók vannak formázva mint ahogy az a legtöbb falafel receptben szokás, de attól még az csicseriborsó fasírt. Szóval ebbe a receptbe eleve nem is kell tojás, és ami nagyon érdekes, hogy bulgur viszont van benne. Leginkább ez tetszett meg, mert a bulgur is már régóta izgat, és múltkor végre kipróbáltam - arról el is felejtettem bejegyzésben megemlékezni - , de mindenesetre nagyon bejött nekem is és a páromnak is, úgyhogy megtartjuk...:D A köret nekem most ilyen volt, de ezt nem is írom le mert mindenki úgy variálja ahogy akarja....

25 dkg csicseriborsó
10 dkg bulgur
7 dkg bármilyen dara (a recept szerint durumdara kellene, de én sima búzadarát használtam pl.)
2 gerezd fokhagyma
bármilyen vegyes zöldség, amilyeneket szerettek

A csicseriborsót előző este beáztatod (tehetsz bele kis szódabikarbónát de ne sokat mert beveszi az ízét), majd szódabikarbónás vízben puhára főzöd. A bulgurt leforrázod, és állni hagyod 10-15 percet. Botmixerrel pépesíted a borsót, hozzáadod a bulgurt, a darát, 1 csokor aprított petrezselymet, 1 tk őrölt köményt, 1 tk őrölt koriandert, 2 ek. citromlevet, cayenne-borsot, sót, és a fokhagymát. Fél óráig állni hagyod, majd vizes kézzel fasírtokat formázol belőle. Én ebben az esetben is a sütőben sütést részesítem előnyben, mivel kevés olajban nem lehet olyan szép egyenletes barnára sütni a külsejét ez most úgy sült de másodszorra már én is sütőben csináltam és sokkal jobb volt a végeredmény -, a bő olajban sütést pedig nem igazán kultiválom, illetve úgy vettem észre, hogy amíg nem "melegszik bele a munkába" a serpenyő - de lehet, hogy csak az enyémekkel van baj :D - , addig a fasírtok nagyon porladnak, vagyis gyakorlatilag "beleolvadnak" az olajba és szétesnek ahelyett, hogy megsülnének. (A lencse is hasonlóan viselkedik ha fasírtot csinálok belőle, ez még egyelőre találgatásaim tárgyát képezi, hogy bizonyos hüvelyeseknél miért tapasztalom ezt.) De ettől függetlenül is az utóbbi időben rászoktam, hogy minden fasírtot sütőben sütök, több okból. Egyrészt, mivel többnyire nem használok tojást és lisztet, ezért az általam készített fasírtokat elég nehéz kezelni, így időnként velem is előfordul, hogy szétesik egy pár - pedig én már gyakorlatozom ezzel egy ideje...:) Erre remek megoldás a sütőben sütés, mivel ott csak golyókat raksz bele (vékonyan kiolajozott tepsibe!) és jól rátenyerelsz :), mire meg meg kell fordítani az egyik fele már kemény, így nem okoz gondot a művelet, szemben a serpenyős megoldással. Másrészt nem kell fél napig állni mellette, mivel egy sütőlapra akár az összes fasírtot ráteheted egyszerre, és csak annyi dolgod van, hogy félidőben gyorsan átforgatod mindet. Harmadrészt pedig sokkal egyenletesebben átsülnek a fasírtok, sokkal ropogósabb a külsejük (viszont a belsejük puha marad), illetve azt is észrevettem, hogy sokkal ízletesebbek is, a sütőben sütés valahogy jobban kihozza az ízeket, és érdekes módon a csicseriborsó fasírt például egyáltalán nem száraz, pedig ez olajban sütésnél gyakran előfordult velem - persze gyanítom, hogy ez esetben ebben nagyban közrejátszott a bulgur is. Szóval én már abszolút sütőben sütés párti vagyok...:D

Nos, jó időre eltűntem most, nem nagyon értem rá az utóbbi időben...plusz voltam otthon szüleimnél és párom anyukájánál vidéken 3 napot, ahol úgy el lettünk látva kajával, hogy azóta nem is főztem, pedig már 4 napja hazajöttünk...:) Előtte még mielőtt elmentünk volna, illetve otthon anyuméknál alkottam recepteket, azokat most megosztom addig is Veletek, míg vissza nem zökkenek a háziasszony létbe...:)

Szóval ez a következőképpen készült. Hosszú idő után először vettem egy nagy levegőt, és végre újra megpróbálkoztam a szejtán szeletekben való sütésével. Hát, a végeredmény - bár a belseje így is gumis, de azt amennyire én tudom teljesen nem is lehet elkerülni - fényévekkel jobb lett, mint amikor először csináltam, mert legalább a külseje jó ropogós volt.

Hozzávalók:
fejenként néhány szejtán szelet (2-3)
50-60 dkg burgonya
20-30 dkg durum liszt (a lényeg, hogy kb. 30-al legyen kevesebb, mint a krumpli)
1 tojás sárgája
kevés vaj (néhány evőkanálnyi)
1/2 - 3/4 doboz zabtejszín
1 közepes fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma

Elkészítés:

A szejtán szeleteknek készítek egy olajos fűszeres pácot (én grill fűszerkeveréket tettem bele), beleforgatom őket, majd ráfektetem sorban egy tányérra, ráteszek feszesen egy folpackot és állni hagyom (én be szoktam tenni a hűtőbe). A krumplit megpucolom, nagyobb kockákra vágom, és sós vízben megfőzöm. Ha kész, leszűröm és áttöröm. A vajat kicsit felolvasztom, hozzákeverem a tojássárgáját - én ebbe a folyadékba szoktam tenni a fűszereket is, szerintem így jobban eloszlik az íze a masszában amikor összegyúrom, ez esetben tettem bele sót, borsot, és őrölt majorannát -, majd mehet bele a liszt is, és az egészet összegyúrom homogén masszává. Kis golyókat formázok belőle - azt bele kell kalkulálni, hogy főzés közben egy kicsit még megnőnek - azokat még beleforgatom lisztbe, majd villával mindet megszúrom. Fűszeres vízben kifőzöm őket (én Alnaturás zöldségleves kockát szoktam beletenni), majd leszűröm, és kevés olívaolajjal meglocsolom. A szószhoz a hagymát kockákra vágom, kevés olajon vagy vajon megfuttatom, leöntöm egy icipici vízzel, épp hogy csak ellepje, belenyomom a fokhagymát, és puhára párolom. (Az nem baj, ha marad rajta egy kevés víz.) Teszek bele kevés tejszínt, és az egészet botmixerrel jól összekeverem, hogy a hagymadarabok eltűnjenek belőle. Teszek még hozzá tejszínt - összesen annyi legyen benne, hogy eltűnjön a szószból a nagyon markáns hagymaíz, ez relatív, hogy ezt ki mikor érzi). Én tettem bele még némi pirított szezámmagot is, de nem éreztem úgy, hogy hiányozna belőle ha kihagytam volna...:) Tetszés szerint ízesítem, teszek bele zöldfűszereket - én ha jól emékszem sörélesztő pelyhet is tettem bele - jól összekeverem, kész.

A szejtánt kiveszem a hűtőből, olajat melegítek serpenyőben - nem keveset de nem is sokat, annyit, hogy félig ellepje az alját. Beleteszem a szejtánokat, és mindkét felüket szép barnára sütöm. Jó étvágyat!

Nagyon-nagyon szeretem a rágcsikat, viszont a boltban kaphatóak már nem nagyon férnek bele az életembe, így mostanában inkább házilag szoktam elkészíteni őket. Bár alapvetően sós rágcsa párti vagyok, ma éppen inkább valami édeset kívántam, majd áttekintettem az itthon már fellelhető hozzávalóimat - a lustaság nagy úr :D - így esett a választásom a tönkölylisztre. Mint már említettem, a lisztekkel folyamatosak a kísérleteim, így ezt az alapanyagot sem ismerem még olyan nagyon, egyszer vettem egyet, akkor sütöttem belőle egy kenyeret, de - pedig finom volt - azóta inkább a teljesőrlésű búzalisztet preferáltam valamiért - talán mert olcsóbb?:) - , úgyhogy a maradék még ott pihent a szekrényemben, az előbb említett másik lisztből viszont kevés volt itthon nagyon, úgyhogy most erre "fanyalodtam rá" - hozzáteszem hogy ez ugye elég helytelen, tekintve, hogy a tönkölybúza mennyivel hasznosabb és tápanyagdúsabb mint az egyszerű búza, de azért annyira gazdag nem vagyok hogy tönkölylisztet használjak mindennap :). Szóval kutakodtam kicsit a neten, hogy mégis miféle rágcsit lehet csinálni tönkölylisztből, és ráakadtam erre a pofonegyszerű receptre - annyira egyszerű, hogy le se merem írni :D.

Hozzávalók (nekem ebből 30 keksz lett):
20 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
1 tk fahéj (szerintem ebből mehet bele több is)
1 tk sütőpor
5 ek méz (aki édesebben szereti az rakhat bele többet is, mondjuk én inkább 4 és felet raktam bele mert elszoktam már a nagyon édes ízektől, de nem lett túl édes, csak olyan light-osan :))
6 ek olaj
fél csomag szeletelt mandula (ezt csak én tettem bele)

A hozzávalókat (először a szárazakat, aztán a folyadékot) összedolgozod, hogy homogén masszát kapj. Én tettem bele egy kis vizet is, mert nekem csak úgy állt össze, nem tudom, mit csináltam rosszul...szóval ha nem akarja akkor ez a megoldás. :) A masszából kis lapos tallérokat formázol, kiolajozott tepsibe teszed, és előmelegített sütőben megsütöd. Oda kell figyelni rá mert könnyen megég, az első adag fele nekem is jóóó barna lett :). A végeredmény egy kellemes, édeskés kekszecske, én lepődtem meg rajta a legjobban egyébként, hogy mennyire nem éreztem rajta hogy teljeskiőrlésű lisztből van - vagy lehet hogy csak annyira hozzá vagyok már szokva, hogy észre sem veszem az ízét :).

Nos, most, hogy eltávozott az életterünkből a Húsevő :D, ismét nekiláthattam alkotni...mostanában mondjuk nem vagyok túl kreatív de próbálkozom nagyon...:) Szóval most egy ilyet csináltam. Már a múltkor próbálkoztam vele, az is egészen hasonló volt ehhez, tekintve, hogy akkor használtam életemben először rizslapot, úgyhogy még nem merek annyira bátran kísérletezni vele, de majd fogok szerintem, mert nagyon finom...ehhez most a következőket használtam (ebből kettőnknek másfél adag lett, szóval mondhatjuk, hogy 3 személyre való adag):

17 rizspapír (nekem négyszögletes van de biztosan jó kerekkel is)
10 dkg rizstészta
15 dkg sárgarépa
15 dkg póréhagyma
15 dkg cukkini
1 nagyobb fej vöröshagyma
1 nagyobb fej (nekem 2 kisebb volt) lilahagyma
1 pohár natúr joghurt
fél citrom leve

A rizstésztát forró vízbe teszed és 10-15 percig, vagy amíg megpuhul, áztatod (de nem tűz fölött!). Ha kész, szűrőbe teszed. A cukkinit és a sárgarépát felkockázod (én a cukkinit nagyobbra, a sárgarépát kisebbre vágtam, mivel az nehezebben puhul), a póréhagymát félkarikákra (kb. fél centis) vágod, a többi hagymát szintén (én mostanában így szeretem a hagymát, de persze kockázni is lehet). Ezeket felteszed kevés olajon egy serpenyőben sülni, közben megcsinálod a mártást hozzá. A joghurtot elkevered a citromlével, teszel bele fokhagymasót, én most kicsit pikánsra próbáltam volna csinálni - megjegyzem nem annyira sikerült mert szokásomhoz híven nem fűszereztem meg eléggé, na de még mindig jobb mintha ehetetlenül fűszeres lenne :) -, úgyhogy tettem bele chili con carne fűszerkeveréket is (ez ugye a mexikói chilis bab-hoz való fűszer, szóval minden, csak nem ázsiai, de nem akartam csak sima chilit beletenni, gondoltam feldobom egy kicsit, egészen passzol bele szerintem egyébként). Ha megsült a zöldség, hozzákevered a rizstésztához, belekevered a szószt is, majd nekilátsz hajtogatni. Ezt én a következőképpen szoktam csinálni (az túlzás hogy szoktam, mivel nekem is ez volt a második alkalom, de ez így bevált eddig mindenesetre): fogok egy lehetőleg négyszögletes - persze ugyanúgy megfelel a célnak a kerek is, csak ezzel kényelmesebb - tűzálló edényt (nem kell túl nagy, éppen csak akkora, hogy jól elférjen benne egy rizslap, nekem ez egy grillserpenyő például), nem kell túl mélynek sem lennie. 2-3 centiméternyi vizet öntök az aljára és felforrósítom - csak annyira hogy még elbírja a kezem, én rá szoktam tenni a lehető legkisebb lángra, és ha kezd már kihűlni akkor újramelegítem - lehet hogy valakinek langyossal is működik de én azt figyeltem eddig meg, hogy a forró vízben sokkal könnyebben megpuhul a rizslap. A konyhapultra kikészítem magam mellé a rizslapokat, egy akkora deszkát, hogy elférjen rajta egy, a tölteléket és egy tiszta konyharuhát. Fogom az első rizslapot, belemártom a vízbe, kb. 5-6 másodpercig lent tartom - néhány darab után kitapasztalja az ember hogy mikor jó (tipp: ha túlázott azon nem lehet mondjuk segíteni, viszont ha valamelyik része túl merev akkor azt még megkenem egy kicsit vízzel) , majd kiveszem, ráteszem a deszkára, a konyharuhát rányomom egy pillanatra hogy leitassam a felesleges nedvességet, majd ráteszek az alsó felére (kb. 1-2 centire az alsó szélétől), vízszintesen pedig középre másfél-két evőkanálnyi tölteléket - kinek mennyi fér bele, erre is hamar rá lehet érezni - a jobb és bal oldalán a szélső egy centit behajtom, majd alulról felfelé elkezdem feltekerni. Vékonyan kiolajozott sütőlemezre teszem. Ezt megcsinálom mindegyikkel, majd előmelegített sütőben szép világosbarnára sütöm mindkét felüket (félidőben megfordítom). Ki lehet próbálni bő olajban sütve is mert az sokkal gyorsabb, és ha jól emlékszem ropogósabb is lett a végeredmény, de én most azért csináltam másodszorra sütőben inkább, mert azt tapasztaltam a múltkor a bő olajban sütésnél, hogy borzalmasan megszívja magát olajjal a rizslap, és hiába csepegtettem le utána, nagyon olajos volt. Én mondjuk különösen irtózom az olajban tocsogó dolgoktól, de ha valakit nem zavar akkor úgy tényleg gyorsabb. Így sütőben sütve azt kell mondjam lényegesen kevésbé olajos volt, még így is, hogy megkentem még a tetejüket is külön vékonyan olajjal, mert nem tudtam, hogy viselkedik sütőben a rizslap és nem akartam hogy megégjen, de legközelebb már ezt is kihagyom, sőt, a tepsi alját is csak nagyon-nagyon vékonyan kenem meg, mert nem nagyon égnek meg. Kész, jó étvágyat!:)